Amerikai Magyar Értesítő, 1988 (24. évfolyam, 1-12. szám)
1988-02-01 / 2. szám
natban kezdődött a civakodás, amikor megtudták, hogy magyarok vagyunk. Amint meghallották, hogy magyarul beszélgetünk, azonnal lehurrogtak bennünket, kioktattak, hogy szlovákul kell beszélnünk. Mert ha a magyarok ideszemtelenkedtek Szlovákiába. akkor legalább respektálják a szlovákokat. „Ha hozzánk járnátok iskolába, egy-kettő leszoktatnánk benneteket a magyar beszédről” - mondták és részletesen elmagyarázták, hogy hogyan nevelik engedelmességre az internátusi magyar lányokat. Este pokrócot dobnak rájuk, és addig püfölik őket, amíg nem ígérik meg, hogy többet nem beszélnek magyarul. „Térdenállva kell megfogadniuk, hogy ezután még álmodni is szlovákul fognak. Ha megszegik az ígéretet, újból kapnak. Két-három hónap múlva már álmukban is szlovákul beszélnek. A tanulékonyabb- ja pedig a helybéli fiúkkal már szlovákul csókolód- zik” - mondta nevetve az egyik... A síkurzus alatt egymást követték az incidensek. A sípályán, oktatás közben, azt kiáltozták ránk, hogy „esetlen magyarok; ügyefogyott magyarok '-,... Az egyik este honismereti előadást tartottak a szlovák nemzeti felkelésről. Az előadó nyilván nem tudta, hogy magyarok is ülnek a hallgatók között, mert amikor belehevült az előadásba azt fejtegette, hogy a felkelést azért is kellett megszervezni, hogy a szlovákok a világháború után egyértelműen a győztes hatalmak oldalára kerüljenek, mert csak így szerezhettek előnyt a magyarokkal és a csehekkel szemben. Mondanom sem kell, mi ezt az iskolában másképp tanultuk. Majd ezután kitért arra, hogy a magyarok itt betolakodók, ugyanis megbontották a szláv népek egységét, amelyet csak a Szovjetunió segítségével lehet helyreállítani. Még azt is mondta, hogy a magyarok csak arra képesek, hogy békétlenséget szítsanak Európában, és erre kihasználják a határaikon kívül élő magyarokat. És a magyar a tipikus elnyomó nemzet, ezer évig elnyomta a szlovákokat is, és a kultúrájukat is tulajdonképpen a szlovákoknak köszönhetik... Az előadás után bekapcsolták a magnót. Táncolhattunk. A tanfolyam vezetője, nagyon csinos férfi, a tanárnőnket kérte fel, de a tancink csakhamar kipirosodva és könnyes szemmel tért vissza. Odasúgta nekem, hogy le kell feküdnie, mert rosszul érzi magát. Mi, lányok azt hittük, hogy belehabarodott a tanfolyam vezetőjébe, azonban nélküle nem akartunk ott maradni, ezért mi is felmentünk a szobáinkba... Azon az éjszakán azonban a saját bőrünkön tapasztalhattuk meg azokat a szeli- dítési módszereket, amelyekkel odautaztunkkor a vonatban fenyegettek a textiles lányok. Már aludtunk, amikor ki tudja hányán, belopakodtak a szobánkba. Arra riadtunk, hogy fulladozunk a pokrócok alatt, csépelnek bennünket és fojtott hangon szidalmaznak: „ezt az ezeréves elnyomásért”, „ezt az undorító magyar beszédért”. Zuhogtak ránk az ütések, de nem tudtunk védekezni a plédek alatt, közben csúnyán káromkodtak és lekurváztak minket... Másnap reggel karikás szemmel panaszoltuk a tanárnőnknek az éjszakai „terrortámadást Láttuk, hogyan remeg az ajka az izgatottságtól. Nem állhatta meg, hogy ne mondja el, miért volt úgy feldúlva az este. A tanfolyam vezetője ugyanis a szemére vetette, hogy rossz példát mutat, mert magyarul beszél velünk. Egy pedagógusnak Csehszlovákiában, tehát egy itteni magyar pedagógusnak is, a szlovák haza- fiságra való nevelés a feladata, ezt pedig szlovák nyelven kell végezni. Emiatt szólalkoztak össze... Ezután úgy határoztunk, a tanárnő beleegyezésével, hogy nem maradunk ott a kurzus végéig, hanem azonnal hazautazunk. A tanárnő pedig még azt is mondta, hogy panaszt emel otthon a tanfelügyelőségen... Aputól tudtam meg később, hogyan zárult az ügy, mert beszéltek róla a szülői értekezleten. A tanárnő szóbeli fenyítést kapott a szlovák-magyar együttélés elleni izgatási kísérlet miatt, mert a panaszát - állítólag - nem tudta bizonyítani