Amerikai Magyar Értesítő, 1991 (27. évfolyam, 1-12. szám)
1991-07-01 / 7-8. szám
1991. jul.- aug. Amerikai Magyar Értesítő 17.oldal tatlan polgári - áldozata volt és végeredményben minden maradt a régi határokkal s Korea ma is ketté van osztvá. Ez volt az első kísérlet, hogy mintegy húsz nemzet vett részt az ENSZ katonai és biztonsági osztálya parancsnoksága alatt, melynek vezetője - az alapító okirat szerint - mindig egy kommunista ország diplomatája kell legyen. Mintegy a hadműveleteket az Egyesült Államok hadserege irányította és végezte, a Washingtonban elhatározott hadparancsok a New Yorkban székelő ENSZ katonai és biztonsági osztályáról hamarább jutottak el Moszkvába és Pekingbe s ezáltal az észak-koreai hadparancsnoksághoz, mint az amerikai és dél-koreai legfőbb parancsnoksághoz, a zseniális Doughlas McArthur tábornokhoz. Mindezt azért kellett részleteznem, mert ugyanaz történt 1990 és 91-ben a perzsa-öböli háború kitörése alkalmával, de az csak a háború befejezése után került napvilágra. 1990* június 25-én Szaddam Husszein magához kérette April Glaspic-t, az Egyesült Államok követnőjét és arról értesítette, hogy ő minden szükséges eszközt igénybe fog venni, hogy Kuvait ne folytathassa gazdasági háborúját Irak ellen. "Ez egy üzenet részemről Bush elnöknek* - fejezte be mondanivalóját az iraki elnök. A követnő válasza Így szélt: "Nekünk nincs semmilyen véleményünk az olyan arab-arab viszályokat illetően, mint az önök határvonal nézeteltérése Kuvaittal Baker (külügyér) utasította a mi hivatalos szóvivőnket, hogy hangsúlyozza ezt az állásfoglalást." Ezen - nagyonis egyértelmű - beugratás után a 8. napon - 199Q. augusztus 2-án az iraki hadsereg benyomult Kuvaitba s csak - miután nyilvánvalóvá vált, hogy az E.Á. hatalmas erőket szállít Szaudarábiába - 1990- szept. 11-én az irakiak közzétették az amerikai diplomáciai állásfoglalást, amire az amerikai külügy csak annyit válaszolt, hogy az iraki közlemény "lényegében pontos", de a riporterek közel se férkőzhettek a követ nőhöz, aki csak 1991. márc. 20-án a szenátus és 21-én a képviselőház külügyi bizottsága előtt állította először azt, hogy az iraki közlemény koholmány, mert ő ismételten figyelmeztette Husszeint, hogy nehogy erőszakot alkalmazzon Kuvaittal szemben. Egyébként azt is kijelentette, hogy ő maga és a kormány is tévedett, amikor nem ismerték fel, hogy "Husszein esztelen volt, - mert nem hitte el ami világos és hlrüladott figyelmeztetéseinket." Mindez nagyon otromba és nlvótian mintaképe a ferdítésnek több okból: \,/ Miért nem jelentette ki a. küiügyből vagy a Fehér Házból a szeptemberi iraki közlés alkalmával, hogy az koholmány? 2./ Miért nem volt ugyanakkor megemlítve se a követ nő által az iraki elnöknek tett szigorú figyelmeztetés? 3./ Mi volt annak az oka, hogy a követnő és főnökei is teljes némaságba burkolóztak hét hónapon át? 4./ végül MIÉRT NYILVÁNÍTOTTÁK EZT AZ ÜGYET ANNYIRA BIZALMASNAK ÉS TITKOSNAK, HOGY 30 ÉVRE ELZÁRTÁK A VILÁG ELÖL? Itt most már megdönthetetlen tényként kell elfogadnunk azt, hogy Szaddam Husszeint beugratták a háborúba, tehát a jelenlegi amerikai kormány mindent megtett, hogy a háború meginduljon! MI VOLT AZ ÖBÖLHÁBORÜ CÉLJA? Erre aztán mindenki a saját lelki beállítottságának megfelelő választ adott s az újságok, rádiók és képernyős hírmagyarázók adtak is egy tucatnyi magyarázatot. Hallgassuk elsősorban a főszereplőt, Bush elnököt, aki vagy féltucatnyi alkalommal hangoztatta a "New World Order"-t, amely latinul mint "novus ordo saeclorum" több mint 200 évvel ezelőtt az "Illuminátus Rend" céljaként jelent meg, tehát ma a CFR célja is. George Bush nemcsak egyszerű CFR-tag, hanem a CFR igazgatóságának tagja volt egészen az 1980-as elnökválasztásig, amikor egyes újságírók igen piszkálták ezt az ügyet s Bush lemondta a CFR-tagságot és tisztséget, valamint a Trilateral Com- mission-beli tagságát is (USA-Európa és Japán), ami csak olyan szemfényvesztés volt. Az ötvenéves jogszokásnak megfelelően a kormány legjelentősebb tagjai a külügyi, hadügyi, igazgatási államtitkárok, a nemzetvédelmi tanácsadó, a kabinetiroda főnöke és több százan a 2. és 3. vonalban CFR-tagok, tehát az új világrendet komolyan kell vennünk. De az elnök még azt is említette egyszer-kétszer, hogy a háborús erőfeszítés szükséges még az ENSZ-ének az "újra—felerősítésére". T.i. a Koreai Háború ennek a szervezetnek a nevében folyt kb. 2 tucatnyi tag részvételével, de ugyanúgy az Egyesült Államok elsöprő többségével, mint a most lezajlott Öböl-háború vagy 3 tucat ország "segítségével". Megemlítem, hogy az 1951 óta számkivetésben élő Dalai Láma, a kínai kommunisták által letiport Tibet törvényes államfője 1991 áprilisában Bush elnököt és a törvényhozókat is meglátogatva azt mondta a Capitol Rotundában: "Az új világrend szabadság nélkül nem más, mint elnyomás!" (.Folytatjuk.) Faiuvégi András Terjessze lapunkat!
