Amerikai Magyar Értesítő, 1990 (26. évfolyam, 1-12. szám)
1990-03-01 / 3. szám
Amerikai Magyar Értesítő 9.oldal 1990. március tesen vörös szlnskben? Azt mondják Olvasóim tis), hogy hazánkat nem 1980-tól kezdve tették tönkre? Ezt mondta Dr. Raffay Ernő és Király Zoltán is, akik LEGALÁBB 1968-ra visszamenően akartak nem vagyonnyilatkozatokat, hanem felelősöket keresni. De kit érdekel ez a népen kívül? A "proletárok*, - amely kifejezés még a saját értelmező szótáruk szerint is "éhenkórász, ingyenélő, naplopó" jelentésű - egyesülése és nép fölötti teljes uralma megvalósult. És ők ilyenek. A kiskirályok - mundérban vagy prolibakancsban - már életük javát leélték. Luxusban! Öreg napjaikat meg már csak-csak eltengetik valahogy ugyanígy. Jut is, marad is a "jussból". Egyetlen dolguk most: egymást* azdz egymás jólétét védeni! Változni már nem fognak- Czinegét is tisztára mossák majd. Becsületük sosem volt, azt senki sem adhat nekik. De talán a becstelenség egyszer mégis elnyeri büntetését! És akkor lesz igazán SZABADSÁG meg JOGÁLLAM Magyarországon! Csak akkor... Felhívás a magyarsághoz Hova vezet ez a politikai t'engerháborgás, ami ma dühöng. főleg Európa földjén? Ez szinte kiszámíthatatlan. Egyre keserűbb szájízzel hallgatom a híreket, mert úgy tűnik, hogy minket megint csak a feledés homályába akarnak burkolni. Ma már csak Lech Valesa a nagy ember Európában, de árról Senkisem beszél, hogy volt egy magyar 56, és ha az nem lett volna, Lech Valesa soha nem mert volna előjönni Szolidaritás szakszervezetével. Nem akarom megfosztani érdé1 meitől, mert eleget szenvedett érte, de maradjunk az igazságnál. Miért hallgat mindenki arról, hogy a magyar nemzet volt mindennek az elindítója, kezdeményezője, és főleg a kommunizmus szétrombolója? Ma már senkisetn beszél arról, hogy a magyarság vágta szét a vasfüggönyt. A magyar nemzet vágta a fejszét a kommunizmus kemény fájába először, s a keletnémet, a cseh a román csak akkor mert megmozdulni, amikor a magyar fejsze nagy éket vágott a kommunizmus hetvenéves öreg fájába, amiről már ők is látták, hogy belül teljesen rothadt. Akkor még a keletnémetek elismerték és köázöngették, hogy ők is és- a csehek is a magyar népnek köszönhetik a kommunizmustól való szabadulást, de ma már erről nagy igyekezettel hallgatnak. Honfitársaim, szerte a nagyvilágban! Újságírók, költők, tanárok és főleg azok, akik befogadó új hazátok politikusaival kapcsolatot tudtok teremteni, munkahelyen, iskolában, társaságban hirdessétek azt a letagadhatatlan, de köny- nyes feledés homályába burkol- ,, ható igazságot, hogy igenis, a magyarok buktatták meg a kommunizmust és erre a legnagyobb véres példa a romániai diktatúra bukása, mert ha nem akadt volna egy hős lelkű bátor magyar Temesváron, a román sohasem merte volna megkísérelni a tömeggyilkos diktátór leléptetését. Igehis, nekünk hirdetnünk kell, hogy a magyar népnek köszönheti a világ a kommunizmus bukását, de nemcsak Európában, hanem 56-tól a mai napig folytattott munka nyomán a nagy Szovjetunióban is, ami most recseg-ropog, és úgy néz ki, hogy nem sok idő kell teljes összeroppanásához. ÉS mi hirdessük, hogy ezt igenis a magyar nemzet . tette, senki más, mert ha megint ostobán nézzük, hogy mások rakják zsebre a mi érdemeinket, akkor megint úgy fogunk járni mint Trianonban, és akkor megérdemeljük sorsunkat!... Radnóthy Károly A Kereszténydemokrata Néppárt helyzete a mai magyar politikai átalakulásban 1945 után Magyarország ismét próbálkozott a polgári demokrácia európai vonulatához felzárkózni. A szovjet hadsereg megszálló jelenléte, valamint a velük visszatérő kis létszámú, de igen agresszív emigráns magyar kommunisták megakadályozták, hogy a kereszténydemokrácia önálló politikai erőként jelenjen meg az első szabad magyar választásokon. Ezért a keresztény demokr ata politikusok, a keresztény érzelmű szavazó polgárok a Független Kisgazdapártot támogatták. Ez a párt döntő többséget szerzett a választásokon. Az 1947-e= választásokon, két hónappal a választások napja előtt engedélyt kapott a magyarországi kereszténydemokrácia egyik kiemelkedő vezetője, Dr. Barankovics István, hogy Demokrata Néppárt néven induljon a választásokon. Tagság, szervezetek, propagandaeszközök és pénz nélkül diadalmasan szerepelt a választásokon a Párt, a legnagyobb ellenzéki pártként 60 képviselőt küldött a Parlamentbe és a szavazók számát tekintve csak a Kommunista Párt előzte meg, igaz, hogy a közismert váasztási csalással, az úgynevezett "kékcédulázással*! 1949-ben a Párt kénytelen volt befejezni parlamenti működését, képviselői egy részét letartóztatták, internálták, más részük külföldre menekült, a szabad világba. Egyetlen képvisleője sem akadt a pártnak, aki áruló vagy kollaboráns lett volna. Ilyen történelmi előzmények után - 40 évi kényszerű hallgatásra ítélve - 1989 áprilisában a Párt három volt országgyűlési képviselője, Dr Matheovits Ferenc, dr. Keresztes Sándor és Ugrin József bejelentette, hogy a Párt folytatja magyarországi működését, várja a keresztény politikát támogatni kívánók jelentkezését. 1989 júniusában megalakult a Párt ideiglenes szervező bizottsága, első gyűlését vidéken, Szekszárdon tartotta meg, ahol megalakult a helyi szervezet. Egy héttel Nagy Imre temetése után Budapesten, a volt Cisztercita Gimnáziumban budapesti bemutatkozó gyűlést tartott, amelyre az ország minden részéből jöttek emberek és igen nagy bel- és külföldi visszhangja volt az összejövetelnek. Sorban alakultak vidéken és Budapesten a szervezetek. 1989. szeptember 3-án már országos gyűlést tartott a Párt,