tanúkkal. Kilátásba helyezték, hogy a következő ilyen alkalommal rágalmazás miatt akár pert is indíthatnak ellene. vagy elbocsájthatják tanári állásából... (...) Amikor az írásbelin törtem a fejem, ez mind az eszembe jutott... Hát lehet a hazám olyan ország, ahol ilyenek történnek velem és szüleimmel, meg egyáltalán velünk, magyarokkal...? Mitől haza a haza? Attól válik azzá, hogy itt lakom, vagy jól is kellene éreznem itt magam? Kint az erdőben olyan felszabadult vagyok, mert ott senki se bánt a magyarságom miatt, de az erdő mégiscsak az állatok hazája. Az embernek az emberek között kell azt meglelnie... Amikor a piszkozatot írtam, döbbentem rá, hogy nekem valószínűleg nincs is hazám, és talán már nem lesz soha... Ahová hazamegyek, .vég nem biz tos, hogy az a hazám is... Ezt nem mertem leírni, Jerzy szavai jutottak az eszembe: ezek előtt tikolni kell a gondolataidat. Ezért hát hazudtam... Azt írtam, hogy a hazám Csehszlovákia, és szeretem a hazámat... olyan hülyeségeket írtam, mintha az újságból másoltam volna... Úgy látszik, nem tudtam meggyőzően hazudni, mert rosszul sikerült a dolgozatom. A tanárnő azt mondta, hogy csak kegyelemből adott hármast, mert rosszabbat érdemeltem volna... Még nem mondtam el mindent. Azt se, hogy nagyapa miért került kórházba, az intenzív osztályra... Nagyszüleim öcsi keresztelőjére felutaztak hozzánk. Ök ugyanis másutt laknak. Apuval vártuk őket a vasútállomáson. Amikor megjelentek a kijáratban, azonnal láttuk, hogy történt velük valami. Nagyapa fulladozott az izgatottságtól, alig tudott beszélni. Nagymama mondta el, hogy mi történt. Nagyapát leszálláskor kilökték a kocsiból! öregesen kászálódott le a lépcsőn, amikor hátulról idegesen rászólt valaki. Erre a nagyapa, hogy gyorsabban kiszállhasson, a csomagok miatt mondott valamit a nagymamának. A türelmetlen férfi azonban nyilván meghallotta, hogy az öregek magyarul beszélnek, mert szitkok özönét szórta rájuk, szidta az államot amiatt, hogy még manapság is megtűri a magyarokat és a magyar szót Csehszlovákiában, meg, hogy az ilyen öregek miért utaznak, inkább pusztulnának el. legalább annyi magyarral is kevesebb lenne. Majd a „szörnyeteg’ - ahogyan nagymama nevezte a pasast - meglökte a kocsi peronján álló koffert, amelyet nagyapa éppen le akart emelni. Csakhogy nagypapa a váratlan lökéstől elvesztette az egyensúlyát és az alsó lépcsőről leesett... Ezt követően éjszaka szívrohamot kapott, be kellett őt szállítani a kórházba... De nagymama nem is emiatt aggódott a leginkább. Az háborította fel őt a legjobban, hogy nem akadt senki a peronon, sem a kocsiban, aki a védelmükre kelt volna... öcsi keresztelőjét megelőzték más izgalmak is... a névadás miatt... Apu már korábban mondta, ha fia születik, magyar névre kereszteljük. Ezért előre elintézte az engedélyt. Ugyanis, ha mindkét szülő a személyazonossági igazolványban is magyar nemzetiségűnek vallja magát, engedélyezik a magyar keresztnév beírását, de így is szükséges az írásbeli engedély, és ekkor se megy simán. Egyébként csak szlovák keresztnevet írnak be az anyakönyvbe. Az első akadályt éppen a körzeti anyakönyvi hivatalban gördítették, mert nem akarták elfogadni az igazolást. Csak akkor engedtek, amikor apu panaszt emelt a polgármester hivatalában. Ezután már bejelenthette a munkahelyén, a személyzetisnél az öcsi születését. Pár nap múlva azonban félrehívta őt az egyik kollégája, és tulajdonképpen jóakaratúan figyelmeztette, hogy jobban tenné, ha fiát István helyett Stefannak íratná be. mert a többiek helytelenítik, hogy magyar nevet választott. Ezt könnyen elintézheti, mert nevet magyarról szlovákra átíratni lehet költségmentesen, minden további igazolás nélkül. A kolléga ugyan szabadkozott, hogy neki mindegy, mert ő nem olyan, mint a többiek, de ezt a fia érdekében is így kellene tennie, mert képzelje csak el, hogyan fog majd a gyermeke ilyen névvel beilleszkedni a szlovák