Amerikai Magyar Értesítő, 1991 (27. évfolyam, 1-12. szám)
1991-06-01 / 6. szám
2.oldal Amerikai Magyar Értesítő 1991. junius AMERIKAI MAGYAR ÉRTESÍTŐ P. 0. Box 7416 Baltimore, MD 21227-0416 Telefon: (301)242-5333 - Szerkeszti: Soós József. Főmunkatársak: Stirling György és Stolmár G.Ilona Előfizetési díj: $15.00. Nyugdíjtól élőknek: $13.oo. Kanadába: $16.50. Tengerentúlra: $17-50. Légipostán: $27.50. Az előfizetést külföldről is USA dollárban s amerikai bankra szóló csekkel kell fizetni. A lapban megjelent írások nem fejezik ki szükségszerűen a szerkesztőség véleményét. Azokért minden esetben a szerzőik felelősek. Kéziratokat, fényképeket nem őrzünk meg és nem küldünk vissza. A javítás jogát fenntartjuk. zása nyitotta meg a sort, amihez több amerikai újság és szervezet is csatlakozott. Mindezen kívül még az adott aktualitást a Magyarok Világszövetsége kérdésének, hogy az új megbízott főtitkár, Komlós Attila amerikai körúton járt s annak során a washingtoni magyarok előtt is beszélt terveiről, programjáról. Minderről kötelessége írni az emigrációé sajtónak, hiszen amikor hazai ügyekben nyilvánítunk véleményt, gyakran mondják vagy éreztetik velünk, hogy azokba ne szóljunk bele, mert eljövetelünkkel megszűnt a kompetenciánk, de a Világszövetséggel kapcsolatban nem lehet kifogás, hiszen annak az ügye kizárólag a mi ügyünk, azoké, akik a haza határain kívül élünk. Jogunk van beleszólni a Világszövetség dolgába, hiszen az elsősorban a miénk, számunkra létesült és az irányításában is meg kell változzék az az arány, ami a kádári időkben volt, hogy a vezetőség döntő többsége az otthoniak közül került ki és csak mutatóba akadt benne pár nyugati magyar. Persze ez érthető volt: akkor nem is vállalta volna több, mert tisztességes ember nem adta nevét az ilyen gyászmagyar szerephez. De mára megváltozott a helyzet és kell legyen beleszólásunk abba, hogy milyen legyen a Világszövetség, amit csak a vezetőség teljes átalakításával és a nemzeti emigráció túlsúlyának biztosításával lehet működőképessé tenni. Pomogáts Béla egyik cikkéből megtudjuk, hogy a Világszövetség életében a fordulat 1989-ben következett be, amikor megszűnt felette az állami gyámkodás és önálló társadalmi szervezetté vált, ugyanakkor új alapszabályt fogadott el, amelynek politikamentes céljaival mindenki egyetérthet. De a programokat emberek hajtják végre, ezért firtatjuk továbbra is a személyi kérdéseket. Melyekről azt olvassuk Pomogáts írásában, hogy *a Világszövetség új vezetőséget állított fel...* Nos ez másképp nem történhetett, minthogy a régi vezetőség összeült - az a régi vezetőség, aminek semmiféle legitimációja nem volt és tagjait a kormány, ill. a párt nevezte ki - és a magukat nem túlzottan kompromittáltak listáját kibővítve néhány új névvel, önmaga megújította önmagát. így fordulhatott elő aztán, hogy olyanok is bentmaradtak a vezetőségben, akiket az emigráció nem tud elfogadni, akár régi cégér lóg a szervezet ajtaja fölött, akár újrapingált. Az elfogultság és előítélet görcsei nehezen oldhatók fel, ha ilyeneket lát az ember. Évtizedes beidegződéseket nem könnyű levetkőzni, főleg akkor, amikor úgy tűnik, a szervezet új vezetői sem érzékelik pontosan, mik a nemzeti emigráció igényei az átszervezéssel kapcsolatban és kiket tolerál a régiek közül, illetve kikkel nem hajlandó egy asztalhoz ülni. Ez valószínűleg nem érzéketlenség az emigráció ügyeivel kapcsolatosan, hanem talán csak tudatlanság. Ami általános jelenség hazai berkekben. Az például, hogy az emigráció túlnyomó többségét jelentő, az emigrációs szervezetekben domináló és az emigrációs sajtót uraló konzervatívok helyett az elenyésző számú és teljesen elszigetelt liberális vonalat részesítik előnyben. Azokkal tárgyalnak, azokat keresik meg, ha nyugatra jönnek, azokat hívják maguk közé, mintha azok képviselnék az emigrációt és jelentenék a közvéleményt. (Sőt, azokat is tüntetik ki...) Egyelőre úgy fest, hogy még mindig felülről, antidemokratikus módon szerveződik a Magyarok Világszövetsége is és az újat a régiek akarják létrehozni. (Erre egyébként számos példa van odahaza is az élet minden területén: hivatalok, intézmények, minisztériumok és sajtó-televízió "újul meg* olymódon, hogy a magukat átmentett régiek, a Kádár-rendszert kiszolgált obsitos kommunisták "szervezik át* saját magukat és akarják elhitetni a világgal, hogy rendszerváltás volt a Duna-Tisza tájain.) Komlós Attila erre azt mondta: tessék belépni a Magyarok Világszövetségébe, tessék részt venni a munkájában és kiszavazni azokat, akiket a többség nem tart odavalónak. Igen ám, de sokan, akik a látottak miatt fenntartással élnek még ma is, nem szívesen adják a nevüket egy olyan összeálláshoz, amelyből a kommunista kol- laboránsokat nem seprúzték ki a rendszerváltás pillanatában. Komlós Attila ez ellen azzal érvelt, hogy ezt azért nem lehetett megtenni, mert akkor ugyanazokkal az eszközökkel élne az új vezetőség, mint amilyeneket a diktatúra használt. Tudtommal Magyarországon forradalom volt 1989/90-ben, ha nem is robbanásszerű és véres, mint az 86-os, de hatásában ugyanolyan. És egy forradalom nem bánhat a normális időkben kötelező demokratikus játékszabályok szerint a régi rend kiszolgálói