Amerikai Magyar Értesítő, 1990 (26. évfolyam, 1-12. szám)

1990-04-01 / 4. szám

1990. április Amerikai Magyar Értesítő 1?.oldal MAGYARORSZÁGI LAPSZEMLE Szerkeszti: Stolmár G. Ilona MEGKEZDTÉK AZ "IDEIGLENESEN* hazánkban állomásozó szovjet csapatok kivonását. Az er­ről szóló megállapodást március 10-én Írták alá Moszkvában és 12-én elindult az első 300 fős csoport hazafelé. A teljes kivonás végső határ­ideje 1991. június 30. A pártközi tárgyalásokon a magyar kormány felajánlotta» hogy a válasz­tási döntőbe jutott 12 párt három, választott megbízottja vegyen részt a végső tárgyaláso­kon és a szerződés aláírásán. Dr. Raffay Ernő, Demszky Gábor és Kosa Lajos volt a pártok kö­zös küldöttségének tagja, a szerződést áttanul­mányozták, de annak ünnepélyes aláírására NEM mentek be. Ezzel akarták kifejezni azt, hogy nem állnak a magyar kormány mögött és nem ér­tenek egyet a kivonulás határidejével. A kivonulás megkezdésével egyidöben Bíró József vezérőrnagy nyilvánosságra hozott ed­dig szigorúan titkolt adatokat: jelenleg 47.700 szovjet katona van még hazánkban. Ennek har­mada hivatásos tiszt és tiszthelyettes. A kato­nai személyzet és a családtagok együttes lét­száma pedig 100.000 fő! A csapatok 27.146 kü­lönféle harci járművel, 860 harckocsival, 600 önjáró löveggel és 1500 gyalogsági harci jár­művel rendelkeznek. Hatvan helyőrségük, hat ka­tonai repülőterük van, anyagkészletük 560-000 tonna, egyedül a lőszerük mennyisége 230-000 tonna. A vezérőrnagy elmondta, hogy - a "béke­harc" hangos hirdetése ellenére - ez a hadse­reg mindig támadó jellegű volt, soha fel sem merült a védelem kérdése. (Ez látszik a "meny- nyiségekből*!) A szovjet elképzelés az volt, hogy háború esetén a Magyarország és a Cseh­szlovákia területén állomásozó csapatok alkot­nak egy frontot és a csehországiakat is a ha­zánk területén tartott felszerelésből látnák el utánpótlással. A csapatok nagyobbik részét jövő év feb­ruárig vonják ki, azután már csak két lövész­ezred marad a még ottlévő felszerelések őri­zetét ellátni. A magyar nép lelkesen üdvözölte az első kivonulókat és alig várja, hogy az utol­sóknak integethessen, mert senki sincs megelé­gedve a kivonásra szánt közel másfél évvel, hisz' 1956-ban néhány nap elég volt az oro­szoknak, hogy ugyanezt a távolságot megtegyék - befelé. Az út hossza mára sem változott, de a hivatalosok bevallották, hogy a ma hazánk te­rületén lévők nem mind 56-ban jöttek, hanem azóta is, folyamatosan. A Vállalkozók Szövet­sége azonnal felajánlotta segítségét, mint mondták 45 Ezen gépkocsijuk van* a.zt mind ren- delkezésre bocsátják és maguk is rakodnak, in­gyen, hogy három hónap múlva ne legyen egyet­len orosz katona sem Magyarországon. A fela­jánlást visszautasították. A rengeteg harci jármű és anyag közúti szállítása lehetetlen, mert egyetlen járható utunk sem maradna. Csak a vasút jöhet számításban. Ezt viszont nehezíti az, hogy a Szovjetunióban alig van sín­pár, ami van, az széles nyomtávú, így Csapnál mindenegyes szerelvényt át kell rakni. Lehet, hogy a magyarok ebben is lelkesen segítenek? A NEMRÉGIBEN LÉTREHOZOTT Alkotmánybíró­ság - amelynek székhelye Esztergom - meghoz­ta első döntését. Alkotmányellenesnek nyilvání­totta és hatályon kívül helyezte a hírhedtté vált KAMATADÓT, valamint a törvény végre­hajtásáról szóló minisztertanácsi rendeletet. Emlékeztetjük Olvasóinkat arra, hogy a "ka­matadó* a világon egyedülálló "találmánya" volt a furfangos Békéssi László kommunista pénz­ügyminiszternek és a kézfellendítő parlament­nek. "Tisztes" állami szokás szerint ugyanis mindenütt a jövedelmeket adóztatják. Ma­gyarország volt az első, ahol törvényt alkottak arra, hogy a TARTOZÁST is megadóztatják, va­gyis a lakások építésére és vásárlására fel­vett kölcsönökből még visszafizetetlen tartozá­sokra vetettek ki adót. Ennek legfőbb oka az volt, hogy ezek a kölcsönök annakidején kedvez­ményesek voltak, alacsony kamattal. A kamatok azóta - tekintettel az elszabadult inflációra - rohamosan és többszörösükre emelkedtek. A kamatszázalékot nem tudta a kormány felemelni, mert az egyoldalú szerződésszegés lett volna, ezért találták ki, hogy adó formájában szedik be a sápot a kiürült államkasszába a lakosság­tól. Most ez sem sikerült? Még az a kérdés, hogy azok a szerencsétlenek, akik a néhány napos határidővel megszabott egyösszegű visszafize­tésre rokontól-baráttól-szomszédtól összekol­dulták a fennálló tartozást, hogy ne kelljen adózniuk és igénybe vehessék a néhány száza­lékos kedvezményt és rohantak befizetni a pénzt, már hajnali 3-4 órától sorban állva, azok most visszakapják-e azt, hogy az évekkel ezelőtti szerződés értelmében törleszthessék havonta? És mi lesz azokkal, akik a mai magas kamat mellett már fel sem tudnak venni építési kölcsönt? Melyik csoport van diszkriminálva? A NEMZETKÖZI VALUTALAP (IMF) ügyvezető tanácsa március 14-én este hagyta jóvá a Ma­gyarországnak nyújtandó "készenléti hitelt*. A döntést már az alkotmányellenessé nyilvánított kamatadó eltörlésére hozott Ítélet ismeretében

Next

/
Thumbnails
Contents