társadalomba. És meg kellene értenie azt is, hogy mégiscsak Szlovákiában él és nem Magyarországon. Már azt is meg akarta neki mondani, hogy jobb lenne, ha a lányát átíratná szlovák iskolába, mert az se tetszik a többieknek, hogy magyarba jár. Vagy talán nem vette észre, hogy emiatt ő sem illik bele a társaságba? A kollégák a munkahelyi kérdéseken kívül alig találnak vele közös témát, mert más tévéműsort néz, mint a többiek, más könyveket olvas, más iskolába jár a gyereke és így tovább. De főleg a lánya jövőjére kellene tekintettel lennie. Mi lesz belőle, ha magyar iskolába jár? Nem beszélve arról, hogy az összeköttetései és az ismeretségi köre is teljesen beszűkül. Hogyan fog így érvényesülni? Nem nézhetik szó nélkül, hogy elkallódjon egy fiatal teremtés a szülei csökönyössége miatt... De hogyan jutott az eszébe éppen Istvánnak keresztelni a fiát? Hát a magyarok esze örökké Szent Istvánon jár? Még mindig a szentistváni Magyarországot siratják? Tudomásul vehetnék, hogy egyszer s mindenkorra vége annak a szégyenletes korszaknak, és véget ért a gőgös magyarok uralma... Nem tudom, hogyan tud apu dolgozni ilyen kollégák között... (...) Tavaly szerelmes voltam a Karcsi bátyjába, aki egy évfolyammal járt felettem. Amikor kitették a tablójukat a sportüzlet kirakatába, sokat álldogáltam ott és nézegettem a fényképét... Buta liba voltam, ugye...? De megálltak mások is, zömmel fiatalok, egykorúak velem... Hát tetszik tudni... hallani kellett volna a megjegyzéseiket. „Micsoda buta magyar pofák”, „tipikus ázsiai primitívek”, „a rezerváció majmai”, „állatkerti tabló”, „idióta magyarok”. Ilyeneket mondtak, meg még mást is. Persze sokan nem szóltak egy szót sem, vagy csak csodálkoztak, hogy létezik magyar iskola is. Voltak, akik azt hitték, hogy külföldi diákok tablója... A megjegyzésektől olyan görcs állt a torkomba, majd a gyomromba, hogy hányni kezdtem... ott az utcán a csatorna mellett. Közben hallottam, hogy valaki a hátam mögött megjegyezte: a kicsike vagy fel van csinálva, vagy részeg... A szomszéd szlovák iskolában van egy srác, aki nagyon tetszik nekem... Nem, nem vagyok beleesve, de el szoktam képzelni, hogy talán beleszerethetnék... vagy egyáltalán, egyszer egy szlovák fiúba leszek szerelmes... Mi lesz akkor, ha szlovák lesz a férjem...? Ne tessék csodálkozni, én már érett nő vagyok, eszembe szokott jutni ilyesmi. Hiszen több volt osztálytársnőm, az általános iskolából, már férjhez ment és szült is. ...hogyan élhetek együtt egy szlovákkal, ha annak is ilyen véleménye lesz a magyarokról, és nem fogja engedni, hogy magyarul beszéljek, vagy a gyerekeink magyarul is tudjanak...? Többnyire éjszaka szoktam ezen gondolkozni... És álmodni is szoktam erről... Többször megtörtént, hogy felriadtam álmomból, mert vertek. A szlovák fiút láttam, ő volt a férjem, és vert. mert magyarul szóltam hozzá... Tetszik tudni, most leginkább ettől félek... ettől nyugtalanok az álmaim is... 1986. május * A Csehszlovákiai nonkonformisták az országban élő magyar kisebbség helyzetéről és a nemzetiségi kérdésről c. nemrég nyugatra jutott kéziratos gyűjteményből. Rövidített változat. ooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooo BOLDOG KINGÁRÓL. IV Béla magyar király, a második honalapító leányáról emlékezett meg egyik nyári castelgandolfói beszédében II. János Pál pápa Kinga Lengyelország királynéja lett. kolostort alapított, majd ferences apácaként életet az imádságnak a jótékonykodásnak és az önmegtartóztatásnak szentelte • TEMPLOMÉPfTÉS. Pálfiszigeten, a 260 lakosú zalai kisközségben eddig nem volt templom. Most a hely béli katolikus és református hívek templomépítésbe fogtak - közösen. A falu apraja-nagyja. a községi mesterek önkéntesen többszáz munkaórát dolgoztak az építkezésen. A tornyos kis templomot középen egy fal választja el: egyik fele a reformátusoké, másik a katolikusoké. De a másik három fal és a tető közös.
