Amerikai Magyar Értesítő, 1989 (25. évfolyam, 1-12. szám)
1989-05-01 / 5. szám
Ara: 1.50 USA dollár J Amerikai Magyar J n ÉRTESÍTŐ Hűséget fogadunk a zászló előtt, amely jelezte nekünk, hogy a nép forradalmi egységéből a nemzet újjászületett. Ebben a hűségben hitvallásunk alapján, gondozni és védeni fogjuk a magyarság szellemét. Tamási Áron HUNGARIAN MONTHLY XXV. évi. 5. szám 1989. május STIRLING GYÖRGY: A döntés felelőssége "Az emigráns, aki hazamenésre gondol, nem igazi emigráns. Hazamenni lehet, de csak úgy mint Ulysses: meghalni.» (Márai) Az emigrációt nemcsak a hazai események tartják izgalomban» de történt legutóbb valami "idekint* is, ami meglehetősen nagy hullámokat vert és fölkavarta a kedélyeket. A hullámok elég szélesek voltak ahhoz, hogy Ausztrália partjaitól egészen Amerikáig ingereljék az emigrációs közélet jó néhány hangadóját. Elsősorban persze az ausztráliai helyi vizeken mutatkozott a háborgás, mivelhogy a fent jelzett esemény hire erről a távoli kontinensről röppent föl, lévén a főszereplő itteni illetőségű, de más tájakról is fölfigyeltek a történtekre. Amin nem lehet csodálkozni, hiszen az a bizonyos főszereplő nemcsak az ausztráliai magyar emigrációnak volt egyik vezető alakja, de könyvei, előadókörútjai révén neve és személye messze földön ismert emigrációs körökben. Múlt időt használtam - "volt vezető* - és ezek után már nem is kerülgetem tovább a forró kását, hiszen aki valamennyire is tájékozott az emigráció eseményeiről, az már úgyis kitalálta ebből, kiről van szó. Olyan valakiről, aki csak volt emigráns. Most már nem az, mert hazament. Dr. Vitéz Endrey Antal a neve, aki sok évtizedes emigrációs élete alatt rendkívül pozitív munkát végzett, több angol nyelvű könyvvel járult hozzá a magyarság jó hírének terjesztéséhez és soha nem jutott eszébe a hazai hivatalosak felé kacsintgatni, hidat építeni vagy éppen hazamenni. A nemzeti emigráció egyik legmegbízhatóbb egyénisége volt, amíg köztünk élt. STOLMÁR G. ILONA: Hulló csillagok Vagy kidobált szemét? Talán ez a helyesebb, igazabb megfogalmazás. A lomtalanítás, amelyet Budapesten és a nagyobb hazai városokban általában évente rendeznek meg úgy zajlik, hogy az előre meghirdetett 3 napon mindenki kidobálhat mindent, amit szemétnek minősít, amire már nincs szüksége, de egy évig kénytelen volt gyűjtögetni, kerülgetni, pincébe hordani, mert még a napi szemét minőségét is kommunista rendeletek írják elől Ezekben a "lomtalanítási* napokban úgy néz ki a magyar főváros, mint ostrom után. A sok kidobált bútortól, ruhától, alkatrésztől alig lehet a járdákon közlekedni, no és persze a guberálóktól, akik széttúrják. Mert széttúrják, hiszen még soha nem fordult elő, hogy a kidobált lim-lomot a meghirdetett időben el is vitték volna, ott heteit széttúrva, számítva a szegényekre is, mert az élet bizony olyan, hogy ami az egyik embernek már régen szemét, az a másiknak még használható, szükséges dolog. Most a kommunizmus lomtalanítása zajlik otthon, az ország próbálja kivetni magából az egyesek által eddig "ragyogó csillagokként", értékként kezelt szemetet. Hiába: ami az egyiknek érték, az a másiknak szemét. A baj az, hogy ezek a "csillagok* eddig is csak egy maroknyi "forradalmi élcsapat* néven működő lenini gonosztevőnek jelentettek értéket és emiatt milliók érezték úgy, (Folytatás az 5. oldalon]