Amerikai Magyar Értesítő, 1989 (25. évfolyam, 1-12. szám)

1989-05-01 / 5. szám

1989. május Az USA egy újabb “átrázás” előtt? 1989. február 2-án megkezdődött Washing­tonban Oliver North alezredes pere. A vád el­lene az» hogy fegyverrel és pénzzel támogatta a kommunistaellenes nikaraguai szabadsághar­cosokat (az ú.n. kontrákat}. Európai embernek, de a hazafiasán gondolkodó amerikaiaknak is, egyenesen érthetetlen, hogy a kongresszusi kép viselők és szenátorok ellenezték és lesza­vazták Reagan elnököt, amikor a nikaraguai diktátor, Ortega megbuktatásához kért segélyt. A kommunisták sohasem csináltak titkot vi­láguralmi törekvésükből. Még maga Gorbacsov sem, aki (glasznoszty ide, peresztrojka oda) nyíltan kijelentette, hogy Lenin céljaitól egy araszra sem térnek el. Nyílt harcban csak a peremországokban érhetnek el eredményt. Az USA-ban más módszerhez, az agymosáshoz és az aknamunkához kell folyamodni és a hatalmat belülről kell átvenni. Ezen a téren máris hatal­mas nyereséget könyvelhetnek el a kommunis­ták, mert már annyi baloldali beállítottságú képviselő és szenátor van az amerikai parla­mentben, hogy képesek voltak Reagan elnököt és a vele egyező kommunistaellenes képviselőket leszavazni. Hosszú évek türelmes aknamunkája kifizetődött. A baloldal többségben van, övé a hatalom, hála a liberális sajtónak, rádiónak, TV-nek és a baloldali középiskolai, valamint egyetemi tanároknak. Ezt látva, akadt egy pár katona a Nemzet- biztonsági Tanácsban, aki nem tudott belenyu­godni e hazaárulásba és megpróbált segíteni a szorongatott helyzetbe jutott felkelőkön. Ezek­nek a bátor katonáknak volt egyike Oliver North alezredes. Nehogy a szeretett elnöknek baja támadjon, az ő tudta nélkül ''titokban’' fegyvert és lőszert vásároltak Izrael közve­títésével a nikaraguai szabadságharcosoknak abból a pénzből, amit az Iránnak eladott fegy­verekért kaptak. (Szegények nem tudták, hogy ha kommunistaellenes lépésről van szó és ab­ban az izraelieknek is szerepük van, akkor a titok többé nem titok.) így került Oliver North abba a helyzetbe, amiben van. A hazaárulással vádolható képvi­selők és szenátorok perbe fogták, mert az al­ezredes meg merte szegni azt a tilalmat, amit ezek a nemzet testébe beférkőzött férgek fel­állítottak, hogy biztosítsák a kommunisták ural­mát Közép-Amerikában és lassanként elhozzák a veszélyt a Rio Grande partjára, az USA me­xikói határára. Egy évvel ezelőtt, amikor az előzetes kihall­gatásokat megkezdték, Oliver North alezredes­sei nem sokra mentek. Az Ötödik Alkotmánymó­dosításra hivatkozva, megtagadta a válasza­dást. Az Ötödik Alkotmánymódosítás értelmében minden amerikai vádlottnak jogában áll megta­gadni a választ. Senki nem kötelezhető, hogy önmaga ellen valljon, illetve tanúskodjon. Ezután megígérték North alezredesnek, hogy ha hajlandó lesz nyilatkozni, akkor sem fogják a mondottakat ellene felhasználni. Erre Oliver North nyila.tkozott és beismerte, hogy szándé­kosan vezette félre a Kongresszust. Úgy lát­szik azonban, hogy ennek ellenére sem kapott vád alóli mentességet. Sőt, ellenkezőleg, 12 pontból álló vádat emeltek ellene, amiért 60 évre ítélhetik el, ha a vádak beigazolódnak. Az alezredes jobban tette volna, ha hallgat, úgy, ahogy azt 39 évvel ezelőtt a kommunista tiszteket fedező és előléptető Zwicker tábornok tette, aki McCarty szenátusi bizottságának mindvégig megtagadta a válaszadást és így haja szála sem görbült meg. McCarty bizottsá­ga 1950. február g-én kezdte meg a magasabb pozíciókba került kommunista felforgatok kivizs­gálását, de a sajtó és rádió olyan kampányt indított ellene, hogy végülis nem a hazáját vé­deni akaró szenátor győzött, hanem a kommu­nisták. Nézzük meg, hogy mit ír erről Skousen W. Cleon a "Leleplezett kapitalista* c. könyvében: "Természeresen az uralkodó osztály részéről nehéz lett volna, sőt talán nem is lett volna lehetséges megcáfolni azokat a vádakat, ame­lyeket McCarty a felforgató tevékenységekben résztvevő, nagyfejú demokraták és nagyfejű republikánusok ellen felhozott. Ezért meg sem kísérelték. Mindkét csoport egyszerűen össze­fogott egy kíméletlen kampány keretében, hogy McCarty ellen kieszközöljék a hivatalos és nyil­vános megrovást, aminek következtében minden vádja HITELÉT VESZTETTE. Ez volt az igazi tragédiája a McCarty elleni gáncsoskodásnak. Sikeresen elterelték Amerika népének figyelmét a szőnyegen fekvő, igazi kérdésekről (akárcsak most ) , melyek a történelem szekerének a rúdját a kommunisták és az Uralkodó Együttes szövetkezése ellen fordíthatták volna." (ld: 100- old.) Röviddel az események után Zwicker tábor­nok szépen nyugdíjba vonult és kényelemben él­te világát. Az, akit megrovásra ítéltek, az McCarty szenátor volt. A Kommunista-Uralkodó Együttes-koalíció (szövetkezés) tehát pontosan elérte azt, amit el akart érni. Attól a perctől kezdve egészen a mai napig az Egyesült Államok népe drágán fizet vérben és anyagiakban azért a történelmi hibáért, hogy McCartynak a "megbélyegzésével* félre­11.oldal / Amerikai Magyar Értesítő

Next

/
Thumbnails
Contents