Amerikai Magyar Értesítő, 1988 (24. évfolyam, 1-12. szám)

1988-02-01 / 2. szám

utasította és folytatja Stirling rágal­mazását privátilag. Egyébként - tette hozzá Pásztor - a Szövetségnek nincs joga beleszólni abba, hogy egy szabad országban egy szabad ujságiró mit ir." Hát a fenti bekezdéshez lenne pár megjegyzésem. Vicciánné akciója nem lep meg, mert ó egyike azoknak, akikre az elsó levél céloz: van egy klikk, amely az AMOSz egységét bontja s ennek hátte­rében Gereben áll. Vicziánné nagy tisz­telője GI-nek, ami csak azért meglepő, mert ritka dolog, hogy két szélsőség találkozzék...Az AMOSz-ból való "eltá­volítás" tervére pedig csak három kér­dés adódik: e sorok irója egyszerre el­felejtene Írni, ha nem lenne az AMOSz tagja? Vagy ezesetben 8 is hivéül sze­gődne Gerebennek? És harmadszor: Viczi­ánné ne tudná, hogy nem Stirlingnek van szüksége az AMOSz-ra, hanem az AMOSznak van szüksége Stirlingre, il­letve a tollára? Ami pedig Gereben "privátilag folytatott rágalmazását" illeti, azt ismerem. Ha nem Ítélném el magyarok perlekedését amerikai bíróság előtt és nem unnám az effajta herce­hurcákat, már réges-rég feljelenthet­tem volna becsületsértésért. De átlépek a rágalmain: azok föl sem érnek hozzám, következésképp nem is sérthetnek. Min­denesetre szemtől-szemben újságban bí­rálni jellemesebb dolog, mint valakit a háta mögött benyálazni. Mert ez ellen nem lehet védekezni. Szó esett ezen az értekezleten az AMOSz tervbevett washingtoni irodájáról, melyet GI gáncsol. "Gereben féltékeny Washingtonra - olvassuk a levél írójának véleményét - s amikor márciusban felhív­tam, hogy felajánljam: működjünk együtt, azzal válaszolt, hogy mit keresünk mi Washingtonban? Tavaly, a Forradalom 30. évfordulóján mi 'rárendeztünk' egy emlék- ünnepélyt, ami Gereben szerint 'ocsmány' dolog volt. Ezt tiltakozásomra később visszavonta, de továbbra is fel volt há­borodva, hogy mi mit keresünk Washington­ban, nem ismerve el, hogy egy ekkora csucsszervezetnek joga van a fővárosban való jelenléthez. Gereben ugyancsak el­lenzi egy washingtoni AMOSz-iroda felál­lítását, nehogy többen dolgozzunk Washing­tonban a magyar ügy képviseletében." Kell-e mindehhez kommentár? Ki nem látja ebből, hogy nem az ügy szolgála­ta vezeti ezt az "alázatos" embert, ha­nem a saját személyének előtérbetolása, önös érdekeinek és ambícióinak kielégí­tése? Ezért nem tűr meg maga körül mást és utasítja vissza az együttműködést mindenkivel, aki felajánlja segítését a magyar ügy előmozdítására. Magyar ügy? Ugyan kérem! GI más ügyet képvisel, s aki ezt nem hiszi, gondolkozzék el a Salom-nyilatkozat kérdésén, amiről 1988. február egyébként az eddig idézett levél máso­dik fele, teljes két oldala szól. Hadd idézzek ebből minden megjegyzés nélkül - hiszen az idézetek önmagukért szólnak - néhány mondatot: "Tollas Tibor, aki hatalmas összeggel támogatta a könyv kiadását, maga is föl­háborodott, hogy a megegyezéstől eltérő­en egy ilyen magyarságellenes cikket vá­lasztottak .................. A fordítás sokkal ma­gyarellenesebbnek tűnik, mint az erede­ti szöveg. A cikk angolul sokkal erősebb kifejezéseket használ, mint magyarul, ami a fordító túlbuzgóságának eredménye. .......... De mindenesetre az angol __ szöveg forog közkézen Washingtonban. És ezt a szöveget védik Vicciánné és Gereben töb­bi hűséges barátai. De mit is adott Ge­reben az amerikai hatóságok és politi­kusok, esetleg a sajtó kezébe?" Itt a levélíró hosszabb részletet közöl az angol nyelvű Salom-nyilatko- zatból, mely a magyarság felelősségét hangsúlyozza az 19i|l(.-es zsidóellenes atrocitásokkal kapcsolatosan. Ehhez kapcsolódik a levél folytatása: "Mi­lyen kárt okozhat egy ilyen cikk ameri­kai kezekben! Tessék elképzelni, hogy egy amerikai tisztviselő épp akkor ol­vassa, hogy a magyarok milyen vérengző- ek voltak, rosszabbak, mint a románok, amikor mi megyünk hozzá a magyar igaz­ságért harcolni. Mit gondol az illető amerikai, milyen igazságot érdemiünk? .... A cikk 600,ooo zsidó 'massacre'- vei vádolja a magyar népet: azt a sok zsidót valakinek meg kellett ölni,nem? Ami azt jelenti, hogy rengeteg magyar kell hogy bujkáljon Amerikában. Csupán az szükséges, hogy a magyar kormány va­lami hamisított bizonyítékot küldjön jobboldali vezetőink ellen és egysze­rűen megtizedelik sorainkat. Tudjuk, hogy bánnak az ukránokkal. Mit fog Ge­reben szólni, ha ez megtörténik? Gere­ben elhiszi, hogy az egész nemzet fele­lős a 600,ooo elpusztításáért, ahogy az angol fordítás Írja? Elhiszi ezt Viczi- án Zsuzsa és Gereben többi barátja és támogatója? Vállalnak felelősséget, ha a magyar kormány elözönli Amerikát ha­mis adatokkal és Amerika arra hivatkoz­va, hogy a 600,ooo gyilkosságért vala­kinek felelni kell, sorban kiadja a ma­gyarokat, akiket a budapesti rezsim kér?" # És lám: máris van egy Finta-ügy! Az ember nem tud szabadulni a gondolattól, hogy kell legyen összefüggés Finta Imre volt csendőrszázados meghurcolása és a Salom-nyilatkozat magyarságot vádoló angol változatának terjesztése között. Ki vállalja ezért a felelősséget - ahogy a levélíró felveti a súlyos kérdést -, ki veszi a lelkére magyar létére, hogy 11.oldal Amerikai Magyar Értesítő

Next

/
Thumbnails
Contents