Amerikai Magyar Értesítő, 1989 (25. évfolyam, 1-12. szám)
1989-04-01 / 4. szám
1989. április Amerikai Magyar Értesítő 5.oldal Ha ez a javaslat többórás vitát váltott ki és végül nem jutottak dűlőre» akkor ott sokan szóltak mellette» de nyilván még többen emeltek ellene szót, ki tudja, milyen meggondolásból? Opportunizmusból, párthűségből» gyávaságból, vagy mert visszasírják a Rákosi-időket és ellent orradalomtól féltik a szocializmus "vívmányait*? Vagy mert tényleg szeretik a ruszkikat és hálásak nekik a "felszabadításért*? ... Mindegy, a kérdés egyenlőre lekerült a napirendről, de ha elolvassuk a márciusi követelések többi pontjait, aligha tekinthetjük április 4. "megmentését" véglegesnek. Mert ilyenek olvashatók a magyar fiatalok követelései között, amelyek címe egyébként: "Mit kíván a magyar nemzet? Szabad, független, demokratikus Magyarországot?" S a folytatás: valódi népképviselet és többpártrendszer, a rendőr államot felváltó jogállam, szólás-» sajtó- és lelkiismereti szabadság, sztrájkjog, észszerű gazdálkodás és működő piac, a bürokrácia és az erőszakapparátus leépítése, szabadság és önrendelkezés Közép-Európa népeinek, felelős kisebbségi és menekültpolitika, nemzeti önbecsülés és igazság 'ss-nak, tisztesség a forradalom mártírjainak s végül: semleges, független Magyarországot? Mintha 1956- október 23- követeléseit, az akkori 12 pontot látnánk! Megforrósodik az ember szíve, ahogy ezeket a sorokat olvassa és reményteljesen látja a jövőt, bíztatónak a kibontakozást! Egy biztos: április q. napjai meg vannak számlálva és azt hiszem»' nem tévedek, ha azt állítom, ez az év az utolsó, amikor ez a nap még ünnepként szerepel a magyar naptárakban. Az ifjúság újító, változásokat kívánó lendülete a legutóbbi esztendőben csodálatraméltó eredményeket hozott kis hazánkban és ha gazdaságilag még mélyponton is van az ország, a politikai kibontakozás nagy reményekre jogosít. Most még sikerült a visszahúzó erőknek mellékvágányra tolni április q. kérdését, de a megoldással sokáig már nem lehet várni. És az nem lehet más, mint az ünnep eltörlése. Az, amiért idekint már évtizedek óta küzdünk. November 7. esetében siker koronázta erőfeszítéseinket és ha nem is akarjuk azt mondani, hogy az emigráció erőfeszítései nyomán törölték ezt az odanemillő napot a magyar ünnepek sorából, az tagadhatatlan: azzal, hogy soha nem szűntünk meg követelni a magyar népet megszégyenítő ünnepek eltörlését, valamelyest hozzájárultunk a most otthon történtekhez. Az eredmény kiharcolásában oroszlánrész a hazai ellenzékieknek, az új márciusi ifjainknak volt, akikkel egyszerre dobog a szivünk és akiknek küzdelmeit együttérzéssel figyeljük. Kívánjuk, hogy április q. eddig bevehetetlen bástyái ellen indított ostromuk is sikeres legyen és teljesüljön a kinti s az otthoni magyarság közös vágya: április q. idén szerepeljen utoljára piros betűkkel a magyar kalendáriumokban, s ezek legyenek a "felszabadúlás-ünnep" végnapjai! A "felszabadítók” . Hand on his gun butt, a Russian officer advances menacingly on newsman photographing personnel and equipment of Soviet forces occupying Budapest. * * * MÁRCIUS 15-én győzött a magyar nép. Az MSZMP meghirdette a "közös* ünneplést, kimondta, hogy a piros és nemzetiszínű zászlóknak egyenlő arányban kell lengniök és rendbontásnak fogja tekinteni a külön ünneplést. Ebből semmi sem lett, mert egyetlen piros zászlót sem mert a párt a Múzeum oszlopaira tekerni, sem a kertben kitenni. A megszokott műsor is elmaradt, csak Nyers Rezső ünnepi beszéde hangzott el és mindenkié, aki szólásra jelentkezett. A beszédek között a Nemzeti dal és a Himnusz szólt. A déli harangszóra ötvenezres tömeg gyűlt össze a Petőfi szobornál, amely út közben hatalmas áradattá vált. Mivel az Országgyűlés a követelésnek megfelelően feloldotta a Kossuth téri gyülekezési tilalmat, a menet diadalmasan hömpölygött az előre meghirdetett útvonalon.
