Amerikai Magyar Értesítő, 1988 (24. évfolyam, 1-12. szám)
1988-11-01 / 11. szám
l6.oldal Amerikai Magyar Értesítő 1988. november Független Magyar Hírszolgálat---------------Szerkeszti: Stirling György------------------- A legutóbbi hetek hirei közül - Erdély és az erdélyi menekültek mellett - a magyarországi sztrájkok érdemelnek figyelmet. Mint a NEW YORK TIMES Írja, augusztus-szeptemberben három egymástól független munkabeszüntetésről is érkezett hir a Grósz Károly vezette országból. A legjelentősebb a komlói bányászok sztrájkja volt, ahol 300 bányász szüntette be a munkát évi hűségjutalmuk megadóztatásának hirére és nem szálltak le addig, amig a szakszervezettől Ígéretet nem kaptak arra, hogy az uj adótörvény nem érinti majd az év végén járó külön- pénzt. Békéscsabán a gyomai Kner-nyomda alkalmazottai folyamodtak egy munkaügyi vitában a sztrájk fegyveréhez és az igazgatóváltozás elleni tiltakozásul álltak le egy fővárosi üzem, az Angyalföldön lévő Budapesti Szemüvegkeretgyár dolgozói. Lényegében mindhárom sztrájk eredményes volt, mert a munkások követelését teljesítették, illetve Ígéretet tettek annak teljesítésére. Ezzel kapcsolatban Henry Kamm a New York Times cikkének írója megjegyzi, hogy Magyar- országon egyre inkább megmutatkozik az igény független szakszervezetekre. Az "állami" szakszervezet nem a munkások, hanem a kormány érdekeit képviseli és a dolgozóknak elege van a tehetetlenségből. Kamm úgy tudtja, hogy eddig már két független szakszervezet is bejelentette megalakulási szándékát és elismerésük folyamatban van. A tudományos dolgozók és a filmipari munkások vállalták az úttörő szerepét, harcolva az önálló érdekképviselet jogáért. Kamm egyébként megjegyzi, hogy Magyarországon eddig is előfordultak ki- sebb-nagyobb munkabeszüntetések, csak azokról nem lehetett beszélni, mert a hivatalos felfogás szerint a szocializmusban nincsenek sztrájkok. A mostaiak- ról - ha röviden is - a magyar sajtó is hirt adott, annak bizinyságául, hogy a "'nyitottság" korát éljük.- A hazai napilapok a nyíltság jegyében teljes terjedelemben közük a gyülekezési jogról és az egyesülési jogról szóló törvénytervezetet. Dr. Holló András jogász véleményét hozza a Magyar Nemzet, mindjárt a tervezetek szövege után. Egy részlet a szakvéleményből: "Mindkét törvény azzal kezdődik, hogy a Magyar Népköztársaság elismeri a gyülekezés, ill. az egyesülés szabadságát. Ez az 1936-os sztálini alkotmány felfogását követi, vagyis ezeket a jogokat az állam által megadott jogoknak tekinti. Ezen az állásponton a közjog már túlhaladt. Ezeket társadalmi alapintézményként kell kötelezően elismerni, hiszen az államhatalmat korlátozó állampolgári alapjogokról van szó és nem adományról." Örvendetes ez a hazai szemléletváltozás és talán ezen lehet leginkább lemérni, mekkora fejlődés történt otthon, legalábbis az emberek gondolkodásában. Pár évtized előtt még elképzelhetetlen lett volna a mindenható államhatalom bármiféle korlátozásáról beszélni, ma meg hovatovább alkotmányos joggá válik ez.- Kulcsár Kálmán akadémikus, a magyar kormány nemrég kinevezett igazságügyminisztere szeptember elején az Egyesült Államokban járt. Washingtonban birákkal és jogászokkal tárgyalt a törvényalkotásról és a bíróságok szerepéről, hogy tapasztalatokat gyűjtsön az uj alkotmányjogi törvény megalkotására, illetve az alkotmány megreformálására. Amennyire örvendetes, hogy a készülő alkotmányrevizió magán viseli majd az amerikai demokratikus gondolkodás jegyeit , annyira elszomorító, hogy egy olyan ezeréves jogállam, mint hazánk, oda jutott, hogy a két évszázados múltra visz- szatekintő Egyesült Államok jogalkotásától kell tanulnia. Amerikában még bölényekre vadásztak az indiánok, amikor már létezett egy Aranybulla. Negyven évnyi kommunizmus elég volt ahhoz, hogy vezető jogászaink elfelejtsék, mi fán terem az alkotmány és a független bíróság?- A Moszkovszkije Novosztyi hasábjain azt fejtegeti valaki, hogy mi az oka annak, hogy még ma is sokan védik a személyi kultusz időszakát? A szovjet újságíró szerint ezeket négy csoportba lehet sorolni: a hétköznapi emberek hajlamosak a múlt idealizálására, és más vélemény megalkotásához már fáradságos agymunkára lenne szükség, ami nincs ínyükre. Harmadszor összekeverik a fogalmakat, mert az elmúlt évtizedekben a szocializmus egyenlő volt a sztálinizmussal, amiben éltek. Végül sokan azt mondják, elég volt már a múlt befeketi- téséből, hiszen nagy eredmények is születtek a sztálini korszakban. Ez igaz, teszi hozzá a szovjet újságíró, de ha másképp alakult volna a fejlődés, tízszer annyit lehetett volna produkálni. Kiváncsi vagyok, mikor fognak rádöbbenni erre az igazságra azok, akik - otthon is és az emigrációban - időnként áradoznak arról, hogy micsoda fejlődés
