Amerikai Magyar Értesítő, 1990 (26. évfolyam, 1-12. szám)
1990-05-01 / 5. szám
1990. május Amerikai Magyar Értesítő 27.oldal A ufosoly országa TÍZ Sokszor eljátszottam már a gondolattal - Kosztolányi példáján felbuzdulva, aki összeállitotta a tiz legszebb magyar szó névsorát: láng, gyöngy, anya, ósz stb. hogy lajstromba szedem a tiz legcsunyább magyar szót. El is kezdtem irogatni: párt..., határozat..., elvtárs..., bizottság... De valahogy nem reménykedtem benne igazán, hogy nyomtatásban is viszontlátom kis nyelvi játékomat. Most viszont, hogy már az efféle eretnek pimaszságok is kinyomtathatók, az ötlet elvesztette eredeti izeit. Meg aztán... Azt hiszem, túl sokan vagyunk úgy ebben az országban, akik - ebben a kérdésben legalábbis - hasonlóan gondolkodunk. A szavak gombócai, amelyeket annyiszor lenyelettek velünk, visszakivánkoznak, heves ingereket idézve elő a torkunk tájékán. Vagy beszéljek csak a saját nevemben? Jó. Izgatott kíváncsisággal követtem a kormányzó párt múlt évi kongresszusát. Még szép! A bőrömre ment a játék, hiszen a "nép" vagyok. Akiért^mindig. Csakis. Őszintén. Összefogva. Értékeink. És egyáltalán. Négy évvel korábban, a tizenharmadikon (szerencsétlen szám) boldogan kiáltották felénk a zsiros arcú szónokok; "Látjuk az alagút végét'" Bizony, jó dolog a kormányzó párt tagjának lenni, az ilyen ember a sötétben is lát. És persze mindig a fényes jövőt látja. Ki tudna az ilyen látomásos vezetőknek ellenállni? Mennyi őszintén aggódó, összeforró szenvedélyes arc! Hiszen végül is, tényleg minden csak határozat kérdése. Tegnap proletárdiktatúra. Ma demokratikus szocializmus. Holnap? A szebb jövő? Ahogyan ezt megszoktuk? Csak semmi flanc! Egy filc, és törölve a régi név. Vakulj, paraszt, és láss csodát! Kamasz voltam ötvenhatban, amikor az MSZMP nevét tanulgatta az ország (pálcás tanitóbácsik közreműködésével'). Emlékszem,a tréfára mindig kész magyar nép akkoriban igy oldotta fel az "uj" párt nevének betűit: Megint...(benne) Maradtál, Pajtás! És valóban.Hamarosan az orrunkig ért. Bele se kellett lépni. Kocsis Mihály (N.L.) Orvosnál Mama és lánya jelennek meg a rendelőben.- Vetkőzzön le kedves - mondja az orvos a^lány felé fordulva.- Én vagyok beteg - mondja a mama -, a lányom csak elkisért.- Vagy úgy - bólint az orvos - no, mutassa a nyelvét asszonyom. SZÍV KÜLDI SZÍVNEK SZÍVESEN Grósz Károly küldi Marosán Györgynek; Gyere,ülj kedves mellém, mielőtt még elmennél . Losonczi Pál küldi Szűrös Mátyásnak; Mindenkit elfelednek egyszer, örökké semmi sem fáj. Nyers Rezső küldi Grósz Károlynak; Mindenki másképp csinálja. Ribánszki Róbert küldi Berecz Jánosnak; Ez lett a vesztünk, mind a kettőnk veszte, egy szép csillagos márciusi este, Berecz János küldi Ribánszki Róbert- nek; Álmaimban valahol imádlak én. Békési László küldi Csehák Juditnak; Kétszer kettő néha öt. Bokor Imre küldi Czinege Lajosnak; Árva a ház nincs maradás. Czinege Lajos küldi Bokor Imrének; Kicsi fehér meszelt szoba. Gyurkó László küldi Petrasovits Annának; Kis Petrasovits, remélem megbocsátja. Petrasovits Anna küldi Gyurkó Lászlónak; Ott fogsz majd sirni, ahol senki se lát. Antall József küldi Csurka Istvánnak; István, István, hogy veled mennyi baj van, hogy veled mennyit mérgelődöm én. Csurka István küldi Antall Józsefnek; Fogadj el engem igy, ahogy vagyok, hisz jobb tanácsot úgy sem adhatok. Miklósi Ottó (RING) — Nagy törés a tanácselnök fiának, hogy most beíratták hittanra: eddig úgy tudta, hogy az ő apja az Isten... (Lehocxki Utván rtju)
