Amerikai Magyar Értesítő, 1988 (24. évfolyam, 1-12. szám)
1988-03-01 / 3. szám
1Ú.oldal Amerikai Magyar Értesítő 1988.március Független Magyar Hírszolgálat Január_1-én Németh Károly "államfő-, az Elnöki Tanács új elnöke mondta el új- fvl szózata^, amelyet a hazai lapok következő napi száma első oldalon hozott, íme a beszed első mondatai: "1988 első napján őszinte tisztelettel köszöntőm vaiamennyiüket. A párt és az állami vezető testületek jókívánságait tolmácsolva boldog, békés, eredményes új esztendőt kívánok önöknek és népünk minden barátjának. Boldog új évet kívánva testvéri érzésekkel köszöntőm a határainkon túli magyarokat is, a környező államokban élőket csakúgy, mint azokat, akiket sorsuk messzi távolokba, a világ különböző tájaira vezetett." - Kicsak! A szocialista Magyarország első embere nemcsak "tisztelettel" köszönti minden honfitársát, de még ránk, emigránsokra is pazarol néhány szót! Ez új! Persze azt nem mondhatta, hogy ez a határokon túlra küldött üzenet csak azoknak szól,akik némiképp szolidárisak a hazai rendszerrel s akik javíthatatlan ellenségei a szocializmusnak, azoknak nem, de még így is a haladás jeleként kell elkönyvelnünk ezt a mondatot. - A folytatásban az a figyelemreméltó, hogy Németh Károly egyszerűen nem vesz tudomást, vagy nem akar tudomást venni arról, hogy az ország gazdasága komoly bajban van és a következő évek minden magyar állampolgár számára igen nehezeknek^ígérkeznek. Az újévi üzenet erre alig-alig utalt,sőt megállapította: "Az elmúlt esztendőben volt tennivaló bőven. Népünk munkájának eredményeként emelkedett a nemzeti jövedelem, a vállalatok egy része növelte teljesítményét. A munkának volt értelme." Azt, hogy az életszínvonal csökkent, hogy az árak emelkedtek, hogy az infláció felgyorsult, hogy sok embert a munkanélküliség réme fenyeget, hogy a hiánycikkek listája bővült, hogy az ország exportja csökkent és hogy január 1-én életbelép két új add, elfelejtette megemlíteni. Ehelyett a szokásos kommunista frázisokat szajkózta: "Jobb, hatékonyabb munkával juthatunk túl a nehézségeken. Van közösen vállalható programunk, amelynek valóra váltásával sikeresen folytathatjuk a szocialista wagyarország építését. A nemzet teremtő akaratát tanúsítja az a tény is, hogy hazánk a szocialista országok nagy családjához, a haladás élvonalába tartozik..." Ilyen és ehhez hasonló közhelyeket kapott az ország népe január 1-én. Ezzel az útravaló- val vághat neki a magyar társadalom az új esztendőnek... Grósz Károly, az új miniszterelnök is hallatta szavát az újév alkalmából: a televízióban folytatott vele beszélgetést az egyik riporter s a válaszokból már többet tudhattunk meg, mint Németh Károly közhelyeiből. Többek közt ezt mondta Grósz: "Ha az ország ki akar jutni ebből az állapotból, akkor mindenekelőtt a szellemi alkotó munkát kell rangján kezelnie. Az igazi gondunk az,hogy nincs mit eladni a világpiacon. Olyan terméket nem gyártunk eleget,ami igényes és korszerű, jó minőségű és határidőre szállítható." Majd: "A mai napig nem válaszoltuk meg, hogy a 85-86-os mélypont minek köszönhető? Miért esett vissza a gazdaság teljesítménye, miért nőtt az adósság-állományunk több mint három- milliárd dollárral két esztendő alatti wem válaszoltuk meg még máig sem, hogy a gyakorlat miért cáfolta meg ilyen rendkívül gyorsan a XIII. kongresszuson felvázolt elképzeléseinket." Aztán: "Lassan 15 éve kevesebbet termelünk,mint amennyit fogyasztunk és nő az adósságállományunk. 1991-ig meg kell állítani az eladósodási folyamatot. Az idei infláció nem nőhet 15 százalék fölé. A jövő esztendőben szeretnénk már visszamenni 10 százalék körüli szintre s utána tartósan be kell állnunk arra, hogy kétszámjegyű infláció alatt maradjunk.” Grósz reálisabb képet festett az ország helyzetéről, mint Németh Károly, aki szerint »•‘agyarország a "haladás élvonalába" tartozik... Na de kérem!... Varsói MTI-jelentés szerint egy varsói bérház pincéjében robbanás történt,ami négy embert megölt. A vizsgálat kiderítette, hogy az áldozatok lőszert tároltak a pincében és az robbant föl. A magyarországi lakáshiány termelte ki az "eltartási szerződés" intézményét: a magányos öreg, akinek nagy lakása van, magához vesz egy fiatal házaspárt, abban a reményben, hogy a fiatalok majd gondoskodnak róla. S ennek fejében a halála után övék lesz a lakás. A szerződés elméletileg jónak tűnik, de a gyakorlatban embertelen dolgok történnek mögötte. Ilyen esetekről szól egy újságírónő riportja. Szó van a cikkben egy cukorbeteg öreg hölgyről, akit kalauznő lakó társa csokoládétortával etette. Az édesség után sóvárgó néni nem tudott ellent- állni a finomságoknak: a lakás hamarosan a kalauznőé lett. Egy józsefvárosi ház mesternéniről szól a következő történet, aki három kedves macskájával élt együt és a lakásba beköltöztetett fiatal lakó a macskák ápolását is vállalta. Ehelyet egymásután szúrta ki az állatok szemeit - a néni szemeláttára. A harmadiknál
