Amerikai Magyar Értesítő, 1991 (27. évfolyam, 1-12. szám)

1991-04-01 / 4. szám

1991. április Amerikai Magyar Értesítő 17.oldal meg a levél az AMOSZ-t, amely háromtagú kül­döttséggel fogja képviseltetni magát a március 28-29-i eseményen Budapesten. AZ AMOSZ HÍRSZOLGÁLATA JELENTI, hogy a Szövetség az idén is meghirdeti pályázatát magyarul is tudó 19-25 év közötti fiatalok szá­mára, akik a nyári hónapokban hat héten át tartó irodai munkára vállalkoznának az AMOSZ Capitol Hillen lévő irodájában. Az internek szá­mára az AMOSZ havi 500,- dollár ösztöndíjat és kedvezményes elhelyezést tud biztosítani. ZWACK PÉTER WASHINGTONI MAGYAR nagy­követ február közepén Pesten tartózkodott: a fővédnöksége alatt működő Nemzeti Alapitvány- nyal kapcsolatos ügyeit intézte és jelentésté­telen járt a Külügyminisztériumban. A Népsza­badság február 16-i száma interjút közölt a nagykövettel, melynek címe 'Zwack Péter nem mond le!* Az újságíró megkérdezte a nagyköve­tet, hogy igaz-e az a mendemonda, hogy Je­szenszky Géza külügyminiszter pályázik a wa­shingtoni nagykövetségre s ezért őtőle azt kívánják, hogy mondjon le állásáról? Zwack Pé­ter azt felelte, hogy ő nem hallott erről, de nem hiszi, hogy a demokratikus jogrendben meg­történhetne az, amit Várkonyi Péter, a párt­állam utolsó amerikai nagykövet csinált, amikor a külügyminiszteri széket a washingtoni nagykö­vetséggel cserélte fel. Zwack Péter még annyit mondott az újságírónak, hogy amióta tavaly ki­nevezték a washingtoni diplomáciai képviselet élére, legjobb tudása szerint végzi munkáját és nem lát semmi okot arra, hogy leváltsák vagy lemondásra szólítsák fel. S a végén hozzáteszi: ha mégis történne valami, akkor neki is lesz mondanivalója... A VISEGRÁDI TALÁLKOZÓRÓL AZ ALÁBBI szö­vegű zárónyilatkozatot adták ki: Ma, amikor a Magyar Köztársaság, a Cseh és Szlovák Szövetségi Köztársaság, valamint a Lengyel Köztársaság demokratikus módon meg­választott legmagasabb rangú közjogi méltósá­gai és vezetői nagynevű elődeinkre, Károly Ró­bert magyar, János cseh, Kázmér lengyel kirá­lyokra, s azok 1335. évi találkozójára emlékezve ismét találkoznak Visegrádon, amikor a nemze- teint történelmi együvé tartozásának tudata és igénye immár akadálytalanul is népeink valósá­gos érdekeivel összahangban nyilvánulhat meg a politikai akarat legmagasabb szintjén, kinyil­vánítjuk azt, hogy elhatározott szándékunk, a feladatokkal bátran szembenézve, erőfeszítése­inket a közös összekötő történelmi hagyomá­nyokra alapozva, a hagyományos európai érté­kekkel és fő folyamatokkal összhangban mindent megteszünk nemzeteink békéjéért, biztonságáért és felemelkedéséért. Kelt Visegrádon, 1991. február 15-én. Göncz Árpád Vaclav Havel Lech Walesa E SZÁMÁVAL TIZENÖTÖDIK ÉVFOLYAMÁBA lép a Független Magyar Hírszolgálat. Visszatekint­ve az elmúlt tizennégy esztendőre, tiszta lel­kiismerettel állapíthatjuk meg, hogy a célokhoz, amelyeket az 1977. március 15-i induláskor ma­gunk elé tűztünk, nem lettünk hűtlenek. Amikor az FMH első számmal megjelent, Magyarorszá­gon még teljes volt a cenzúra és szó se lehe­tett igazsághoz ragaszkodó hírközlésről. Az emigráció tájékozottsága ennek megfelelően igen hiányos volt és az akkoriban megszűnt Free Europe bulletin szerény pótlásának szán­va indítottam - elsősorban az emigráns sajtó hírekkel való ellátására - a Hírszolgálatot. Az érdeklődés közleményeink iránt évről évre nőtt és az elmúlt idő alatt nemcsak közel húsz emigrációs lap vette át több-kevesebb rend­szerességgel híreinket, de külön olvasógárdánk is kialkault, melynek létszáma ma már megköze­líti a háromszázat. Az ő pártfogásuknak és ál­dozatkészségüknek köszönhető, hogy az FMH megérhette a XV. évfolyamot. Előfizetési díj nincs, mindenki annyival járul hozzá az előál­lítási költségekhez, amit a pénztárcája elbír. Az FMH sohasem kért és nem szólít fel senkit fizetésre: mégis eddig mindig összejött annyi, amennyi a fenntratáshoz szükséges volt és a legkisebb támogatást is hálásan fogadtuk. - Az otthoni változások és a szabad hírközlés meg­valósulása nyomán felvetődött az a kérdés (ami egyébként az egész emigráns sajtóra is vo­natkozik), hogy egyáltalán szükség van-e még az FMH-ra? Mos, mi úgy érezzük, hogy igen, mert a hazai sajtószabadság még bizonytalan lábakon áll s amíg az otthoni hírközlésben gyer­mekbetegségként és a demokratikus gyakorlat hiánya következtében jelentkező torzulások ta- pasztahatók, a nyugati magyar sajtónak meg­van a maga történelmi feladata. Ezért visszük tovább a Hírszolgálatot, míg erővel bírjuk és szíves-örömest abbahagyjuk majd, ha azt lát­juk, hogy a hazai sajtó nem szorul bírálatra és otthon minden kifogástalanul megy, a demokrá­cia játékszabályainak megfelelően. Addig meg ismételten köszönjük pártfogóink és olvasóink támogatását s kérjük őket, a jövőben se vonják meg tőlünk jóindulatukat. A

Next

/
Thumbnails
Contents