Amerikai Magyar Értesítő, 1990 (26. évfolyam, 1-12. szám)
1990-07-01 / 7-8. szám
1990.jul.-aug. Amerikai Magyar Értesítő 5.oldal berveszteségei óriásiak voltak. Az össze szovjet veszteség Magyarországon félmillió embert számlált. Szovjet hadtörténészek megállapitása szerint a lengyelországi harcok mellett a ma- gy arországiak voltak a legnehezebbek és a legvéresebbek. Csaknem fél évvel vetették vissza nyugat felé tartó előnyomulást és időt adtak a nyugati szövetségeseknek, hogy tért nyerjenek Németországban. Ha a szovjet csapatok akadálytalanul átrohannak Magyarországont lehet, hogy Bajorország is ízelítőt kapott volna a szovjet megszállásból. Nem így történt. Magyarország számára meghosszabbodott ugyan a háború, de Sztálin iszonyú veszteségeket szenvedett és az oroszoknak minden talpalatnyi földért súlyos áldozatokat kellett hozni. Csodálom, hogy Gosztonyi, aki hadtörténész és maga is katona volt, nem veszi észre az ellentmondást saját cikkében: elítéli a "reálpolitikát semmibe vevő »kard ki kard« vitézeket", de maga állítja, milyen eredményes volt a szovjet offenzívát lassító ellenállás. Vajon sohase hallott még a halogató taktikáról és annak hadászati jelentőségéről? Alig hinném. Inkább azt hiszem, a kommunista iskolákból, a közelmúlt történelemszemléletéből hozta magával ezt a látásmódot. Amely mindig a "túloldal* szemszögéből nézi az eseményeket, különösképp a második világháború egyes mozzanatait. A szemléleten kell változtatni, aminek meghatározója egészen a legutóbbi időkig a szovjet "felszabadítás* fikciója volt. Ha egyszer majd sikerül mindenkinek MAGYAR szemszögből nézni azokat az időket, remélhetőleg egy platformra jutunk. Aminthogy egy platformon vagyunk 'se-ot illetően: a pesti srácok a siker legkisebb reménye nélkül vették fel az eleve kilátástalan küzdelmet a világ legerősebb hadseregével. És hősökként tiszteljük őket. Akkor miért tagadjuk meg ugyanezt az elismerést az 1944/45-ben vérüket hullatott katonáktól?... BORISZ JELCIN, az Orosz Szövetségi Köztársaság választott elnöke türelmet kért a lakosságtól programja végrehajtásához, amelyben három év alatt ígéri stabilizálni a helyzetet, s a harmadik évre már érezhető javulást helyez kilátásba. Óvott minden olyan cselekedettől, amely a köztársaságban kialakult bonyolult helyzetet még jobban destabilizálná, mivel "egy szikra is elegendő a feszültség lángra lobban- tásához* - mondta. Közvetve bírálta Gorbacsov peresztrojkáját. is, hangsúlyozva: "az oroszországi föderáció nem topoghat öt évig egy helyben". Gorbacsov kemény ellenfélre akadt! KUBINYI FERENC: Bűnös nemzet - fasiszta nép? Köztudott, hogy melegítve csak a töltöttkáposzta jó. Jelentem az olvasóknak, hogy ennek ellenére a felmelegítés megtörtént. Gadó György, a "Magyar Zsidó* című szamizdat volt szerkesztője, a Szabad Európa Rádió budapesti tudósítója melegített, mivel úgy vélem, hogy nincs tisztában ezzel a gasztronómiai alaptétellel. "A meggyilkolt zsarnokság* című írásával annak a katlannak az alján szította fel a lángot, amiben a "fasiszta bűnös nemzet* miazmás moslékja rotyogott. Most újra forr a kotyvalék. Dicső tett! Gadó akkor tette közzé a Népszabadságban cikkét, amikor már úgy látszott, hogy a demokratikus megújulás útjára lépő Magyarországnak - Gadó és hasonszőrű elvbarátai által - az antiszemitizmus vádjával bemocskolt orcája a világ közvéleménye előtt megmosakodott. Akkor tette ezt, amikor a nyugatra súgott, és az elítélést elősegítő kancsal információkat a hivatalos Magyarország megcáfolta. Gadé mégis kontesztál. Igyekszik eladni az ötvenöt éves mérgező receptet. Újra meggyújtja a katlan alatt parázsló tüzet és ugyanazzal a mozdulattal arcul csapja az egész nemzetet. Ezt írja: "Hajlandó-e végre magába szállni és elgondolkodni azon (t.i. a nemzsidó társadalom), hogy nem 1945-ben vagy nem 1949-ben vált úrrá a földön a törvénytelenség? Képes-e felmérni a jelentőségét annak, hogy a magyar állam és a magyar társadalom bűnrészességével hatszázezer magyar állampolgárt meggyilkoltak és kiraboltak 1941 és 1945 között?" Gadó újratárgyal ja az egész nemzet ellen még 1945-ben indított gyilkossági bűnpert és bíróként, az enyhítő körülmények figyelembevételének mellőzésével kimondja az elmarasztaló Ítéletet: a magyar nemzet bűnös! Régi dal... A bosszúállás rágalom áriája párosul a csőlátással. Gadó elhallgat és csúsztat. Óvakodik a történelmi összefüggéseket megemlíteni és figyelembe venni. Még érintőleg sem emlékezik meg arról a vitathatatlan tényről, hogy a náci csatlós Szlovákia Tiso vezetésével már jóval 1944 előtt végrehajtotta az endlösungot. Nem veszteget egy szót sem arra, hogy Antonescu Romániája, a magyar zsidók deportációja előtt a Fekete-tenger kietlen partvidékén létesített táborokban tarkólövéssel szabadult meg zsidó hitű polgáraitól. Ante Pavelics fasiszta Horvátországéról sem ejt szót, ahol hasonló módon irtották ki a zsidókat. A magyarországi zsidóéi-
