Amerikai Magyar Értesítő, 1989 (25. évfolyam, 1-12. szám)

1989-02-01 / 2. szám

1989. február

Amerikai Magyar Értesítő

15.oldal

ségét". Clevelandben pedig - négy év előtti siralmas szereplése után - erre nem számíthatott. Inkább el se ment oda az idén és utána megmutatta: 5 nem veszi tudomásul, mi volt Clevelandben. Hadd tűnjék úgy: o a legjobb magyar és katolikus, hiszen a többiek még alá se Írták, nem azonosítják magukat a Mind- szentyre emlékező sorokkal. Ócska kis trükk, de hatásos: kiagyalójára vall,_ aki nem adhat mást, csak mi lényege. És a Koordináló Bizottságot képzeli a világközepének.

Pedig ez a valamikor valóban értékes munkát végző alakulás ma már csak karikatúrája önmagának. Dr. Varga László a Magyar Jogászok Világszövetségének elnöke irta nemrégiben egy elhibázott Gereben-tiltakozás kapcsán, hogy a Coordinating Committee pár évvel ezelőtti tekintélye nagyon megkopott. "Volt olyan ülés, ahol negyven-ötven résztvevő folytatott parázs, de épitő vitákat - Írja Dr. Varga -, mostanra azonban a Committee súlya és jelentősége alaposan lecsökkent. Az érdeklődés is. Van, hogy összejövetelein négyen öten üldögélnek." (És minek?.. "Nagy kár, hogy a Committeenek nincs olyan vezetője, akinek politikai súlya lenne és a magyarság bizalmát élvezné."

Bizony kár! Dehát Gereben adottságai (hogy saját szavait idézzem: "tehetsége") nem alkalmasak, hogy vezető szerepet vigyen bármilyen emigrációs alakulásban. Kifelé nincs politikai súlya, befelé pedig képtelen összetartani akár csak öt embert is. Összeférhetetlen természete és mérhetetlen hiúsága alkalmatlanná teszi mindenfajta közösségi munkára. És ez juttatta oda a Koordináló Bizottságot, ahol ma van. Kár. És kár, hogy nem akadt rátermettebb vezetője Gerebennél, aki nemhogy a magyarság bizalmát nem élvezi, de épp ellenkezőleg: az emigrációban sikerült olyan ellenszenvet kivivnia magának, amivel rajta kivül csak kevesen büszkélkedhetnek.

Ezzel ő is tisztában van és érzi, mennyire magára maradt. Másképp nem is lenne érthető, miért kérte volna legutóbbi ügyvezető titkári újraválasztásakor, hogy ha őt a jövőben "újra méltánytalan támadás éri", a tagok "erélyesebben és hathatósabban álljanak oldala mellé". Szánalmas és nevetséges dolog ez, mert értelmes ember általában képes megvédeni magát "méltánytalan" támadásokkal szemben. Aki másoktól szorul védelemre, ott valami baj van. Vagy kisebbségi komplexuma van, vagy szellemi képességei hiányzanak, vagy csak egyszerűen gyáva. Gereben ezt a "védelmet" szabta feltételül, hogy újabb egy évre elvállalja örökös titkárságát. Amikor megkapta az Ígéretet, nagy kegyesen hajlandónak mutatkozott továbbra is tisztségében maradni - ami nélkül élni sem lenne képes. Ez egyébként régi trükkje: mindig lemondással fenyegetőzik. Blöfföl, hogy "beosztottjai" könyörögjenek neki s azok félnek, hogy ha nem lesz "vezér", ők is elveszítik ilyen-olyan tisztségüket. Micsoda színjáték!

Fő, hogy Gereben meg van elégedve magával és beképzeltségében más helyett ő dicséri a bizottság tevékenységét. Befejezésül hallgassák meg a múlt év november 19-én tartott washingtoni üléséről Gereben által készített sajtóközlemény egy részét: "...a vitaindító előadás a maga nemében páratlan, emigrációnk történetében jelentős megnyilatkozás. .. . az érdeklődők tudomást szerezhetnek arról az elvi és gyakorlati munkásságról, amelyet a magyar emigráció végez." Félreértés ne essék: mindez a Gereben által vezetett ülésre vonatkozik, mert természetesen csakis ott, csakis az ő irányításával folyik munka az emigrációban. Elvi és gyakorlati síkon egyaránt. Senki más nem csinál semmit, Clevelandben nem volt Világtalálkozó, New York-ban nem ) volt Szabad Magyar Fórum, egyáltalán sehol se történik semmi, csak ott, ahol Gereben van. Egyedül csak ő aktiv, mindenki más lemosolyogni való és kézlegyintéssel elintézhető. Az ő számára. Mert ő maga az emigráció. A bibi csak az, hogy az emigráció nagy többsége nem kér belőle és nem azonosítja magát vele. Beképzeltségében ezt ő nem veszi észre vagy nem akarja észrevenni.

Legutóbb, a november végén rendezett washingtoni Szent István emlékünnepség, ill. mise alkalmával ismét sokan megismerték Gereben igazi arcát és nőtt azok száma, akik lesújtó véleménnyel vannak működéséről, amellyel mindent aláás. De erről majd legközelebb.->v****

Márai Sándor Írja;

A demokráciában sok az eszelősen hiú ember, - de ritka a gőgös ember. A demokratikus társadalomban csak erős emberek engedhetik meg maguknak, hogy gőgösek legyenek, mert a gőgös ember nem akar semmit, nem akarja bebizonyítani magát, nem akarja, hogy a legkisebb ellenállás irányában "sikere" legyen. De a hiú ember mindig, mindent akar, tehát reggeltől estig elismerést és kielégülést, gyolcsot és borogatást sebes hiúságára. Ezért nem értik meg a hiú emberek a gőgös embert, aki "nem akar semmit", - aha, savanyu a szőlői... - mond ják -, és ezért ritka a gőgös ember a demokráciában, ahol nyüzsögnek a hiú em. berek.

Na felejtse el előfizetését megújítani7