Amerikai Magyar Értesítő, 1991 (27. évfolyam, 1-12. szám)
1991-04-01 / 4. szám
Amerikai Magyar Értesítő 31.oldal 1991. április A ufosoly országa EGY MARHA BÚCSÚLEVELE Én, vén tehén, a Borosa, kinek heteit a sorsa, pályám végére érve látom: itt nincs szükség tehénre, aki panaszt sosem bőgött, akit a megbecsült elődök igy oktattak: "Adj soksok tejet, úgy istállókban mindig lesz helyed! Ki szorgalmas - és te annak látszol -, annak jutalma tele jászol. Az ember - ő tart, gondoz, ő etet, ki- náld neki feszes tőgyedet". Szót fogadtam, s mondták: "így tovább!", kijártam a bociiskolát, minden szabályt és törvényt jól betartva, lett belőlem engedelmes marha. Tejeltem, volt vasárnap vagy péntek, adtam sajtot és túrót a népnek. Azt forgatta vén, buta fejem, sokan élnek kenyéren és tejen. Ám elért a baj, önök is lássák; "begyűrűzött" a gazdasági válság. Nem kell a tej, mert az ára drága, inkább engem Ítélnek halálra. Tudom már, meg hallom is gyakran: sok a tehén, mint erdőn a vadkan. Le kell vágni, ha van, aki vágja, hasznossá lesz minden por- cikája: húsa, gyomra, szarva és bőre, hónapokig megélnek belőle! Szomorúan mustrálgat a gazdám, azt gondolja:már csak pár nap - aztán...Talán-talán sajnál. Meglehet. Nem kap többé ilyen tehenet! Szemesarkából olykor könny pereg, de hát effélék az emberek. Elmúlott hát minden szép reménység, tejfámra e feliratot véssék: "Itt pihen a Borcsa, vén tehén, hivatásának élt szegény. Dolga az volt: adjon sok tejet. Megtette, és ez a veszte lett. Bolond világ ez, tanuld holtodig: azt vágják le, aki dolgozik! Nem ő benne volt hát a hiba, szálljon béke tejporaira! " KACSINTÁS (Római tudósítónktól.) Leértékelődtem. Amig a tábor leg- vádámabb barakjából jöttem újságíróként , az olasz kollégákkal közösen elviccelődhettem a demokrácia és a népi demokrácia közti különbségről. A két rendszer közti vetélkedésben vetély- társként felértékelődtem, most viszont sokaknak kínos a szegény uj kistestvér hogyléte felől érdeklődni. Nem is o- lyan rég kedvesen, jutalomként barackot nyomtak a fejemre, mert kilógtam a sorból. Ma viszont semmi különös nincs bennem. Ugyanakkor sértődött vagyok. Az o- lasz politikai és gazdasági vezetők nem hajlandók tudomásul venni, hogy én, pontosabban kenyéradó gazdám, már nem ugyanaz, ami volt. Változatlan érkeznek a meghívók. Ugyanúgy jó vagyok nekik, mint egy éve, kommunista lap tudósítójaként. Valóban nem értem. Magyar kiküldöttek azért megveregetik a vállam. Nem is tudom miért, de ilyenkor óhatatlanul azt fürkészem, az illető bal, avagy jobb szemével kacsint-e rám. PESTI KI-KICSODA Németh Miklós: Páratlan jelenség a magyar miniszterelnökök között. Sem kötéláltali, sem egyéb halálra nem Ítélték. Valami megmagyarázhatatlan, fatális tévedésként a nép bizalmát és szimpátiáját bírta. Jelenleg Válogatott hallgatásaim cimü önéletírását rendezi sajtó alá. Demszky Gábor: Élete összefonódott a nyomtatványokkal. A szárnizdatokért őt üldözték. A pornókat tiltja. Mazochista: szeret a budapesti autóbuszokon és villamosokon utazni. Félő, hogy e tulajdonsága kórossá fajul. Fekete Gyula: Nemzetmentő. Többszörös pártalapitó, a gyes feltalálója, a Kulturszemét Eltakarító GMK. ügyvezető elnöke. Korábban iró volt. Irt. Grósz Károly: Halastó-tulajdonos. Politikusként indult. Később munkásmozgalmi népművészként ördögfalrafestéssel próbálkozott (ld. sportcsarnok, fehérterror, stb.). Hámori Csaba: A gimbelem-gombolom cimü legújabb kori magyar nagyoperett bon- vivánja. — I No, ét még egg legutolió kérdés: ön melyik pártnak a tagja ...?/ (Brenner György rajra)
