Amerikai Magyar Értesítő, 1990 (26. évfolyam, 1-12. szám)
1990-07-01 / 7-8. szám
1990.jul.-aug. vezetés tiltakozott a további éleslövészetek és gyakorlatok ellen, hiszen a kivonulás kellős közepén ez semmiféle magyar érdeket nem szolgálhat. Az ügyészségi vizsgálat során a szovjet déli hadseregparancsnokság bemutatta a gyakorlatok terveit, amelyek bizonyítják, hogy semmiféle szándékosság nem történt, az éleslövészet előre tervezett volt. Azt most vizsgálják, hogy a felállított őrszemek miért nem vették észre a mozgást a terepen, hiszen éppen ezért voltak posztjukra állítva. Vajon hány ilyen "balesetről* olvashatunk még, mire valóban távoznak az ideiglenesek? HA EDDIG NEM VOLT, ezután már biztos, hogy nem lesz jótékonysági intézmény az OTP (Országos Takarék Pénztár) - írják a Népszabadságban. Július l-től ismét kamatot emelnek, csakhogy nem a betétekre, hanem a hitelekre. Ezt azzal indokolták, hogy 25S milliárdos betétállomány mellett 266 milliárdos a hitelállomány, vagyis több a szegény, mint a pénzes Magyarországon. Ezért "elrettentésül* (!) kb. 3S százalékra emelik a kamatokat. Azt akarják elérni: "gondolja meg jól az ember, érdemes-e 35 százalék kamattal fogyasztási hitelt felvennie". Meggondolja! Mi is meggondolnánk. TOLLAT FOGTAM, MERT a kés kevés volt... - idézte Sütő András József Attila sorait a Ca- pitolium 2222-es üléstermében, ahol az emberi jogi bizottság meghívottjaként számolt be egy videofelvétel segítségével a marosvásárhelyi véres eseményekről, megsérüléséről és a magyar kisebbség romániai helyzetéről. A video vetítése közben - mindig tudva a kellő pillanatot - időnként megszólalt. Amikor az erdélyi magyarság kiűzetéséről volt szó, közbevetette: "Ha nincs komoly változás, két és fél millió ember el fog tűnni Romániából, az a táj pedig, ahol városokat és templomokat emelt ez az etnikum, nagyon szomorú hely lesz egy ilyen menekülés után*. Emelt hangon hozzátette: "Ebben a menekülésben én leszek az utolsó!" Megható és érthető ragaszkodás. Sütő András felhívta az amerikai bizottsági tagok figyelmét arra, hogy amikor az emberi jogokról beszélnek és ebbe beletartozónak érzik a szabad költözködés, a kivándorlás jogát, bizonyára nem arra gondolnak, amikor megfélemlítéssel elűznek embertömegeket szülőföldjükről, nincstelenül, mert előbb kifosztják őket, mindenüket hátrahagyva kénytelenek elmenekülni a bizonytalanba. Az kérte: "Minden ország kormánya a szerint ítélje meg a román kormányt, hogy miképpen valósítja meg a gyakorlatban a helsinki záróokmányban foglalt emberi jogokat, és 17.oldal ahhoz igazítsa a viszonyát vele." Megkérdezte hallgatóságától egy váratlan fordulattal: "Ugyan, mit szólna az amerikai vagy bármely más kormány ahhoz, ha Németországban egy újfasiszta párt újra zsidóüldözést hirdetne?" A meghökkent amerikaiaknak hozzátette: azért kérdi ezt, mert Romániában van ilyen párt - a Vatra -, amely éppen ezt: a kisebbségek, köztük mindenekelőtt a magyarság elleni pogromot hirdetett meg. Szomorúan állapította meg: a Vatra két embere is bejutott a parlamentbe, ahová Tőkés László pl. nem jutott be. Nem túl biztatóak a magyar nemzetiség kilátásai. Az író szerint a pogromok még csak ezután kezdődnek! MOSZKVA ENYHÍTETTE a Litvánia elleni blokádot.. Napi pótlólagos 3,5 millió köbméternyi gáz- mennyiséget engedélyezett a balti kisállamban lévő műtrágyagyár újraindításához. A litván legfelő tanács sajtóirodája szerint ez az intézkedés felerészt Moszkva politikai gesztusa, felerészt gazdasági érdek. A litvániai blokád miatt az amúgy is zilált helyzetű Szovjetunió százmillió rubeles veszteségeket szenved, vagyis saját büntető intézkedése visszaüt. Landsbergis elnök és Prunskiene kormányfő egybehangzó állítása szerint Moszkva a blokád feloldásában érdekelt és ez be is fog következni. Közben Gorbacsov tárgyalt a három balti állam vezetőivel, de meglepően kevés hír szivárgott ki az alkudozásról. Ez - állítólag - mindegyik fél érdeke, mert egyik fél sem kerülhet a vesztes pozíciójába. Ugyanakkor mindenki lehetőséget lát az érdemi tárgyalásokra. Ennek nyilvánvaló oka az, hogy Gorbacsov Amerikából nagyon sok aláirt papírt vitt haza, amely a szovjet közvélemény szerint is, a tények szerint is mindaddig csak szép papír marad, amíg nem rendezik a litván-kérdést, mert az USA szenátusa nem hajlandó ratifikálni a Bush által megkötött szerződéseket, elsősorban a kereskedelmi szerződést nem, ami a Szovjetuniónak és Gorbacsovnak a legfontosabb. A LETTEKET MEGLEPTE, hogy Gorbacsov hajlandó volt tárgyalásokat kezdeni a baltiakkal. Az emberek ezt megelőzően attól tartottak - mint az ottani lapok írják -, hogy Bush elnök hallgatólagos belegyezésével, keményebbé válik a szovjet prés. Ennek az ellenkezője történt, s most bizakodóak, habár tudják: hosszú még az út a szabadulásig. KÉNYSZERSZABADSÁGRA KÜLDTÉK az Ikarus dolgozóit június 13-tól, egyelőre egy hétre. A dolgozók 80 százalékát érinti az intézkedés és Amerikai Magyar Értesítő
