Amerikai Magyar Értesítő, 1988 (24. évfolyam, 1-12. szám)

1988-05-01 / 5. szám

k. oldal

Amerikai Magyar Értesítő

1988. május

emberi jogi értelemben felelősséget érez és visel a határain túl élő magyarokért? Elveink, valamint a határainkon kivül élő magyar nemzetiséggel kapcsolatos állás- foglalásaink hitele olyan megoldás kialakítását teszi szükségessé, amely megfelel érdekeinknek, megnyugtató az érintettek számára. Állami szerveink az utóbbi időben e szellemben intenziven dolgoznak a megfelelő jogi és egyéb feltételek kialakításán, de addig az ideiglenesen hazánkban tartózkodókkal szemben nem kívánunk hatóságilag fellépni, mondta, s cáfolta azokat a hireket, hogy kétszáznál több romániai magyart kitoloncoltak volna. Hazánk érdekei azonban azt diktálják - fűzte hozzá -, hogy a magyar nemzetiség, beleértve annak értelmiségét, a velük együtt élő más nemzetek fiaival ősei földjén maradjon, ne települjön át, és főként ne szóródjék szét a világban. Feladatuk az lehet, hogy az anyanemzet és más népek határozott támogatását maguk mögött tudva, erősítsék magyarságuk tudatát közösségükben, ha kell, felemeljék szavukat a jogsértések ellen.

Merőben uj hang, uj "hozzáállás", csak örömmel üdvözölhetjük Szűrös Mátyás szavait, melyek között akad néhány, aminek érdemes külön figyelmet is szentelni. Véleményem szerint a nyilatkozatnak két kulcsmondata van. Az egyik, hogy az ország határain kivül élő magyarok is a nemzethez tartoznak, annak részét képezik. Ez annak elismerését jelenti, amit az emigrációs magyarság mindig állított és érzett: felvidéki, erdélyi, délvidéki és nyugatmagyarországi véreink éppúgy nem rekeszthetők ki a nemzetből, mint ahogy ahhoz tartoznak, akiket nem a trianoni békeparancs kárhoztatott idegen uralom alatt élni, hanem a rendszer üldözése miatt voltak kénytelenek a haza határain kivüli sorsot választani. Az elcsatolt területek magyarjait a rendszer leirta és évtizedeken át egyetlen szót sem ejtett sem rólunk, sem értük. Bennünket emigránsokat pedig úgy kezeltek, mint holmi bűnözőket, akik cserben hagytuk népünket.

Pedig a nemzet nem azonos a rendszerrel. És mig ez utóbbival soha semmiféle közösséget nem vállalunk, az előbbibe mindig beletartozónak érezzük magunkat, tartsunk bármilyen más állampolgársági papirt a fiókunkban. Annak tudatosításához, hogy holtunkig a magyar nemzethez tartozunk, nem kell ugyan a rendszer elismerése, de Szűrös Mátyás kijelentésével mégis megerősítve látjuk eddigi álláspontunk helyességét.

A Szűrös-nyilatkozat második kulcsmondata, amikor arról beszél: Magyarországnak nem érdeke, hogy az erdélyi magyarok elhagyják szülőföldjüket. Nem nehéz kitalálni, mi mondatta ezt Szűrös

Mátyással. Nyilvánvalóan az, hogy ha egy magyar se marad Erdélyben, egyszer s mindenkorra elveszítjük történelmi jogainkat erre az országrészre. Felelős magyar politikus nem biztathatja Erdély elhagyására az erdélyieket, mert ezzel a románok céljait segitené elő: az ősi magyar területek teljes elrománositá- sát.

tE sorok Írója általában nem szokott egyezni a hazai hivatalosok véleményével és minden kijelentést, ami Budapestről jön, fenntartással fogad. De ezúttal úgy érzem, az erdélyi magyarok megsegítésének kérdésében az Erdély védelmében elhangzottakra oda kell fi- y

gyelni! Mert az elszakított területek ügye nem kommunista ügy és nem emigrációs ügy: az magyar ügy. És Erdélyért dörömbölni soha nem szabad elfáradni;

Sajnos van egy tendencia az emigrációban, aminek gyökerei még a Szabad Európa annakidején sokat vitatott álláspontjáig nyúlnak vissza: az emigrációk tegyék el későbbre a kényes kérdéseket, területi vitákat mindaddig,amig , a kommunizmus elleni közös harc véget nem ér. Ennek a gondolkodásnak jegyében volt tabu pld. Erdély kérdése sokáig a Szabad Európa köreiben és néhány olyan magyar újságnál is, amely anyagilag függött ezektől a köröktől. Az 56- os forradalom 30. évfordulóján megjelent közös kelet-középeurópai nyilatkozat, amelyet magyar, román és más nemzetiségű ellenzékiek is aláírtak, ebben a szellemben foggant.

Nem vagyunk, nem lehetünk ellene az a e térségben lévő és Moszkva elnyomását egyformán nyögő országok ellenzékei összefogásának, tevékenységük összehangolásának, de csak akkor ha ennek nincs valamilyen ára. Ha a románokkal szemben pld. hallgatnunk kell Erdélyért, az erdélyi magyarok jövőjéről. Legutóbb olvastuk, hogy a hazai demokratikus ellenzék tagjai kapcsolatot találtak az angliai román ellenzékkel és szolidaritási nyilatkozatot juttattak el azok londoni megmozdulásához. Ennek kapcsán azt is olvastuk, hogy Koordináló Bizottság ,

(teljes nevén Coordinating Committee of Hungarian Organizations in North America) levéllel és proklamációval csatlakozott ehhez az akcióhoz, együttérzéséről biztosítva a román tüntetőket. A kisérőszö- vegben van egy mondat, mely igy szól:

"A.. .nyilatkozat,amelyet a Bizottságban «. résztvevő tagegyesületek elnökei jóvá-^ hagytak, közösséget vállal Ceausescu... duktaturájának elítélésében."

Mivel igen kényes kérdésről van szó, a magyar emigráció pontosan szeretné tudni, kik voltak névszerint azok a "tagegyesületi elnökök" (és milyen magyar szervezeteket képviseltek), akik