Amerikai Magyar Értesítő, 1990 (26. évfolyam, 1-12. szám)
1990-09-01 / 9. szám
11.oldal Amerikai Magyar Értesítő 1990.szeptember prevailing technique of government in this area has been a mixture of tyranny» intrigue and assassination*. In 1903» the entir royal family of Serbia and most of its ministers were assassinated in one of the most brutal murders in the annals of political history. Edward VII of England even ostentatiously black-listed the new Karagyorgevics dynasty which resulted from the massacre. The new dynasty of Serbia was installed anyway, and one of the 1903 assassins then lead the plot in 1914 to kill the Austrian crown prince. The hate-propaganda, subversion, sabotage, and intrigue against Austria-Hungary became intolerable. For example the household of the Greco-Catholic bishop of Hajdudorog in Hungary was blown up by a time-bomb sent by Russian-Rumanian terrorists. Austria tried to conclude a treaty with Serbia to end the terrorism, but the Serbian government refused. Russian bribe money was widely distributed among French politicians, newspapermen, even to the ministers of foreign affairs and finance, to attack Astro- Hungarian policies and violently advocate the "cause” of Serbia. (Folytatjuk) A MAGYAR ORSZÁGGYŰLÉS július 3-án döntött Magyarország állami címeréről: a képviselők óriási többséggel megszavazták a kormány javaslatát, a koronás kis elmert, ami 1945 előtt volt a magyar államiság szimbóluma. A SZENT KORONA C. HETILAP nyilvánosságra hozta azoknak a képviselőknek a neveit, akik a koronás címer ellen szavaztak, illetve tartózkodtak a szavazástól, amellyel segítették, hogy a Kádár-féle vörös csillagos címer tovább éljen. A lista láttán az ember megdöbben: a sorban az elsők az SZDSZ-esek, azok, akik hangosan harcoltak az MSZMP, a kommunizmus ellen - legalábbis szavakban. Mert amikor tettekkel kell megmutatni ugyanezt, már nem is olyan egyértelmű ez az ellenzés! A listán egyetlen kereszténydemokrata képviselő neve sem szerepel. KIRÁLY BÉLA A FORRADALOM "SASMADARA". A KORONÁS CÍMER ELLEN SZAVAZOTT. "Kár volt haza térnie a magyar emigráció megvetett emberének, hogy itthon a vörös csillag mellett voksoljon 1956 nemzetőr parancsnoka. Persze, nem csodálkozunk, hisz 6 eddig is minden hatalmat kiszolgált": - Írja a SZENT KORONA c. hetilap. DOMOKOS SÁNDOR (Kanada): A múlt és a jelen mérlege Mikor a második világháború végén, 1945. február 12-én fogságba estem Budán, hamarosan tudomásomra hozták a győztesek, hogy én ahhoz a haszontalan és felesleges fajtájához tartozom az emberiségnek, akik nem érdemlik meg, hogy éljenek. A magyar tisztikarra céloztak ezzel. Ugyanis a kommunista propaganda elhitette, vagy legalább is elhitetni igyekezett úgy az otthoni lakossággal, mint saját csapatai és saját lakossága körében, hogy a német tisztikarhoz hasonlóan mi magyarok is zömmel meg- győződéses nácik vagyunk, vagy ha nem, akkor a társadalom parazitái. Olyan ingyenélők, akiket a mulatozás, ivás és nőcsábászat érdekel csak. Akik nem törődnek beosztottjaik sorsával sem a civil lakosság életével. Akiket csak a ha- rácsolás lehetősége érdekel... és így tovább. Sorolhatnám a végtelenségig a derogáló jelzőket, de fölösleges. Ez mind csak arra volt jó, hogy bennünk az erkölcsi erőt megtörje, és hogy a legénységünk lojalitását aláássa. A szovjet vezetés jól tudta, hogy a nemzeti érzésű emberek vezetésére és összefogására alkalmas tisztikar az egyetlen erő, amelytől tartania kell. Ezért kellett mindent megtenni annak szétrombolására. Később a kitelepítés során összehozott a sors olyan tisztekkel, akik már a háború előtt is tisztek voltak és tovább szolgáltak mindaddig, amíg az új rendszernek hasznosak voltak. Azután, mikor a *mór megtette e kötelességét*, akkor egyszerre csak a kitelepítettek között találták magukat, ök mesélték el nagy csalódottan, hogy milyen válogatott megalázásokkal szégyenítették meg őket. Az egyik módja a megalázásnak, hogy ezeket az úgynevezett “aranysarkantyús vitézeket*, - ami a múltból átállott tisztek gúnyneve volt - bízták meg azzal, hogy a régi hadsereg tisztjeinek *bűnei*-ről tartsanak előadásokat. így azután kényszeritették őket, hogy a saját fészkükbe piszkitsanak. Ezeknek előrebocsájtása szükséges ahhoz, hogy így kellő megdöbbenéssel olvassuk Bokor Imre: Kiskirályok mundérban c. könyvét. A könyv nagy port vert fel otthoni körökben. Hogy miért, arra Szakonyi Károly előszavának első bekezdése adja meg a választ. “Különös könyvet tart kezében az Olvasó. Ilyet még aligha olvashatott. Katonákról szól, felelős beosztású, magas rangú tisztekről éles kritikával. De nem a régmúlt hadseregben szolgált urakról, akiket a háború után az elrettentő propaganda prédájává tett a sematikus
