Amerikai Magyar Értesítő, 1988 (24. évfolyam, 1-12. szám)
1988-02-01 / 2. szám
14.oldal Amerikai Magyar Értesítő Magánvállalkozások Magyarországon A súlyosbodó magyarországi gazdasági helyzet következménye, hogy egyre több szó esik — külföldön és belföldön egyaránt — arról, hogyan lehetne gátat vetni a közeledő csődnek. Mivel a magyar gazdasági életben számottevő szerepet játszanak a kisszövetkezetek - vállalkozások, a Bécsi Napló beszélgetést folytatott egy valamikori GMK-taggal, aki hivatását tekintve jogász. BN: Mikor alakultak s milyen céllal a gazdasági munkaközösségek? Legjobban tudomásom szerint 1982 január elsejével lépett hatályba az a jogszabály (mégpedig kormányszintű rendelet), amely az úgynevezett gazdasági munkaközösségeket, közismertebb nevükön GM-eket, vagy GMK- kat létrehozta. Maga a jogszabály még 1980 őszén megjelent, azzal a szokásos előrejelzéssel, hogy majd ekkor és ekkor... tehát e minisztertanácsi rendelet egy viszonylag széles skálájú — magánemberek — gazdasági csoportjából álló vállalkozáshoz nyitotta meg az utat. Ennek következtében, 1982 januárjától igen sokan úgy gondolták, hogy belevágnak, s a szükséges formai eljárásokba kezdtek. Ezt azért hangsúlyozom, mert legalább fél év, amíg egy GMK-t jogi értelemben be lehet indítani, tehát szerződésképessé válik. BN: Hogyan jön létre egy GMK? Először is társasági szerződést kell készíteni, ahol le kell pontosan írni, hogy milyen gazdasági célra irányulóan kívánunk GMK-t létesíteni. Ha ez megvan, akkor ügyvéd által lejegyzik, zárójelben megemlítem: ha a GMK- nak van olyan tagja aki bejegyzett jogtanácsos, ellenjegyezheti ezt a szerződést. Ha tehát a társasági szerződés kész, abban az esetben a kerületben illetékes tanács kereskedelmi, vagy ipari osztályához be kell nyújtani. Ott elvileg 30 nap alatt felülbírálják, adott esetben jóváhagyó tanácsi határozatot hoznak. Ezek után a cégbírósági bejegyzés következik, mert formailag és főleg jogilag akkor létezik egy GMK, amikor a cégbírósági bejegyzés már megvan. BN: Mi e közösségek jogi alapja? Egész egyszerűen az, hogy a kommunista rendszer hozott egy olyan jellegű jogszabályt, hogy ilyen szervezetek alakulhatnak és ezt kormányszintű rendeletben alapvetően meghatározták. BN: A GMK és a PJT (Polgárjogi Társaság) állami, vagy magáncsoportosulás? Mindkettő magáncsoportosulás. Különösebb eltérés, legalábbis elméletileg nincs e két csoportosulás között, ami mégis érdekes lehet, hogy a GMK-nak minimum 2, maximum 25 tagja lehet. A PJT két-három emberrel, főleg kereskedelmi tevékenységre irányuló céllal jön létre. Talán az utóbbi a lényeges különbség, mert a jogszabály kimondja, hogy a GMK viszont kereskedelmi tevékenységet nem folytathat. BN: Ön szerint mi késztette a vezetést arra, hogy helyt adjon ezeknek a — mondjuk Így — kiskapitalista vállalkozásoknak? Kétségtelen, hogy a kommunista gazdasági rendszer — enyhén fogalmazva — elvileg helyteleníti a magánvállalkozást. Hogy mégis léteznek különböző kommunista szerkezetű országokban magánvállalkozások, annak alapvető magyarázata, hogy a kommunista gazdaság közgazdasági értelemben és a praxisban is hiánygazdálkodás. Ebből következik, hogy társadalmi feszültségek lépnek fel, és ilyen formában próbálják enyhíteni a hiányt. Amikor a GMK vagy a PJT beindult, az állami szektoré gazdaság igen nagy bajokkal küszködött, tehát valami szelepet kívántak ilyen formában nyitni és egyúttal komolyabb, elfekvő magántőkéket akart az állam adójogilag előhívni. Igen ám, de 1952-től, Magyarországon törvényerejű rendelet biztosítja a bankbetétek titkosságát és kamatozását. No már most, ha ez így van, akkor ezt adójogilag nem lehet megfogni. De ha valakinek van egy bizonyos összege, amit vállalkozásba fektet, akkor az szükségképpen előjön. Tehát valami ilyen megfontolás is vezethette a kormányzatot, amikor ezt a magánvállalkozási rendszert engedélyezte. Ez csak egyik aspektusa a dolognak, de kétségtelenül nem húszfilléres, hanem milliós beruházásról van szó — százmilliós összegek kerültek ily módon napvilágra, a kormányzat mégis kevesellte — milliárdokról ábrándozott. BN: De ez nem következett be. Ez nem. És nem én találtam ki, hanem a statisztikai hivatalnak talán 3 évvel ezelőtti kiadványa mutatta. BN: Mennyiben jelent újat a gazdaságban a GMK? Több ember a magánerejét, tőkéjét, tudását próbálja felhasználni bizonyos gazdasági célok és természetesen jövedelem szerzésének