Amerikai Magyar Értesítő, 1990 (26. évfolyam, 1-12. szám)
1990-06-01 / 6. szám
1990. junius Amerikai Magyar Értesítő 15.oldal MAGYARORSZÁGI LAPSZEMLE Szerkeszti: Stolmár G. Ilona A DEMOKRÁCIA ARCULCSAPÁSÁNAK tartja a hazai közvélemény java része azt a titkos megállapodást» amit dr. Antall József, az MDF elnöke a koalíciós pártok háta mögött kötött az SZDSZ-szel. Az ésszerűnek tűnő indok az ország kormányozhatósága volt. Az, hogy az alkotmánymódosításba - miszerint nem minden eddigi törvényt tekintenek alapvetőnek, így azokhoz nem kell kétharmados többség - beleegyezett az SZDSZ, valóban fontos. De ezért cserébe túl nagy ár a köztársasági elnöki poszt átengedése a liberálisoknak. Nem Göncz Árpád személye ellen van kifogás, habár az őt is minősíti, hogy melyik táborba tartozott és tartozik. Bizonyára nem gondolja az SZDSZ, hogy ezen túl párton felül vagy kívül áll majd az országgyűlés elnöke. A megállapodásnak több fontos pontja van, így pl. hogy NEM a nép választja majd első, sem további köztársasági elnökeit, mert az An- tall-féle egyezségben az is bennevan, hogy Göncz személye végleges, azt a parlament csak jóváhagyja. Ezt azzal magyarázzák, hogy ha a nép megválasztotta képviselőit, akkor azok jogosultak a nép nevében eljárni. Ez igaz abban az esetben, ha nem egy négy évtizedig hangoztatott "népuralom*, "néphatalom* és a "nép nevében* jelszavak mögé bújt diktatúra súlyos elnyomásának keserű tapasztalatai frissen élnek egy ország népében. A megállapodás egy másik fontos pontja, hogy a miniszterelnököt - ez esetben Antalit - az ideiglenes, később végleges köztársasági elnök nevezi ki és kéri fel kormányalakításra. Az országgyűlésnek NINCS beleszólása a miniszterek személyébe - még a "nép nevében" sem. S miután nem ők választották a minisztereket, így bizalmatlansági indítványt sem nyújthatnak be ellenük? Ezt nevezik Antallék felé demokráciának. Egy diktatúra alól alig felszabadult országban, ahol az ország azért jutott tragikus helyzetbe, mert mindent a háttérben csináltak, nem túl biztató Antall titkos egyezsége azzal a párttal, amelyet a nép szavazatai a második helyre soroltak és érthetetlennek tűnik, hogy a hangos rágalomhadjárat után, amely az MDF és Antall ellen irányult a választási kampány e- gész folyamán, most - a teljes nézetkülönbség ellenére - megegyezés született a legfőbb ellenséggel. Ha az SZDSZ az országot még nagyobb válságba sodorta volna azzal, hogy megakadályozza a kormányzást, megfelelő büntető szankciókat lehetett volna vele szemben alkalmazni. így viszont hamarosan felmorzsolja az MDF-et, hiszen magyar- és keresztényelle- nessége közismert. Ez volt eredeti célja is. AZ ÚJ ORSZÁGGYŰLÉS ELSŐ törvénye kimond— ta, hogy 1956 forradalom és szabadságharc volt, ezért október 23-a ennek emlékére a magyar nemzet ünnepe. MÁR MÁJUS 9—ÉN benyújtotta, első javaslatát az SZDSZ a törvényhozásba, mégpedig sürgősséggel. Ez pedig az volt, hogy a Magyar Köztársaság azonnal lépjen ki a Varsói Szerződésből. Ennél szerencsétlenebb, hazánknak többet ártó javaslat aligha kerülhetett volna a törvényhozás elé, így a parlamenti bizottság azonnal elutasította előbb csak a sürgősséget, majd a javaslat megvitatását elhalasztotta. A VSZ ugyanis ma már nem működik. Az orosz megszálló csapatok többsége még hazánkban tartózkodik. Az ország belső válsága olyan nagy, hogy legsürgősebben azon kellene segíteni. Ezen kívül dr. Antall előreláthatólag május 22-re ígérte a kormány összeállítását, ami azt jelenti, hogy még nem is volt kinek megtenni a javaslatot és nem volt kit kötelezni az esetleges törvényben megfogalmazottak végrehajtására. A javaslat időzítése - a Győzelem napjára? - pontosan kimeríti a Magyar- ország elleni "időzített bomba" fogalmát. A megkérdezett képviselők többsége ugyanezen a véleményen volt, s még a Fidesz sem állt "felnőtt* testvérei mellé... Talán össze kellett volna előbb fogni a most felszabadult népekkel - csehekkel, lengyelekkel - és közösen dönteni a kilépésről, de legelőször is mindenképpen az új védelmi rendszert kellene kiépíteni, ami kormány és így honvédelmi miniszter hiányában - ugye - nem megy. A román "testvérekkel" a szomszédban pedig nem célszerű sürgősséggel ugrálni? Volt már nekünk egy Linder Bélánk, aki "nem akart több katonát látni", s Trianon lett a vége. NEM HIVATALOS JELENTÉS tudatta a hazaiakkal, hogy a Kéreszténydemokrata Néppárt kilép a koalícióból, mert megalázónak tartja az MDF-SZDSZ titkos egyezséget. A hír majdnem igaznak bizonyult, mert a párt parlamenti frakcióülésén valóban a hangos többség győzött, de csak átmenetileg. Kiderült ugyanis, hogy a három vezető - többnyire önjelölve tisztségeikre Keresztes Tibor, Füzessy Tibor (aki Kádár alatt ügyész volt, és ma arra hivatkozik, hogy CSAK gazdasági ügyekkel foglalkozott, de ez nem mentség?) és Ugrin Emese nem kaptak tisztséget az új kormányban, mivel a mai hely-
