Amerikai Magyar Értesítő, 1991 (27. évfolyam, 1-12. szám)
1991-04-01 / 4. szám
_ 1 I 26.oldal Amerikai Magyar Értesítő 1991. április HETVENKEDŐK Kettős születésnapra Miután már én is túlléptem a hetedik X-et, remélem, a két ünnepelt, akikről most szólni fogok, tőlem nem veszik zokon, hogy hetvenkedőknek nevezem őket - hiszen magam is az vagyok. Az emigráció két iró-egyéniségéről szeretnék most néhány szót szólni, abból az alkalomból, hogy mindketten most töltötték be hetvenedik életévüket. Az egyik költő, a másik újságíró, az egyik Európában él, a másik Amerikában. Mindkettő mestere a tolinak és régi kapcsolat fűzi őket egymáshoz: a közös börtönévek barátsága. Mivel születésnapjukat alig pár hónap választja el egymástól, gondoltam, egy kis megemlékezés keretében mindkettőjüknek egyszerre gratulálok: Tollas Tibornak és Stirling Györgynek is, mert azt hiszem, mostanra már mindenki kitalálta, hogy róluk van szó. Tollas Tibor születésnapjáról Svájcból, Saáry Évától kaptunk kedves beszámolót s ebből idézek most néhány sort: "A költő december végén töltötte be 70. életévét, születésnapjának hivatalos megünneplésére csak ez év januárjában került sor, amikor is a Volt Politikai Foglyok Világszövetsége és a Magyar Szabadságharcos Világszövetség európai elnöksége műsoros délutánt, majd bajtársi diszvacsorát rendezett tiszteletére, a müncheni Népművészeti Múzeumban. Az ünnepi műsort Csaszkóczy Emil köszöntője vezette be, majd Nagy Alajos vette át a szót, aki az egyes számokat bekonferálta és összekötötte. A nyugatiak részéről Juhász László történész méltatta Tollas Tibor érdemeit, a hazaiak közül pedig Lezsák Sándor költő és Fónay Jenő, a Volt Politikai Foglyok Szövetségének elnöke beszélt. Külön ki kell emelni a müncheni magyar főkonzul^üdvözlő szavait, aki egyúttal Göncz Árpád köztársasági elnök és Antall József miniszterelnök jókívánságait is tolmácsolta. A díszvacsorára a müncheni Alemanne- haus termében került sor, ahol Kocsis Gábor iró és Luka László pszichiáter köszöntötték a költőt." & Stirling Györgyöt a Katolikus Magyarok Vasárnapja szerkesztője, Ligeti Angelus köszöntötte lapjában, nemcsak a születésnap alkalmából, hanem azért is, mert ez egybeesett az ünnepelt ötvenéves újságírói jubileumával. S ugyanakkor azzal is, hogy Stirling György épp 20 éve dolgozik a Vasárnapnak s ezalatt az idő alatt - írja Ligeti Angelus - a lapnak nem jelent meg olyan száma, amelyben a neve ne szerepelt volna. De ahogy olvasgatom Ligeti atya emlékező sorait, azok olyan szépek, hogy kár helyettük mást Írni, inkább idézem őket: "Ha megkellene számlálni a megjelent írásokat, bekezdéseket, vagy még tovább bontva mondatokat, szavakat s betűket, kevesen számíthatnák magukat az emigrá- ciós zsurnalisztika egy feltételezett versenyében egyenlő félnek Stirling Györgyhöz, az újságíróhoz, a Szabad Magyar Újságírók Szövetségének elnökéhez. Es ez csupán a felmérhetetlen nagyságú mennyiség! A minőség , a tartalom,a közölt gondolatok már évtizedek óta hétről hétre méretnek az olvasók ítéletében, és ez folytatódik a rendszeres munka nyomán - hisszük - még éveken keresztül, mig majd az utókor is felfigyelhet arra, aki szívósan kitartott - tegyük hozzá, számos ellenségeskedés közepette is - abban, amit az utóbbi két évtizedben hetente megtett, a magyarság szolgálatában. Nem karddal és ököllel, de sokkal maradandóbb harci eszközökkel: tollal, Írógéppel, a Teremtőtől kapott elme világosságával. Mind olyannal, ami arra ösztökél, hogy az embertárs, a magyar testvér érdekében állíttassák' így hát Róla, Stirling Györgyről is elmondható: életét a magyarságnak szentelte. S sietek hozzátenni a jelen és jövő idejű megfogalmazást: ma is a magyarságnak szenteli, s reméljük, még sokáig szentelni fogja. Mindez a hetilap rendszerességének pár naponkénti ismétlődésében, az asztalra kenyeret tenni tudó munka közben és után, s mondjuk ki,életet szentélőén komoly honorárium nélkül, csupán némi "postaköltség" fejében. Kétségbe vonha- tó-e, hogy méltán számittatik "a nemzet ingyenes napszámosai" közé?..." Ezekhez a meleg sorokhoz aligha lehet már mást hozzátenni, de hadd jegyezzek meg mégis annyit, hogy én Stirling Györgyben még kettőt becsülök; nem váltotta soha aprópénzre a tehetségét és nem akart az emigrációból vagy a magyarkodásból megélni, s a másik, hogy életútja egyenes volt és soha nem kellett takargatnia vagy magyarázgatnia a múltját; minden régi tettét, régi Írását ma is vállalhatja. Végül hadd egészítsem még ki mindezt azzal, hogy életművéből én nem hagynám ki a Független Magyar Hírszolgálat említését se, amit egymaga ir, szerkeszt, gépel és postáz immár tizenötödik éve, nagy szolgálatot téve ezzel az emigrációs tájékoztatásnak. Isten éltesse mindkettőjüket az emberidkor végső határáig és kívánok nekik az ÉRTESÍTŐ szerkesztősége és olvasói nevében jó egészséget, hogy munkájukat még sokáig végezhessék mindannyiunk örömére! S. J.
