Amerikai Magyar Értesítő, 1991 (27. évfolyam, 1-12. szám)
1991-01-01 / 1. szám
1991. január Amerikai Magyar Értesítő 13.oldal hogy a Gyűjtőfogházban kétszer vitték ’'próba- akasztásra*. Miután az ÁVH-őrség jól kiröhögte magát» visszavitték a zárkájába. Sajnos* Király itt sem jelöli meg az időpontot. Amennyiben az esetek 1955- augusztus 1-e után történtek* akkor valami baj van az állításával. Éppen Királytól tudjuk* hogy akkor már nem volt halálos zárkán, hiszen még Pécsre is elvitték. Akinek valamilyen fogalma van a Gyűjtőfogház 1947-1956 közötti történetérőről, és a dokumentumokat* emlékezéseket megfelelő forráskritikával olvassa, az rögtön rájön, hogy a történetek mást nem szolgálnak, csupán Király Béla megfelelő ’’képmásának* a megerősítését. Az esetek csak egyetlenegyszer jelennek meg a Király-dokumentumokban. Az egyik sten- cilezett röpiratban* a másik egy interjúban. Azután itt van Királynak még egy állítása, amely a Life magazinban látott napvilágot 1957-ben. Nem kevesebbet állít, mint azt, hogy 1956-ban becsületszóra helyezték szabadlábra 1957. március 5-ig! Bízva az elmondottakban, ismét csak arra a köcetkeztetésre juthattam, hogy az ÁVH Börtönügyi Osztály vagy gyenge- elméjűekből, vagy a volt Nemzeti Kaszinó régi tagjaiból állhatott; hittek a becsületszóban. A FORRADALOM TÁBORNOKA Kiszabadulásának történetét Király Béla háromféle módon adta elő. Az első a becsületszó. Erről már beszéltem. A második változat látszik elfogadhatónak, mivel ezt több helyen egybehangzóan jeleníti meg Király. Az elbocsátás igen prózai volt. Szóltak, hogy szedje a cuccát és mehet. A papírok átvétele után felöltötte civil ruháját és távozott. A harmadik a már idézett Life magazinban jelent meg, és nem nélkülözi a forradalmi romantikát, mely szerint Király Bélát a szabadságharcosok szabadították ki. Elbocsátásának napja 1956. szeptember 5. Ezen a napon legjobb tudomásunk szerint szabadságharcosok által nem történt szabaditás a Gyűjtőfogházból. Pár nappal elbocsátása után - Király Béla elmondása szerint - három bajtársa, három fiatal, és végül három volt tiszt bajtársa kereste fel. A három meghatározás nem véletlen. Király Béla felváltva használja azokat. Felkérték, hogy csatlakozzon NAGY IMRE baráti társaságához. ö tüstént igennel válaszolt. A három látogató nevét még ma is sűrű homály fedi, bár - mint Király állítja - Nagy Imre megbízásából vállalták a küldetésüket. Bokor Péter, amikor 1988 márciusában interjút készített vele, Amerikában két alkalommal is feltette a kérdést Nagy Imre három követére vonatkozóan. A tábornok mindkét esetben megtagadta a választ, mondván, nem akarja bajba sodorni az itthon élő három bajtársat. Azóta elmúltak a zivataros idők, de még ma sem tudhatjuk a küldöttek nevét. A tábornok egyik mellékmondatából arra következtetek, hogy az egyik orvos volt. Bár Király Béla rögtön azonosította magát Nagy Imre céljaival, soha, egyetlenegyszer sem járt az Orsó utcában, holott a látogatók száma az időben igencsak gyarapodott. Király tábornok Sólyom László temetéséig nem találkozott Nagy Imrével. Nem tudhatom, hogy a kiszabadult vezérőrnagyról hallott-e valamit, mert parlamenti találkozásukon, október 30-án éjszaka ezekkel a szavakkal fordult Király Bélához: *Hová is tegyem magát...?* Nagy Imre baráti társaságához csatlakozva levelet irt Bata István vezérezredesnek, honvédelmi miniszternek, akit pár évvel azelőtt buta, ostoba villamoskalauznak aposztrofált, így ir: *(...) Meg vagyok arról győződve, hogy ebben a munkában mind a magyar nép és a szocializmus építéséhez való teljes hűséget ismerte fel. (t.i. Bata) (...) azt is be akarom jelenteni, hogy az öt évi börtönidő alatt töretlenül bíztam abban, hogy előbb vagy utóbb érvényesülni fog a szocialista igazságosság (...) a börtönéveimet nem gyűlölködő pesszimizmusban, hanem derűs optimizmusban töltöttem el (...)• OKTÓBER 23.: KÓRHÁZBAN A levél kelte október 14. Bizonyára derűs optimizmusában igaza is volt a tábornoknak, amennyire ezt a Gyűjtőfogház körülményei megengedték, leszámítva a leirt próbaakasztásokat és a pécsi bilincses kirándulást. A Batához irt levél a rehabilitálást és a reaktiválást sürgette. Király Béla sehol nem említi, hogy ez a rehabilitálás október 31-én megtörtént a Legfelsőbb Bíróság Katonai Kollégiumában. A tanácsban helyet foglalt dr. FERI SÁNDOR és SZTODOLNIK FERENC bíró. A rehabilitáló ítéletet dr. KULCSÁR KÁLMÁN, a törv énvszék fiatal hadbirája fogalmazta meg. Ha már a leveleknél tartunk, egv egészen más hangnemben irt levelet is fogalmazott október 28-án. A címzett most JANCSI FERENC tábornok, Nagy Imre veje. Ebben az masban Nagy Imrének ajánlja fel munkaerejét és lelkesedését. Biztosítja a címzettet, hog% sem 3 pozíció, sem a disz nem vonza. A le\ él \égén, mintegy odavetve ez a mondat all: *i...' Azt gondolom, hogy a HM. Vezérkari Fónokségér lenne a helyem. W..1* Király Béla szokásosán =rúk rnai-okkai ba^ik
