Amerikai Magyar Értesítő, 1991 (27. évfolyam, 1-12. szám)
1991-07-01 / 7-8. szám
Amerikai Magyar Értesítő 27.oldal---------------------Magyar tájak Magyar történelem 1991. jul.-.aug,___________ Utazás a Balaton körül- XIV.TAPOLCA Mindkét barlangrendszer a szarmata-mészkőben keletkezett» amely a földtörténeti harmadkorban itt elterülő tenger lerakódásából alakult ki. A Balaton környéki földmozgások során» a Tapolca alatti mészkőtáblákon is hasa- dékok keletkeztek, ezeken föld alatti vízfolyások törtek át, amelyek egyrészt vegyi, oldó hatásukkal, másrészt mechanikai munkával, forgó mozgásukkal kivájták» kialakították a város alatti barlangokat. Ma is élő barlang a tapolcai, olyan értelemben, hogy a víz mozgásban van benne: a barlangon átáramló víz ugyanis a város közepén fekvő Malom-tónál - napi 32 millió liter vizet adva - tör felszínre. 74 lépcső vezet le a barlangba. A lépcsők mellett a falon látható a barlang felfedezőjének, Németh Ferenc kőművesmesternek az emléktáblája, aki 1902-ben egy kútásás alkalmával bukkant rá a barlangra, és ő hatolt be először a ma Lóczy Lajosról elnevezett nagyterembe. A tapolcaiak megalakították a Barlangtársulatot» amely lejáratot készített, az egyes tavakat elválasztó kőtörmeléket kihordatta és egy 25 m-es mesterséges táró létesítésével lehetővé tette, hogy csónakkal az egész vízzel borított rész bejárható legyen, az Országos Természet- védelmi Hivatal pedig védetté nyilvánította a barlangot. Ma a csónakok a különböző fényekkel megvilágított előtérből indulnak és szinte meseszerű látvány élvezhető a fényben úszó föld alatti tóvilágban. Az első terem a Lóczy-barlang, amelynek mennyezetén jól láthatók az örvénylő víz által kivájt üregek, félgömb alakú fülkék, a töbrök. A következő termet Tapolca nagy fiáról, Barsányi Jánosról nevezték el. E terem mennyezetén láthatók a legnagyobb fülkék. A száraz termek alján is ott tükröződik, csillog a barlangi tó vize. A "vizes* rész nagy élménye a fénytünemények parádéja, majd új látványosságot jelentenek a vízben nyüzsgő, fürge cselle nevű kis halak, amelyek a külső Malom-tóból úsznak ide föld alatti járatokon át. A csónakázás a barlangi tó vizén különleges élmény. Egymást követő, alacsony, majd magasabb mennyezetű termek után egy fordulónál elénk tűnik a barlangi tó legmélyebb része, ahol 4 méter mélyből tűnnek fel a sziklák a kristálytiszta vízben. A mély rész után egy folyosószerű bemélyedés látszik. Itt mászott be egy könnyűbúvár, és a mélyben újabb víz alatti termeket fedezett fel. Ma már ismeretes, hogy a mélyben még más nagyobb barlangrendszer is húzódik, amelyben állandóan kutatnak a könnyűbúvárok. Keskeny csatorna után újra fordul a csónak útja és a mesterséges tárón át érnek vissza a látogatók a kiindulási pontra. A nyitvatartási időn belül félóránként csoportos vezetés indul.- A Malom-tó házakkal körülvett, hangulatos tavacska. A házak támfala alól ömlik ki a víz, megtölti a tavat, átlátszó tisztaságú vizében fürge csellék úszkálnak. A Gabriella- szálló hatalmas malomkerekét a tó lezúduló vize forgatja. Ez a szálloda Tapolca egyetlen szállója, eredetileg 200 éves vízimalom volt.- Batsányi Jánosnak és feleségének, Ba- umberg Gabriella osztrák költőnőnek a szobra. Batsányi János a Petőfi Sándort megelőző kor legnagyobb forradalmi költője volt. 1763. május 9-én született Tapolcán, ö indította meg Kazinczy Ferenccel és Baróti Szabó Dáviddal az első magyar irodalmi folyóiratot: a Kassai Magyar Múzeumot. 1789-ben a franciaországi forradalmi jelenségek láttán irta meg legszebb forradalmi versét, *A franciaországi változásokra* elműt. Ezért a versért belekeverték a Martinovics-perbe, és egyévi börtönre Ítélték, amelyet a kufsteini várban töltött. Ott ma emléktáblája látható és egykori cellájában irodalmi múzeum. Kiszabadulása után rendőri felügyelet alatt állt. Ez időben ismerkedett meg Baumberg Gabriellával, akit mint "bécsi Sap- phót* emlegettek az irodalmi körökben. 1805-ben feleségül vette. Batsányi, amikor Napoleon bevonult Bécs- be> államminiszterének - Batsányi egykori fogolytársának - kérelmére nyelvi szempontból kijavította a császár magyarokhoz intézett felhívását. Ez súlyos vádpont lett ellene, amikor Napoleon elhagyta Bécset, Batsányi is vele ment, Párizsban élt. Élete végéig kapta a Napoleon által megállapított évi kegydijat, száműzetése alatt is abból tartotta fenn magát. Amikor Napoleon leverése után a Szent Szövetség hadai elfoglalták Párizst, Batsányi ismét börtönbe került, először Brünnbe vitték, majd felesége közbenjárására, élete végéig Linzbe internálták, soha többé nem térhetett vissza hazájába, szülőföldjére, Tapolcára. Ott is haltak meg, előbb a felesége, majd 1845-ben ő maga is. Linzi házát, a Landstrasse 28. sz.
