Amerikai Magyar Értesítő, 1991 (27. évfolyam, 1-12. szám)
1991-05-01 / 5. szám
1991. május Amerikai Magyar Értesítő Független Magyar Hírszolgálat------------------------Szerkeszti: Stirling György------------------------DÖNTÖTT A MAGYAR PARLAMENT a hivatalos állami ünnepről és minimális többséggel augusztus 20-át fogadta el. A koalíciós pártok egyértelműen Szent István napja mellett érveltek» míg a vita során kitűnt, hogy az ellenzék inkább március 15-e vagy október 23-a elfogadását tartotta volna helyesnek. A szavazás végül úgy végződött, hogy 159 szavazat esett augusztus 20-ra, 131 március 15-re és 124 október 23-ra. A szavazás után többen kifogásolták, hogy augusztus 20-a katolikus egyházi ünnep és ezért nem annyira alkalmas a hivatalos állami ünnep szerepének betöltésére, mint a másik két dátum. SZABADON, TISZTA SZÍVVEL és minden megkötöttség nélkül ünnepelte az idei március 15-ét Magyarország népe. A budapesti ünnepségsorozat reggel 9 órakor kezdődött a Parlament előtt, ahol katonai tiszteletadás mellett felvonták az állami zászlót és az állami vezetők megkoszorúzták Kossuth Lajos szobrát. A téren Göncz Árpád mondott beszédet, majd a tömeg gyalogosan vonult a Nemzeti Múzeumhoz, ahol a köztársasági elnök üdvözlő szavai után Antall József miniszterelnök mondta el az ünnepi beszédet. Délben a Petőfi téren volt koszorúzás és itt Demszky Gábor, Budapest főpolgármestere beszélt a Petőfi szobor talapzatáról. - Délután a Parlament újjávarázsolt kupolaterme volt a színhelye az ünnepségsorozat folytatásának: Göncz Árpád átnyújtotta a kitüntetetteknek az 1991. évi Kossuth- és Széchenyi-dí- jakat. - Este az Operaházban díszelőadás volt, amelyen megjelent Göncz Árpád köztársasági elnök is, aki ünnepi szavakkal méltatta az ünnep jelentőségét, majd a Nemzeti Alapítvány gondolatát ismertette. Műsoron Erkel Ferenc Bánk bán című operája szerepelt. A KOMMUNISTA IDŐKRE VISSZANYÚLÓ múltú Kossuth-díj és az állampárt hatalmának letűnésekor alapított Széchenyi-díj idei kiosztása alkalmából érdemes megjegyezni, hogy ezúttal a régihez képest sokkal kevesebben részesültek ezekben az állami kitüntetésekben. Míg azelőtt 40-50 Kossuth-díjat osztottak szét április 4-én (a rendszer ezzel tette elkötelezettekké a magyar értelmiség arra érdemesített tagjait), most csupán huszonkilencen részesültek kitüntetésben. És ezek között csak egy határon kívüli magyar van: az Angliában élő Határ Győző. Érthetetlen, hogy a díjak sorsáról döntő bírálóbizottság nem talált még kitüntetésre érdemes írót, költőt vagy tudóst az emigráció tagjai között. Milyen kiváló alkalom lett volna ez a március 15-i kitüntetés, hogy a hazai kormányzat éreztesse megbecsülését az emigráció iránt. Elsősorban a kommunizmus elleni küzdelemben érdemeket szerzett nemzeti emigráció iránt. Senki se vonja kétségbe Határ Győző irodalmi munkásságának értékeit, de róla köztudott, hogy ő soha nem tartott igazi kapcsolatot a politikai emigrációval és néhány évvel ezelőtt az emigráns állapotnak is búcsút mondott, közben pedig elkezdett otthon publikálni. - Tollas Tibornak hetvenedik születésnapjára küldött levelében ezt irta többek közt Göncz Árpád: "Sokra becsüljük, amit évtizedeken át Hazánk felszabadításáért tettél: szabad országunk felépülte részint a Te munkád eredménye..." Ezek a szép szavak nemcsak Tollas Tibor, de rajta keresztül az egész nemzeti emigráció erőfeszítéseinek méltatását is jelentik. Jó, hogy az ország első embere végre elismeri a megmásíthatatlan tényeket, de még jobban esett volna, ha számarányához képest a nyugati magyarság is részesült volna a kitüntetésekből. Érdeme szerint. Egy ilyen gesztus közelebb hozott volna egymáshoz bennünket. Kár, hogy az illetékeseknek ez nem jutott eszébe. A VAJDASÁGI MAGYAROK Demokratikus Közössége nevében Ágoston András, a VMDK elnöke a közelmúltban memorandumot juttatott el a strasbourgi Európa Tanácshoz. A kilencpontos memorandum kifogásolja, hogy a szerb alkotmány lerombolja az eddigi vajdasági autonómiát és lehetetlenné teszi az önkormányzatot. A VMDK síkraszáll az anyanyelv használatáért, a magyar névhasználat teljes szabadságáért, a magyar iskolák megnyitásáért és a Hungarológiai Intézet újjáalakításáért. Szorgalmazza, hogy rehabilitálják azokat, akiket az utóbbi években azért ítéltek el, mert harcoltak a kisebbségi jogokért. Végül a memorandum egy pontja azt kéri, hogy "tegyenek igazságot a vajdasági magyarok ellen 1944/45-ben elkövetett népirtással kapcsolatban, mivel csak így lehet megszabadulni attól a bűntudattól, amelyet az egypárti á llamgépezet a vajdasági magyarságra kényszerített". Befejezésül a memorandum leszögezi, hogy megírására az szolgáltatott okot, hogy a vajdasági magyarság helyzete megalázó és tarthatatlan: a magyarságnak soha 17.oldal
