Amerikai Magyar Értesítő, 1988 (24. évfolyam, 1-12. szám)
1988-04-01 / 4. szám
1988. április STOLMÁR ILONA: Velünk foglalkoznak Velünk, emigránsokkal. Mégpedig nem kisebb személy, mint Randé Jenő "elvtárs", a Magyarok Világszövetségének főtitkára a Magyar Hirlap 1988. február 6.-i számában. A cikk 1902-től vezeti végig a kivándorlási "statisztikát", de ez a statisztika kommunista módszerekkel készült. Kemény számolásra kényszeríti az olvasót, legalábbis azokat,akik szeretnének viszonylagos pontos adatokat tudni, de a kép igy sem egyértelmű. Randé elvtárs itt-ott elszólja magát! Idéz a 900-as évek elején készült riportokból, az akkor megkérdezett kivándoroltak nyilatkozataiból: "Nézze csak,- mondom - a maga erejéből odahaza nálunk is könnyen boldogulhatott volna. 'Uram, nem igy van, mert Itt bennem az egész embert kielégítik: az Egyesült Államokban a viszonyok az én szabadságérzetemet is kielégítik és kielegitik az én kenyérkereseti igényeimet is.' 'És nálunk nincs szabadság? - kérdezem én. Azt mondja: 'Van, de nem az intézményekben. Csak akkor, ha valaki jó lábon áll a jegyzővel és a szolgabÍróval." Hát nem csodálatos a világ fejlődése? Mert a fejlődés azonnal látható! Papíron. A 900-as évek elején ugyanis még a jegyzővel és a szolgabiróval kellett "jó lábon állni", ma már erről szó sincs! Ma a párttitkárral, kis és nagy funkcionáriussal kell rokoni, baráti viszonyban lenni. Ma már a lenini elvek alapján kell velük együtt csalni, sikkasztani, rabolni, másokat lejáratni, esetleg gyilkolni is. Lát valaki más változást? A cikk alapján én látok. "A korabeli sajtó 'vérveszteségről' irt, bár a századfordulóig a vérveszteség elenyésző volt a későbbiekhez képest." - irja Randé Jenő. Igen, ez a különbség. Hogy akkor még sajnálták, ”vérveszteségnek^ nevezték a magyart, aki kivándorolt! És az is különbség, hogy az akkori kivándorlók létszáma - beleszámítva az 18ÍJ-8- i+9-es szabadságharc leverése utáni menekülteket is! - csak elenyésző hányada volt a későbbieknek! És az is nagy különbség, hogy mint irja, "Ebben az időben a kivándorlás nem volt végleges jellegű." Miért Randé elvtárs, ki állítja azt, hogy ma az? Nagyon kétértelmű mondat! Mert, ha mint irja, az "akkori kivándorlók" majd mindegyike azt állította, hogy szeretne visszamenni, de arra a kérdésre: otthon is maradna-e, ha hazamegy, a válaszuk igy hangzott: "Igen, ha a viszonyok Magyarországon úgy megváltoznak, hogy lehet otthon is élni." Igen, Randé elvtárs! Én is szeretnék hazamenni, el sem akartam jönni! Az elsokkéi fogok hazarohanni, amint "a viszonyok megváltoznak"! Mert megváltoznak, meg kell, hogy változzanak! Én még hiszek ebben, annak ellenére, hogy le merte Írni, hogy "akkor" még nem volt végleges, ezzel mintegy sugallva azt, hogy a mostaniak végleg mentek el, mert a kommunista viszonyok nem változnak meg. Számomra az is erősiti ezt a hitet, hogy a cikkből - sok számolással ugyan, de - kiderült, hogy a háború előtt, a sokat szidott Horthy-Magyarországról 20 év alatt összesen (;) kevesebben távoztak, mint a kommunizmus egyetlen esztendeje alatt! Kicsit gyanús,^nem? Talán gondolkodni kellene ezen; És ráadásul azt sem állíthatják, hogy több, mint egymillió, aki kezébe vette a vándorbotot, az ország alja lett volna.Bizony a legtöbbjük gondolkodó koponya, tele jobbító szándékkal, tele hazaszeretettel, a magyar nép szeretetével. Elhozták azokat a fogalmakat, melyek most otthon hiánycikkek lettek' Nem hiányoznak ezek a magyarok most a "kibontakozásnál"? Hiába igyekszik a "negyvenötösök, negyvenhetesek, ötvenhatosok" címszó alatt azt sugallni, hogy "Innen kezdve a kivándorlás egyrészt állandó jellegű, másrészt egyre inkább politikai jellegű volt", mert csak a politikai az igaz. Mellesleg itt hívnám fel a figyelmét, hogy statisztikájában elfelejtette közöíni, hogy csak 1987-ben és csak az ausztriai táborokban több, mint tízezer magyar menekült volt! Egyetlen év alatt, az állítólagos "köz- megegyezésük" 32. évében! "Aki nincs ellenünk, velünk van"? - nem úgy néz ki a helyzet' Vagy gyorsan cselekszünk, vagy úgy változik a kép, hogy Magyarországon marad a tízezer kommunista - no, és az "ideiglenesen állomásozó" barátaik - tízmillió pedig menekülne, hogy megmutathassa, soha nem akart velük lenni, most sincs velük! "A Nyugaton élők közül a politikával foglalkozók (aktiv emigránsok) és a hatások alatt állók (passzív emigránsok) számát...Nagy Kázmér...i960 körül, mintegy l6o,000 főre becsülte, ma számuk a nagy többségében nem politizáló szórványmagyarság tiz százalékra tehető." Nem hiszem, hogy igy van, de azért meglepett - vagy nem is lepett meg túlzottan (?) ismerve a kommunistákat -, milyen pontos adataik vannak rólunk. Főleg szervezeteinkről. Nézzük csak'. "Az Egyesült Államokban átment kezükbe a 'régi amerikások' szervezete, az Amerikai Magyar Szövetség, melynek vezetésére nem maradt hatástalan Magyar- ország és az Egyesült Államok viszonyának alakulása. A szövetség képviselőit ma is rendszeresen meghallgatják amerikai kormánytisztviselők és politikusok, 9.oldal / Amerikai Magyar Értesítő
