Amerikai Magyar Értesítő, 1990 (26. évfolyam, 1-12. szám)
1990-03-01 / 3. szám
1990• március Amerikai Magyar Értesítő 25.oldal na bal partján a Duna menti-síkság. Szervesen kapcsolódik a magyar Kisalfóidhoz. A Bodrog mentén találjuk a hasonlóan termékeny Tisza menti-síkságot, a Nagy-Alföld északnyugati csücskét. Ami a m e d e n c é k e t illeti, a Vág völgyében a Trencséni-, Illavai-, Zsolnai- és a Lipót-medence a lényegesebb. Ez utóbbihoz szinte csatlakozik a Szepesi-medence a Poprád völgyében. A Kis- és Nagy- (Öreg) Fátra között a tágas Turóci-medence a Turóc folyó völgyében zöldell. A Nyitra folyó mentén jelentős a Felsőnyitrai-medence; a Garam mentén pedig a Zólyomi- és a Garamszentkeresztesi-medence a fontosabb. Délebbre az Ipoly-medencét, a Losonci- és a Rima-medencét említjük meg. A Felső-Sajó völgye a Rozsnyói-medence. Keletebbre a Hernád, Ida, Bódva folyók völgyeit Kassai-medence néven foglalják össze. A Felvidék f o 1 y ó i - a Poprádot s a Dunajecet kivéve - mind déli irányba folynak, s a Dunába vagy a Tiszába ömlenek. A legnagyobb folyó a Duna. Pozsonytól keletre három ágra, a Kis-, az Öreg és a Mosoni-Duna-ágra szakad. A Kis-Duna a Csallóközt észak felól övezi, nem hajózható. Beléje ömlik a Dudvág a Fekete-vízzel. A Vág Gútánál torkollik a Kis- Dunába s innen kezdve Komáromig, az Öreg-Du- nával való találkozásig Vág-Duna a neve. A Vág-Dunába ömlik a Nyitra is. a Nyitra a Kis-Fátrába ered, jelentős mellékfolyója a Zsitva. A Vágnak két ága van: a Fehér-Vág a Magas-Tátra alatt, a Fekete-Vág az Ala- csony-Tátrában ered. Északról a sebes Árvát és a Kiszucát délről, Ruttkánál a Turócot veszi föl. A Garam szintén az Alacsony-Tátrában ered, s Esztergommal szemben ömlik a Dunába. Az Ipoly hasonló félkörrel éri el Szobnál a Dunát, határfolyóként. Jelentősebb mellékfolyója a Kürtös, a Korpona és a Selmec. A Tisza alig 5 kilométernyi hosszában érinti csak ezt a területet, viszont a keleti rész vizei mind belé ömlenek. A fontosabb mellékfolyók: a Sajó, a Hernád és a Bodrog torkolatai ma Magyarországon vannak. A Sajó a dobsinai hegyekben ered; mellékfolyói a Murány, a gömöri Túróc, a Balog és a Rima. A Hernád két jelentős mellékfolyója a Gölnic és a Tarca. A Bodrog a Latorca, az Ung, a Labore, az Ondava és a Ta- poly összefolyásából keletkezett. A Felvidék természetes eredetű tavai kis terjedelműek, nagy részük tengerszem a Magas-Tátrában. Közülük legnagyobb a Nagy- Hincé—tó, a legmagasabban pádig — 219H m — a Kék-tó fekszik. Gyógyvizekkel a Felvidék kitűnően el van látva, hegyei ontják a remekebbnél remekebb ásványvizeket. A pöstyéni és tren- csénteplici források 50-67 C fokos vize világhírű, de mindenfelé találunk különféle ásványi tartalmú gyógyfürdőket. Európai hírű - Kassától keletre - az úgynevezett ránk-herlányi gejzír. A gyógyforrásokon kívül rengeteg szénsavas savanyú víz-forrás (csevice) található mindenfelé. Újabban a Duna mellett, Kis-alföldi tájakon is találtak gyógyfürdőnek alkalmas meleg- forrásokat. A FELVIDÉK NÖVÉNY- ÉS ÁLLATVILÁGA, A Felvidék területének 35 százalékát erdő borítja. Növényvilága a kárpáti és a pannon flórarendszerhez tratozik. A k á r p á t i flór a tartományban anö- vénytársulások magassági övenként tagozódnak. Legalsó a tölgyesek zónája (hárssal, juharral, kőrissel, gyertyánnal, szillel, nyírrel, nyárral társulva), a folyók mentén pedig égeresek, füzesek zöldellnek. A következő övezet a b ü k k ö s ö k é. Jelentős kiterjedésű bükkerdők zúgnak ma is az Alacsony-Tátrában, a Kis- és Nagy-Fátrában, a Szlovák-érchegy- ségben és a Beszkideken. A bükkösökhöz jegenye- és vörösfenyőligetek csatlakoznak. A bükkösöket 1 u c f e n y ő ö v e z e t követi. Nagy magasságokban azonban megritkul, vörös- berkenyével, borókával, cirbolyafenvővel vegyül. Az erdőzóna felső határa 1500-1600 méter. Fölötte, mintegy 1300 méteres magasságig gyalogfenyőt és csúszós havasi medvefüvet találunk. Körülbelül 2000 méterig kúszik föl az alpesi növényzet, a moha meg a zuzmó. Örök hó a Kárpátokban nincs, de itt-ott nyaranta is hófoltokra bukkanhatunk. A pannonflórára a melegkedvelő növényzet, a fehér-nyár, a jegenye-nyár, a kőris és a szil jellemző. A Felvidék á 1 1 a t v i 1 á g a gazdag. Közép-Európa minden számottevő állatfaját megtaláljuk. Igaz, hogy a ritkábbakat: a medvét, zergét, kőszáli kecskét, dámvadat, a kő- száli sast, nyírfajdot, siketfajdot csak természetvédelmi területeken, vadaskertekben. Akad még farkas is, ez a lengyel Kárpátokból jön át. Az erdőkben gyakori a szarvas, őz, vaddisznó, de van hiúz, vadmacska, borz, róka, nyúl és mufflon is. A madarak közül megemlítjük a réti sast, az ölyvöt, a héját, a csókát, a szajkót, császármadarat, fenyőrigót, szalonkát, fácánt, foglyot. A Csallóközben védett madárként él a túzok.
