Amerikai Magyar Értesítő, 1990 (26. évfolyam, 1-12. szám)
1990-01-01 / 1. szám
18.oldal Amerikai Magyar Értesítő 1990. január Független Magyar Hírszolgálat---------------------Szerkeszti: Stirling György--------------------NOVEMBER 26-A.N LEZAJLOTT az első népszavazás Magyarországon és a várt eredményt hozta: a szavazócédulán szereplő minden kérdésben az ellenzék álláspontját tették magukévá a választópolgárok. Négy ügyben kellett dönteniök: az első és legfontosabb az volt* hogy meghatározzák a köztársasági elnök megválasztásának módját» illetve időpontját. A hivatalban lévő kormány és támogatói azt szerették volna» ha az új államfőt a legközelebbi jövőben közvetlen népszavazással választják meg» míg az ellenzéki pártok álláspontja szerint a köztársasági elnök megválasztása a jövőre összeülő új» szabad parlament feladata kell legyen. A szavazók többsége az utóbbi megoldás mellett tört lándzsát» Így a legkésőbb január 7-re tervezett népszavazásos elnökválasztás egyelőre elmarad. Ezzel az eddig még mindig uralmon lévő kommunista párt elveszítette azt az előnyt» hogy az új és nyilvánvalóan nem kommunista többségű országgyűlés összeülése előtt hatalomba segítse a saját jelöltjét. Annak nagyon kevés az esélye» hogy egy olyan parlament, melyben a kommunisták kisebbségben lesznek, egy Pozsgay Imrét, vagy akár egy Szűrös Mátyást vagy Kulcsár Kálmánt válasszon meg államfőnek. A mostani döntés egyébként kis többséget kapott: 4,297,454 érvényes szavazatból 2,152,036 szólt az elnökválasztás elhalasztása mellett, csupán 6,618 szavazattal több, mint amennyi a kormány javaslatát támogatta. Ez csupán 50,1 százalékos többségnek felel meg, ami arra mutat, hogy a szavazók zöme nem látta világosan, miről is van szó voltaképp az elnökválasztás hátterében. Annál egyértelműbb volt a szavazók állásfoglalása a másik három kérdésben: 95,1 százalék kívánja, hogy a párt vonuljon ki a munkahelyekről, 95,4 százalék akarja látni a pártvagyon elszámolását s végül 94,9 százalék helyesli, hogy megszűnt a Munkásőrség. Az első magyarországi népszavazás tehát az uralkodó párt teljes vereségét hozta s az eredményből következtetni lehet, mi várható a jövő nyárra tervezett általános választásoktól. A mostani »főpróba* mindenesetre a legnagyobb rendben, korrektül zajlott le: a magyar nép bebizonyította, hogy érett a demokráciára. A szavazók jól vizsgáztak. * NÉMETH MIKLÓS MAGYAR miniszterelnök nyilatkozatát idézi a Washington Post december 2-i száma: Magyarország negyedével csökkenti katonai erejét - olvassuk az erről szóló cikkben - és számos offenzív fegyvert megsemmisít. Ugyanakkor az eddig a nyugati határszélen tartott magyar alakulatokat átcsoportosítják az ország más részeibe. Németh Miklós azt is bejelentette, hogy 1991-től 18 hónapról egy évre szállítják le a kötelező katonai szolgálati időt. Személyi változások is lesznek a magyar hadseregben: Pacsek József eddigi vezérkari főnök helyére Borsits László tábornok kerül, és bár Kárpáti Ferenc honvédelmi miniszter a helyén marad (ami elég érthetetlen, mivel ez a moszkvai Frunze-akadémián kiképzett Czinege- kreatúra - Czinege Lajos rossz emlékű minisztersége alatt lehetett belőle tábornok, mert főnöke ivócimborái közé tartozott - éveken át a hadsereg politikai főcsoportfőnöke volt), de három miniszterhelyettes *B-listára* kerül és csak egy miniszterhelyettes marad, aki Szombathelyi Ferenc tábornok lesz. (Lám megint van egy Szombathelyi Ferenc a magyar tábornoki karban!...) A POST cikkírója elemzi, milyen csökkentést jelent ez a 25 százalék a magyar hadseregnél, amelynek állományában 113 harci repülőgép, 96 helikopter, 1,435 tank, 27 rakétavető» 1,750 löveg és 270 tankelhárltó rakétaegység van. A cikk azzal fejeződik be, hogy Magyarország ezzel arányban redukálja katonai költségvetését is, ami az ország jelenlegi gazdasági helyzetében parancsoló szükségszerűség. * FELHÁBORÍTÓ CIKK JELENT meg a TIME magazin novemberi számában Freedom's Ugly Underside címmel. írója Strobe Talbott, a Kelet- Közép-Európában kibontakozó szabadságról értekezik, amelynek *Underside»-ja az e térségben növekvő antiszemitizmus. Talbott bevezetőjében az Ogonyok c. szovjet folyóiratra hivatkozik, ahol legutóbb az oroszországi antiszemitizmus feléledéséről lehetett olvasni. Aztán megemlíti Glemp lengyel kardinális minapi antiszemitának minősített kijelentését, majd a cikk további kétharmadát Magyarországnak »szenteli*, hetet-havat összehordván a magyarok antiszemitizmusáról. A nyomaték kedvéért előrángatja a múltból a nyilaskeresztes pártot is, sőt egy képet is biggyeszt cikkéhez, melyen egy felemelt karral tisztelgő, csizmás, egyenruhás, nyilaskeresztes karszalagos pártszolgálatos látható. Ha mindez egy rosszul tájékozott, felületes amerikai újságíró elmeszüleménye lenne, pár szóval elintézhetnénk az ügyet, de Talbott két magyarra is hivatkozik cikkében, akik tájékoztatták őt a magyarországi antiszemitizmus részleteiről. Az egyik Charles Gáti, alias Gáti