Amerikai Magyar Értesítő, 1988 (24. évfolyam, 1-12. szám)
1988-03-01 / 3. szám
2.oldal Amerikai Magyar Értesítő 1988. március HUNGARIAN MONTHLY P.O. Box 7416 Baltimore, MD 21227-0416 U.S.A. Telefons (301) 2A2-5333 Szerkeszti: Soós József Főmunkatárs: Stirling György Évi előfizetési dij s lh US-dollár Nyugdíjból élőknek: 12 US-dollár Külföldre: 15 US-dollár A lapban megjelent Írások nem fe- jezik^ki szükségszerűen a szerkesztőség véleményét .Azokért minden esetben szerzőik felelősek. Kéziratokat, képeket nem őrzünk meg és nem küldünk vissza.A szükséges javitás jogát fenntartjuk. Stirling György MÁRCIUSOK A hónap neve is muzsikál: március! Ha kimondjuk, friss reggeli szél simo- gatását érezzük, kék égen fehér bárányfelhők suhanását látjuk, orrunkban azt a sajátos, semmihez sem hasonlítható illatot érezzük, amely a tavaszi nedvektől átázott földből, a kelyheiket éppen nyit ogat ó virágokból, még alig zöldellő fák duzzadó rügyeiből árad.Az újjászülető természet ezer jelét adja annak, hogy most valami soha-nem-volt kezdődik, valami nagyszerűnek leszünk részesei: a tavasznak, a feltámadásnak! Nem véletlen, hogy Virágvasárnap, a Husvét előhírnöke általában - idén is - márciusra esik. És ebben a hónapban készülünk az Istenember feltámadásának megünneplésére is. A sokat Ígérő várakozás, az öröm, a megújulás hetei ezek, számunkra különösen azok. Nekünk magyaroknak a március még többet mond, még többet jelent, mint más nép fiainak. Én sohasem fogok tudni egy amerikai, egy francia vagy egy német agyával gondolkozni s nem sejtem, ezeknek a nációknak mennyire dobogtatja meg szivét a március. De azt tudom, hogy a mi magyar szivünk gyorsabban ver tőle. Mi talán fogékonyabbak vagyunk a tavasz szépségei iránt, vagy tán jobban átérezzük a Husvét jelentőségét? Esetleg azért is, hiszen alkatunkná.1 fogva mi mindig emocionálisan tekintünk a világra és fogadjuk annak eseményeit. De nemcsak ezért. A március nekünk talán a legnagyobb ünnepet jelenti: a szabadság ünnepét. 18h8 évfordulóját, annak a napnak az emlékét, amelyen a magyar nép fölkelt a zsarnokság ellen és kiharcolta szabadságát. Március 15 neve azóta egyenlő számunkra a szabadsággal és a forradalmi lobogással! A negyvennyolcas forradalom első lépése a sajtószabadság kivivása volt. És ez szükségszerűen történt igy: az emberi szabadságjogok legfontosabbika a sajtó szabadsága, ha azt eléri egy nép, mindent elért, ha elveszíti, mindent elveszített. És arra is megtanított bennünket március tizenötödike, hogy nincs részleges, fél vagy negyed sajtószabadság: a sajtó csak egyféle szabadság lehetőségei között létezhet és virágozhat: a teljes szabadság birtokában. Ha a legkisebb korlátozás, öncenzúra fojtja halkabbra, óvatosabbra vagy alkalmazkodóbb- ra az újságok hangját, akkor az már nem igazi szabadság, csak annak torzképe. A sajtószabadságot sokan emlegetik, szívesen hivatkoznak rá, de sokan nem tudnak mit kezdeni vele és megcsufolják, visszaélnek vele. Mire gondolok itt? Arra, hogy kevés ember képes eljutni a voltaire-i magaslatra, aminek lényege: akkor is elfogadják mások jogát a szabad véleménynyilvánításra, ha azzal történetesen nem értenek egyet. Ez persze nem azt jelenti, hogy azt a véleményt bárkinek is magáévá kell tenni. Nem. Azzal lehet ellenkezni, vitatkozni. De a jogot. hogy bárki szabadon elmondhassa, amit akar, nem lehet kétségbevonni. És ezért küzdeni kell. # Az ünnepi bevezető után - amivel tartozunk a száznegyvenedik évfordulónak - hadd térjek hát a hétköznapi, gyakorlati kérdések síkjára. Élve a sajtószabadság korlátlan lehetőségeivel, ebben az országban mindenki megírhatja és kinyomathatja azt, amit gondol a világról és benne másokról. Ezzel lehet egyetérteni és lehet vele ellenkezni. Ez éppúgy joga mindenkinek, mint az irás. Csak egyre nincs joga senkinek: meggátolni valakit abban, hogy publikáljon. Torkára forrasztani a szót bárkinek is. Pedig még a demokrácia honában is láthatunk erre példát. Megjelenik egy cikk, amely bírál bizonyos jelenségeket, kritizál egyes közéleti embereket. Rögtön akad, aki közbeszól. Félreértés ne essék: ehhez is joga van bárkinek. Az előző formula megismétlésével: csak ahhoz nincs joga, hogy kétségbevonja a vita vagy kritika indokait, létjogosultságát. Itélőbiróként beleszólni valamibe - kívülről és illetéktelenül - éppúgy a sajtószabadság csorbítása, mint amikor a Kádár-rendőrség házkutatást tart egy szamizdat-szerkesztőnél és elkobozza a kész anyagot. Nem tudom elég világos-e, amit mondani akarok? Lehet, hogy kissé bonyolult, ezért hadd vegyek elő két példát a legutóbbi hónapokból. E sorok írója - javíthatatlanul akadékoskodó természetének megfelelően - kritikával élt egy öncsinálta emigrációs "vezérrel" szemben és másnál (már régebben) kifogásolt bi
