Amerikai Magyar Értesítő, 1990 (26. évfolyam, 1-12. szám)

1990-03-01 / 3. szám

1990. március MAGYARORSZÁGI LAPSZEMLE ÚJABB EGYMILLIÁRD DOLLÁRRAL gyarapodott hazánk már amúgy is elviselhetetlen adósság- állománya. Az Európai Közösségek gazdasági és pénzügyminisztereinek tanácsa (ECQFIN) febru­ár 12-én jóváhagyta a Magyarországnak "áthi­daló kölcsönként* nyújtandó összeget» miután a Magyar Nemzeti Bank a magyar kormány nevé­ben 12-én aláírta a kötelezettségvállalási szer­ződést a Világbankkal. Ennek a megállapodásnak három fő - és előre láthatóan betarthatatlan - pontja: 1990-ben a költségvetés hiánya 10 mil­liárd forintnál nem lehet több (itt meg kell je­gyeznünk» hogy ez már a tavalyi évre is Így volt tervezve» a valóság még nincs kiszámítva» de ennek többszöröse!); a konvertibilis mérleg hiánya nem haladhatja meg az 550 millió dol­lárt; a magyar export rubelelszámolású aktívu­mát az év végére teljesen meg kell szüntetni. Különösen ez utóbbi feltétel teljesíthe­tetlen» hiszen nemrég kaptuk a hirt, hogy a Szovjetunió nagy százalékban csökkentette a kőolaj, földgáz és a többi energiahordozó szál­lítását Magyarországra (is). Eddig ugyanis ki­zárólag ezzel fizetett, magasabb egységáron számlázva, mint a nyugatiak. A tavalyi rubel- aktivum - vagyis Magyarország áruhitele a SZU-nak - meghaladta az egymilliárd rubelt. Ha viszont a hazai exportot leállítják, mint aho­gyan erre már kísérletet tettek a szigorítá­sokkal, akkor a nagyvállatok sorát kell bezárni és elviselhetetlen méreteket ölt a munkanélkü­liség. Ezért bizton állíthatjuk, hogy az újabb 1 milliárd dollár csak hazánk szenvedéseit szapo­rítja! Ez persze nem érdekli a "demokratikus* Nyugatot. SZÁZEZREK BÉKÉS TÜNTETÉSÉRŐL olvashatunk a Népszabadság február 12-i számában, ame­lyeket az erdélyi városokban rendeztek. Maros- vásárhelyen előző szombaton délután háromkor volt a gyülekező a Bolyai Egyetem előtt. Ott, ahol az előző hetekben majd ötvenezren tüntet­tek az ellen, hogy a mindig magyar egyetem ro­mán tagozatát átköltöztetik és a Bolyai Egye­tem újra magyar lesz, mint ahogyan arra meg­állapodás született. A román tüntetésre az or­szág minden részéből hoztak embereket. A ma­gyar tüntetésre még a Görgényi-havasokból is mentek. Szinte teljes falvak vonultak be Vá­sárhelyre, már órákkal előbb zsúfoltra töltve a mellékutcákat is. Pontosan három órakor feltárult a Bolyai Líceum kapuja és jöttek, jöttek ki a magyar di­19-oldal ákok, kezükben könyvekkel és égő gyertyákkal. Transzparenseik kétnyelvűek voltak és a Romá­niai Magyar Demokrata Szövetség már koráb­ban közzétett jelszavait hirdették: * Magyar su­lit, magyar szót!", "Egyenlőség", "Az ABC nem egyenlő az AÁBC-vel!" "Bolyai egyetemet - Bolyai iskolát!", "Demokráciát kérünk, de nem fejadagra!", "Édes anyanyelvűnkért tüntetünk". Megkondult a Bolyai harangja, és helyeslőén rázengett a városban a többi - Írja a tudósító. A menet élén az egyházi személyiségek és Sütő András haladt. Az emberek kezében szoronga­tott könyvek is többnyire az ő művei voltak: az Anyám könnyű álmot Ígért, az Advent a Hargi­tán, pedig ez utóbbi meg sem jelenhetett Ro­mániában! A sarkon töpörödött anyóka áll, ő már nem tud velük menni, de csak áll, kezében vékonyka gy©rtya ég**» A sportcsarnokhoz vonulnak, menet közben a Miatyánk hangzik több helyről több vallás szó­készletével. Majd az egyházi vezetők és Sütő András az emelvényre vonul. Sűrű a csend, meg kell várni a hatalmas embertömeg végét. Az író beszéde rövid: "mi békén szeretnénk a minden embert megillető jogokat megkapni." Ta­mási Áronnal szól ezért: "Azért vagyunk e vi­lágon, hogy valahol otthon legyünk benne." Sepsiszentgyörgyön is síkosak az utcák a gyertyák viaszától. Itt ötvenezren jöttek el, tehát csaknem annyian, amennyi a város össz­lakossága. Gyertyák égtek a románok ablakai­ban is, tehát ők is a menetben voltak. Kovász- na megye RMDSZ vezetője azt mondta, az ő tüntetésük csak szolidaritási tüntetés. Náluk nincs olyan nagy baj, gyűlölködés, mint a többi erdélyi városban. Kolozsvárott nagygyűlés volt. Nagyváradon nem tüntettek. Ott már egyezség született a román tagozat kiköltözéséről az Ady Endre Líceumból, hogy helyet adjon a hirtelen­jében több mint IGOO-re szaporodott magyar diáknak, akik 40-es létszámú osztályokban zsú­folódtak. A katonaság már készen állt a költöz­tetésre, amikor a tanfelügyelőségen albérlő Emilescu Líceum megmakacsolta magát, sőt a diákokat iskolafoglaló akcióra vették rá. A ro­mán tanárok tüntetést szerveztek és erre ma­gyar kollégáikat is meghívták. Egy Kolozsvárról oda siető háromcsillagos tábornok, a váradi helyőrségparancsnok és a megyei főpolgármes­ter kellett ahhoz, hogy a költözés az eredeti megállapodás szerint megtörténjen. Február 12-től minden iskolában végre rendesen taní­tanak. Nagy Béla Bihar megyéből azt mondta, sze­rencsére meg volt a megállapodás, így a kato­naság gyorsan segített. A román tanárok által szervezett tüntetések - erre telefonon figyel­Amerikai Magyar Értesítő

Next

/
Thumbnails
Contents