Amerikai Magyar Értesítő, 1988 (24. évfolyam, 1-12. szám)
1988-01-01 / 1. szám
A. oldal Amerikai Magyar Értesítő' 1988. január 1791-hen II. Lipót császárhoz "Supplex Lihellus Valachorum" nevű folyamodványt küldött, amelyben a dákó-római eredet és az Erdélyben való megmaradás folytonossági elmélete alapján politikai jogokat kértek. Jellemző, hogy itt még vlach nevet használták maguk a beadvány készitői is, valószinüleg Micu Klein gör. katolikus püspök, Gh. Sincai, Petru Maior, Budai Delenau, Mehes stb. akik az Erdélyi Iskola (Scoala Ardeleana) nevű mozgalom alapitó tagjai. Azonban a Habsburgoknak eszük ágában sem volt jogokat adományozni, csak a nemzetiségeket uszították a magyarok ellen. A vlachok viselkedése a magyarokkal szemben a legembertelenebb volt, ha felülkerekedtek. A XII. században a Duna balpartjára jutásért Bizánccal szövetségben harcoltak a magyarokkal, majd Károly Róbert királyt csalták tőrbe úgy, hogy a király csak úgy menekült meg, hogy ruhát cserélt egyik vitézével. Az Erdélybe való betörés csak Mihálynak, Vlachia és Moldova fejedelmének sikerült, aki 1599-t>en Báthory Zsigmonddal szövetségben a törökök megverésében résztvett, majd Rudolf pártjára állott, bevonult Erdélybe, mint kinevezett kormányzó, megverte Báthory Endre fejedelem seregét s egy évig ádáz pusztitást és gyilkolást végzett a magyar településeken, úgy hogy a hozzáhasonló haramia Básta generális megölette.(A román történelemben Mihai Viteazul néven tisztelik. ) Rákóczi fejedelem nyolc évi szabadságharca alatt a Habsburg Kamarilla u- szitására a vlach telepesek sok helyen a polgári lakosságot legyilkolva pusztítottak, raboltak s ami megmaradt azt felégették. Amikor 178i)--ben II. József császár az erdélyi alkotmányt eltörölte a sugalmazás az volt, hogy a császár jóindulattal van a vlachokkal szemben: kitört a Horia, Closca és Crisan vezette iszonyúan véres lázadás, melyet az osztrák haderő kellett leverjen. A vlachok maguk árulták el véreiket, akiket kivégeztek. A román történelmi mitológia mártíroknak tartja őket, akik a bosszúálló magyarok áldozatai! Az 18Ji8-as szabadságharcunk alatt Erdély újból egyesült az anyaországgal s a kolozsvári gyűlésen kimondták a románok részére a teljes egyenjogúságot. Ennek ellenére a románok Avram Jancu és Axente Sever vezetésével fellázadva a Hunyad megyei mócok Nagyenyed, Abrudbá- nya és Zalatna városok magyar lakosságát teljesen kiirtották s a megye magyarságának felét megsemmisítették. A románoknak tett Ígéreteket a Habsburgok nem váltották be és a szabadságharc leverése után bekövetkezett majdnem két évtizedes bosszuállás alatt Avram Jancu meghibbanva és eszelősen az újra felépített udvarházak magyar lakóitól koldulva tengette hátralevő éveit. /Folytatjuk/ Faluvégi Endre Az AMOSz hírszolgálata jelenti: Az Amerikai Magyarok Országos Szövetsége 1987. november 27-én Clevelendban, a Magyar Kongresszus alkalmával tartotta meg Intézőbizottsági és Igazgatósági üléseit, mely utóbbi másnap nov. 28-án Könnyű Ernő kongresszusi képviselő tájékoztatójával fejeződött be. Az Intézőbizottság elnöke Pásztor László beszámolt a folyó ügyekről és a különböző jelentések megtétele után a jelenlévők nagy megelégedésére közölte,hogy a Szövetséghez tartozó szervezetek száma nyolcvanon felül van. Ezekhez járult még az a három floridai egyesület, mely a napokban kérte felvételét. Ezt követte az Igazgatóság ülése Vigh Zsolt elnökletével. A 4-8 igazgatóból ij-1 volt jelen vagy személyesen vagy megbízás alapján. Érdekes jelentést tett főtisztelendő Bolváry Pál, a szociális bizottság elnöke, a menekültek problémáiról és a- zoknak megoldási lehetőségeiről, egyben bemutatta az angol nyelven irt rövid magyar történetét, mely nagy tetszést aratott. A külügyi bizottsági jelentést dr. Balogh Sándor, a bizottság elnöke tette meg, akit a közelmúltban avattak a politikai tudományok doktorává. Az Iskolaügyi Bizottság jelentését, annak magas kora ellenére fáradhatatlan elnöke Sándor András tette meg. A gazdasági bizottság jelentését komoly szakértelemmel Szegedi Vera elnök terjesztette elő. Az ifjúsági bizottság lelkes elnöke, Vizsolyi Zsuzsa Biztosította az igazgatóságot kitartó munkájának folytatásáról. Ezután került sor az amerikai külügyminisztérium szovjet osztálya egyik kiküldöttjének, Daniel Grossman, "Mi motiválja a változásokat Kelet-Európábán" cimü előadására amit a hallgatóság nagy figyelemmel és szakértelemmel hallgatott. Az előadó szerint Gorbacsovnak nincs más választása, mint változtatás a szovjet belső helyzetén. Ez a helyzet állította élre Gorbacsovot, aki nem emberséges okokból akarja megvalósítani a perestroikát, hanem szükségszerűségből. Amerika nem esetenként végrehajtott változtatásokat vagy változást kíván, hanem intézményesíteni kívánja azt, vagyis ne csak egy néhány bebörtönzöttet engedjen ki, hanem mindet (hiú ábránd, szerk).Az emberi jogokat ne csak látszólag, de va
