Amerikai Magyar Értesítő, 1988 (24. évfolyam, 1-12. szám)

1988-02-01 / 2. szám

1988. február Amerikai Magyar Értesítő 5.oldal KRUPA SÁNDOR: “Ez a mi hazánk!” Ezt kiálltják a palesztin ifjak, ami­kor kőzáport zuditanak Izrael rendőrsé­gének épületeire, magukra a rendőrökre, az ellenük eresztett katonákra, amikor égő benzinbombát dobnak autóikra, zúz­zák a kirakatokat, törlik saját arcuk­ról a vért és fogadják a halálos lövést. "Ez a mi hazánk'" Ezt látva elleneik pedig ezt mondják; "Az arabok el akarnak bennünket tüntet­ni. Gyűlölet látható szemükben!" Két és fél millió "idegen", elnyomott arab tüntetése három és fél millió zsi­dó ellen még 2.300 rendőrrel és katonák ezreivel sem akadályozható meg! - véli a világ. "Az idő ellenünk dolgozik. Az arabok időzitett bomba" - hangoztatja parlamentjük egyik képviselője. A vi­lág pedig velük, " a rend ellen lázadók­kal" szimpatizál. "Az egyre többet szen­vedőkkel." Azok emeltek most követ Iz­rael ellen, akik ennek az országnak ol­csó munkaerőtengere. Akiknek munkáján múlik Izrael gazdasági élete! A rabtar­tókban most döbbent fel a kérdés; mi lesz, ha egyszer ez a tömeg nem követ fog ellenünk, hanem egyszerűen nem ve­szi kézbe a szerszámot? Ha nem dolgoz­nak? Ha mindnyájan sztrájkolnak? Ha Iz­raelben megáll az élet? Bizony ez a fegyver vetekedik az atom félelmével, az atombombával. Amiből van Izraelnek, csak ez a leálló, szabotáló munkásokkal szemben használhatatlan! Ez a mostani egy napos sztrájk a Bibliából ismert falrairt félelmetes figyelmeztetés; Iz­rael, megmérettél s könnyűnek találtat­tál! A szemlélő világ hökkenve kérdezi, hogyan lehetne ez a nép önkéntes munká­sa, lakótársa a nem maga választott ura­inak, amikor még arab polgáraival is megkülönböztetetten elmarasztaló módon bánik? Amikor nem engedi, hogy egyenlő jogú tagjai legyenek Izraelnek? Annak a népközösségnek, amelyik az egész vilá­gon a leghangosabban követeli minden megkülönböztetés eltörlését. Hogyan sze­retnék uraikat és hódolnának be nekik, amikor a gyárakat kitelepitik közülük. Olyik még katona sem lehet, egyetemre sem járhat. Városaikat elhanyagolják, még csatornájuk sincs. Nincs elég kór­házuk, iskolájuk - irja a Newsweek.Nem csoda hát, ha a követ fogók, sztrájko­lok úgy érzik, hogy "rosszul bánnak ve­lük" . Hiszen még a negyedeikből is ki­űzik őket... Izrael nem ezektől a megmozdulások­tól retteg. E fegyvertelen népnek elin­tézése lényegében csak puska-kérdése. Amitől ő fél, e lázangók szaporodása: Mert ezeké legalább kétszer akkora,mint azoké, akiknek kezében van a gumibot, a géppisztoly, a rabszállitó kocsi, a bör­tönök s az internálótáborok. Mivel ez az uralkodó réteg nem látszik hajlandó­nak több fiat szülni, hamar eljöhet az az idő, hogy a rabszolgák többségben lesznek országukban. S ha demokratikus ország lesz, a többség kezébe kerül a hatalom királyi pálcája. Ez pedig meg­engedhetetlen, mert Izrael halálát je­lentené. Ezt az élet-halált jelentő gor­diuszi csomót meg kell oldania Izrael­nek. De hogyan? A zsidók bevándorlását kell növelni, ami szinte leállt, ugyanakkor a kiván­dorlást megakadályozni, ami meg növekvő. Számukra nagy embertartalék van Orosz­országban. Teljes erővel szorítani kell Gorbacsovot, hogy nyissa meg az "ember­csapot". A baj csak az, ha meg is nyit­ná, a legtöbb "emberviz" nem Izraelbe folyna, hanem más országok talajában akadna el. Sokan jöhetnének Dél-Afriká- ból is. Feszíteni kell hát ott a hely­zetet annyira, hogy a zsidóság számára kívánatos legyen a kivándorlás. De irány: Izrael! Ámde ki akar olyan or­szágban letelepedni, annak honpolgára lenni, ahol bombával kövezett Jeruzsá­lem utcái és holnap már az egész csalá­dot kiirthatják? Még lenne egy lehetőség, Kahane-ék elgondolása, akik szerint ez az egyet­len, s melléje tökéletes megoldás: Min­den arabot kiűzni Izraelből! És a meg- szált területekről! A Bibliának is ez a tanácsa, ha ugyan nem a parancsa, - hangoztatják. Országunk nem lehet Isten akarta Izrael pogány keverékkel! Mind a két milliót neki kergetni a Vörös ten­gernek, ha nem akarnak önként eltűnni! Hogy ez számukra nem lenne a szolgaság Egyiptomából való dicsőséges kivonulás, hanem a bűnbakoknak kikorbácsolása a pusztába? Ez az ő dolguk. Ha Izrael él­ni akar, nem vezet más ut számára az Igérétföldjéré! A halálos probléma megoldását ille­tőleg a világ zsidóságának véleménye megoszlik. Vannak, akik megegyezést sür­getnek az arabokkal. Ezért ezek szimpa­tizálnak az elnyomottakkal. Még tüntet­nek is mellettük. Talán a világ zsidó­sága most azért is nem ment Izrael ba­rikádjára. Ámde jelenkori vezetői és azok, akik megálmodták és megvalósítot­ták Izraelt, illetőleg úgy hiszik,hogy e tekintetben is Bibliájuk és Talmudjuk isteni szikláján állnak, hallani sem akarnak efféléről. E napokban valame­lyikük a tv-n remegve mondotta: "Egy millimétert sem adunk fel!" Jitzhak Shamir miniszterelnökük pedig kijelen­tette: "Izrael nem ijedhet meg az ara­bok kihívásától. Efféléket a múltban

Next

/
Thumbnails
Contents