az érdekében. Ennyiben új, mert régebben nem létezett, hogy öt zöldségtermelő kereskedő, jogi egységet képviselő magánszervezetet alkít- hatott, s a gazdasági szférába — legalábbis elvileg — való közreműködési lehetőséggel. BN: Az előbb a tagság jövedelemszerzési céljairól volt szó. Vajon hogyan néz ez ki a gyakorlatban? A magyar átlag-köztudatban — kivéve azokat akik saját bőrükön érezték előnyeit, hátrányait a GMK-nak — egy olyan téves, lehet, hogy a kormányzat által sugallt feltevés terjedt el már annak idején is — tehát több mint öt évvel ezelőtt —, hogy a GMK, vagy a PJT aranybánya. Ott mindenki szükségszerűen meggazdagszik, miközben egy munkás nyolc vagy tíz órát dolgozik naponta, anélkül, hogy bármit is elérne. Nos, erről nincs szó. Azt is hozzá kell tennem, hogy általában a GMK-k — bár pontos adataim nincsenek és nem is nagyon teszik hivatalosan közzé — nagy szórást mutatnak jövedelemben. De hát itt több dolgot kell figyelembe venni, ezek közül talán egyet: tegyük fel, hogy van egy három, és egy huszonöt fős GMK. Nyilván, hogy bruttó értékben — vulgáris példát mondok — huszonöt főmérnök eleve többet tud produkálni, mint három. Bár nem szükségképpen. A lényeg az, hogy milliós nagyság- rendű bevételek esetleg jellemzik a GMK- kat, de ez bruttó. Sok GMK az utóbbi időben csődbe megy; amelyek viszont financiálisán komolyabb tőkével rendelkeznek, úgynevezett kisszövetkezetté alakulnak át. Gyakorlatilag a GMK — mondhatok ilyet? — szerintem halálra van ítélve. Nem azért, mert én azt hiszem. BN: De hát miért? Ha csak az adóztatásról beszélünk... BN: Beszéljünk arról. Ez igen bonyolult, de számomra nem megválaszolhatatlan kérdés. Röviden, a teljesség igénye nélkül: amikor a GMK-kat, PJT-ket létrehozták, ill. megengedték, hogy ilyen szervezetek alakuljanak, kivetettek ún. társasági adót, amely a GMK esetében 3% volt. Két évre rá 6%-ra emelkedett és ez évben már — úgy tudom — 10%. De ne gondoljuk azt, hogy önmagában ez az egy adóforma létezik. Pl. az SZTK-terheket is két évvel ezelőtt hihetetlen mértékben megemelték: addig egy másodállású GMK-tag mindössze — tényleges évi jövedelmétől függetlenül — havi 250 Ft úgynevezett SZTK-hozzájárulást kellett fizessen, két év óta ez évi bevételének már 10%-a. És ez sokkal nagyobb mértékű csapás a GMK-kra, mint a társasági adó fölemelése — amivel persze nem azt mondom, hogy az kívánatos. Még rosszabb és erről — legalábbis tudomásom szerint — külföldi fórumon nem hangzott el nyilatkozat — jogi tény, hogy ugyancsak két éve a GMK-kat plusz intézkedéssel sújtották: a vállalatokat arra kötelezték, hogy az ügyleti érték — ha GMK-val szerződnek — 10%-át fizessék be az államkasszába. Mi következett ebből természetszerűleg? Az, hogy a vállalatok kedve csökkent GMK-kal történő szerződések kötésére. GMK gyakorlatilag nem kaphat bankkölcsönt. De kötelező a bankszámla, illetve a pénz azon tartása, ezért a pénzért egy fillér kamatot nem kap. Talán csak zárójelben — akármekkora létszámú GMK mindössze egy gépkocsit tarthat és csak havi 500 km erejéig használhat — persze a saját zsebére úgy, hogy levonhatja a bruttóbevételből az 500 x 3 Ft 70 fillér kilométer átalányt. Ez is nevetséges vagy inkább szomorú. Az igazi csapás a GMK- kra, amit már mondtam, hogy a vállalatokat 10%-os büntető bírsággal sújtják, ha szerződnek, vagy ha egy főállású tag nettó havi 6000 forintot elér, 2500 Ft-ot kifizethet SZTK-ra. Vagy az olyan hatályú rendelet, amely azt mondja ki, hogy évi félmillió forint bevétel fölötti összegnek a 60%-a ún. általános jövedelemadó címén az államkincstárat illeti. Talán hozzátehetnénk, bár nem az adózáshoz tartozik: a GMK-sok olyan tevékenységet jogszabályi tilalom folytán nem folytathatnak, amely állami gazdálkodó egységeknél természetes: pl. nyomdai munka. BN: Summázva az eddigiek lényegét: miért nehezíti az állam a korábban engedélyezett kisvállalatok létét, tevékenységét? Eredetileg is mint szükséges rosszat tekintették ezeket a kisvállalkozási formákat, csak a magyar társadalom tudatilag van már annyira érett, hogy azok után, ha bizonyos kényszerhelyzetből a rezsim lehetővé tette, akkor pusztán jogi alapon — máról holnapra — be nem tiltja. Annyira ravaszak, hogy pénzügyi jogi, tehát adójogi eszközökkel fokozatosan, lépésről lépésre, gyakorlatilag padlóra szorítják az ilyen jellegű, és általában a magán- vállalkozásokat. BÉCSI NAPLÓ S. CS. J. ________________1988. február
