Amerikai Magyar Értesítő, 1990 (26. évfolyam, 1-12. szám)
1990-07-01 / 7-8. szám
1990.jul.-aug. Hadosztály parancsnoka, tisztjei és katonái mentették meg a deportálástól. (Bizonyára sejtették előre, hogy 55 óv elmúltával egy magyar újságíró, Gadó György rájuk süti a búnrészes- ség megalázó pecsétjét...) * Most pedig nézzük meg, hogy mi történt Budapesten 1944 júliusában. Megfelelő rövidítésekkel közlöm Koszorús Ferenc vezérkari ezredesnek, az I. Páncélos Hadosztály parancsnokának idevágó emlékeit. (Magyar Történelmi Kutató Társaság kiadványa, Universe Publishing Comp. 1987. 54-62.p.). (...) E tárgyról a Baky-per főtárgyalása idején a budapesti újságok is írtak, a nevemet is említették. Az ezzel kapcsolatos szerepemet kivándorlásom folyamán az USA németországi Counter Intelligence Corps-ja kivizsgálta. (...) A zsidók deportálását május első napjaiban kezdték meg, de csak a vidéki városokból. A Budapestről való deportálásokat a magyar államfő személyes tekintélyének teljes latbave- tésével, a külföldi követségek jelenlétének fel- használásával meg tudta akadályozni. E ténynek természetes következménye volt, hogy a vidéki zsidóság (aki tehette) felmenekült Budapestre, ahol így a zsidóság létszáma meghaladta a kétszázezer embert. A tisztikar születésénél és neveltetésénél fogva magyar érzésű része a legnagyobb elkeseredéssel szemlélte a fentieket, de tenni ellene nem tudott vagy nem mert, mivel az ország német megszállás alatt állt, a katonai vezető helyeken a minden áron németekhez húzó elem ült, s a tisztikarnak németekhez húzó része csirájában felfedett volna minden megmozdulást. De a bénultságot nem utolsósorban az a tény is erősítette, hogy a tisztikar antibolse- vista szellemben volt nevelve, márpedig a másik oldalon a bolsevizmus állt, mert a nyugati hatalmakat kevésbé érdekelte Magyarország sorsa. HA TEHÁT VALAKI TENNI MERT, AZT KIZÁRÓLAG CSAK A SAJÁT FELELŐSSÉGÉRE ÉS VESZÉLYÉRE TEHETTE, segítségre sehonnan nem számíthatott. Ilyen körülmények között találkoztam véletlenül a budapesti Duna-parton 1944. július 2- án este Lázár Károly altábornaggyal, a testőrség parancsnokával. Lázár altábornagy még a húszas években ezredtársam volt a nyíregyházi 4. huszár században. (...) elmondta, hogy Baky László, Veesenmayer és Winkelmannék bíztatására, saját hatáskörébe akarja megdönteni a jelenlegi államrendet, nyilas kormányzatot akar alakítani, amihez csapatokat toboroz és szerel fel német segítséggel. Baky ezeket- a belügyminisztérium hatáskörében mint "karhatalmi csendőr zászlóaljakat* állítja be. Eddig 7 zászlóaljat állítottak fel és hoztak Budapestre. Bakyék a valódi nagy céljuk elleplezésére azt híresztelték, hogy a budapesti zsidóság deportálása végett hozatják fel Budapestre. Kétségtelen, hogy a deportálásokat is végre akarják hajtani, de fő céljuk az erőszakos náci hatalomátvétel. Minden hosszabb gondolkodás és fontolgatás nélkül válaszképpen arra kértem Lázár altábornagyot, hogy sürgősen jelentse a Kormányzó Úrnak, MISZERINT ÉN ERŐSZAKKAL IS KIKÉNYSZERÍTEM A CSENDŐR ZÁSZLÓALJAK ELTÁVOLÍTÁSÁT, ha erre parancsot kapok. (...) Másnap, július 3-án már megkaptam Lázár altábornagy útján a Kormányzó Úr parancsát, hogy készüljek fel pár napon belül az akció végrehajtására. (...) Mindenekelőtt magam jártam végig azokat az elhelyezési körleteket, ahol a Baky-féle zászlóaljak voltak elhelyezve. Közben megállapítottam, hogy Budapest német helyőrsége momentán mindössze három GESTAPO zászlóalj teljes létszámon. Július 3-án Beleznay István vezérkari őrnaggyal közöltem a történteket. (Méltó jutalmát megkapta. Vezérőrnagyként Rákosi hadbírósága akasztotta fel. Bírája Jávor Iván hadbíró ezredes votl. K.F.) Esztergomban tájékoztattam a felderítő zászlóalj és a harckocsi ezred tisztikarát, de elsősorban azok parancsnokait, vitéz Balló Zoltán ezredest és Németh Imre alezredest. (...) feltettem a kérdést, hogy ki hajlandó követni engem a becsület útján? A tisztikar minden fontolgatás nélkül azonnal, egyhangúlag hajlandónak jelentette ki magát. Még aznap éjjel kidolgoztam és írásban kiadtam a részletes intézkedésemet Budapest megrohanására és lezárására. (...) A kormányzó Úr egyetértett és jóváhagyta tervemet. Azonnal a Páncélos hadtest parancsnokságára hajtattam, ahonnan 23 óra 30 perckor rádión kiadtam a végrehajtást kiváltó parancsot. (...) Gépkocsiba ülve kimentem Óbudára a csapataim elébe. A továbbiak folyamán is Óbudán tartózkodtam, innen vezettem az akciót. Július 6-án reggel 5 órakor, az általam elrendelt módon a harckocsi ezred és a felderítő zászlóalj összes részei beérkeztek az általam rendelt pontokra; a Budapest jobb parton Óbuda magasságában a városba vezető összes utak le voltak zárva. (...) Reggel 7 órakor tiszti járőrt küldtem Baky Lászlóhoz. E tiszti járőr útján értésére adtam Bakynak, hogy az I. Páncélos Hadosztály csapataival itt állok, s átruházott hatáskörben újólag elrendelem Bakynak, hogy 24 órán belül a Csendőr zászlóaljaitól ürítse ki Budapestet; a parancs végrehajtását ellenőrzőm, és ameny- nyiben még mindig vonakodik teljesíteni e pa7.oldal / Amerikai Magyar Értesítő
