Amerikai Magyar Értesítő, 1989 (25. évfolyam, 1-12. szám)
1989-03-01 / 3. szám
/ 10 . oldal Amerikai Magyar Értesítő 1989. március DOMOKOS SÁNDOR: MEGÉRTED-E? Gyanakvón szól a kételyt rejtő kérdés: “Mondd ószintén miért nem mész haza? A régi rendnek nyoma sincsen többé s a Dunatáj mindnyájunk otthona?* S én állok csak úgy némán» tehetetlen; Hogy magyarázzam mire szó kevés? A vaknak hogyan beszéljek a színről? Tehetetlen az okos érvelés. Hazamenni? Igen» de jó is lenne... De mit elhagytam az még nem Haza! S ami ma van az oly' idegen nékem hogy nem is vágyom őszintén oda. Más ma az érték ott a Dunatájon» s a puszta föld még nem otthon nekem» én nem tudok a múltamból kilépni és divatja-múlt már az énekem. Hogy hazaérjek» ahhoz kell az ének» népem öröme» sírva-vigadás. Nincs a világnak még egy másik népe, ki ismerné» hogy mi a mulatás. Nem autó-gőzös nagyvárosba vágyom, hol káromkodás olyan megszokott. Sem a Bakonyba hol erdő mélyén idegen tank áll őrt és eltapos. Eltiporja az isten-keresést is és szétrohasztja múltúnk tudatát. Még a határon akkor megfogadtam: ne lássak többé csak szabad Hazát! Gőgös e szó és telve büszkeséggel, s keservvel is, mint ön-megátkozás. Mint a kehely a Getzemáni kertben, de ki kell innom, nincs megalkuvás. Önkárhozatom van e bús italban mely kényszerít hogy itt pusztuljak el. Hogyan lehet ezt elmondani annak aki nem hisz? Magamnak sírom el. De hazamegyek ha kell térdencsúszva; Ha az idegen egyszer elvonul. Bilincs lehull és szabad lesz az élet... A Duna tája ha felszabadul! Akkor meghalni végleg hazatérek. De addig nem* köt a kuruc-szavam. Értesz már testvér, vagy végleg süket vagy? És árván állok egyedül. Magam. 11988.)
