Amerikai Magyar Értesítő, 1988 (24. évfolyam, 1-12. szám)
1988-10-01 / 10. szám
1988. október Amerikai Magyar Értesítő 25. oldal “SZÁMADÁS”- RÉVAI KÓDEX. Egy XV. századból származó magyar nyelvemlék. Tamás és Bálint ferences szerzetesek, ószövetségi biblia fordítása, kb. 1440-ből. Révai Miklós, a Franklin Társulat lektora másolta a bécsi udvari könyvtárban lévő eredetiről. Részei még a müncheni és az Apor kódexben is fellelhetők. Papiron Íródott, un. "barát-gót" betűkkel.- JURISICS MIKLÓS /1490-1543/ Kőszeg várának kapitánya. 1532-ben, 25 napig tartotta fel a Bécs ellen vonuló ozmán sereget. A védők legnagyobb részét a környékbeli lakosok tették, akik a török elől a várban kerestek menedéket. A hatalmas sereg végül is, dolgavégezetlenül folytatta útját Bécs elfoglalására, de a Kőszegnél eredménytelenül elpazarolt idő elég volt az osztrák fővárosnak, a hivatlan vendégek megfelelő fogadására. Jurisicsot bárósággal jutalmazták.- SZENTMÁRTONYI IGNÁC /1718-1793/. Jezsuita szerzetes, csillagász, földrajztudós, Hell Miksa tanítványa. 1749-ben V. János portugál király, udvari csillagászának nevezi ki és tanácsosi ranggal a brazil Maranhaoba /ma Para/ küldte, ahol nyolc évet töltött térképezve a Xingu, Ta- pajoz, Madeira folyókat és környéküket. Ó tűzte ki a portugál és spanyol birtokok közötti határt.- KITAIBEL PÁL /1757-1817/ botanikus, egyetemi tanár. A hazai flórát tanulmányozta, gyűjtötte növényeit és botanikus kertet alapított. A porosz Wildenow botanikussal irt három kötetes könyvében ismertette hazánk növényvilágát. A hazai ásványvizekről is kimerítő munkát irt. A "tellur" elemet, már Kaploth előtt felfedezte. Több külföldi társaság választotta tagjául. Gyűjteményes munkáit a Nemzeti Múzeumnak adományozta. Egyik mályvafélénket, a Kitaibel Malvaceane-t, róla nevezték el, egy másik virágos növényünket pedig Kitaibelia vitifolia-nak.- BESSE JÁNOS KÁROLY /I765-I838/ utazó, iró. 1713-1716 között a párizsi Mercure Étranger szerkesztője volt. A következő években már Kelet-Indiában és Madagaszkáron találjuk. Legismertebb tanulmányútja, melyet Humbold kíséretében, 1829-ben a Kaukázusban tett. Itt az Ebrusz lejtőjét is megmászta. Minden utján magyar történelmi nyomokat keresett. Eredményeiről a Tudományos Gyűjtemények 1829-30 példányaiban számolt be. Francia nyelven, török nyelvtant irt és ehhez francia-magyar-török szótárt csatolt. Legismertebb müve: Voyage en Crimée, en Georgie....................1* historie de Hongrie. Megjelent Párizsban, 1838-ban.- FRIVALSZKY IMRE /1799-1870/ természettudós. Eredetileg orvosnak készült s bár diplomáját 1821-ben meg is kapta, nem folytatott orvosi gyakorlatot. 1822- 1851 között a Nemzeti Múzeumnál dolgozott. Botanikus, de különösen eredményes leiró zoológus. Kedvenc területe a rovarvilág volt. Úttörő munkát végzett a csigák tanulmányozásában. A Balkánon négyÍzben is eredményes gyűjtő expedíciót rendezett. A Tudományos Akadémia 1838-ban tagjai sorába iktatta. Több külföldi tudományos testületnek volt még a tagja. Magyarország faunájáról irt dolgozatát az Akadémia a nagyjutalómmal tüntette ki.- TELEKI SÁMUEL gr. /1845-1916/ utazó, felfedező. 1886-ban Afrikába utazott. A következő év tavaszán Zanzibárban találjuk. Onnan Pangoniba hajózik és útnak indul a Kilimanjaro felé, azt az örök hó határáig meg is mássza. Tovább törtetve a vadonban, gyakran védekezve a benszülöt- tek támadásai ellen, eljutott a Kenya tűzhányóhoz. Innen a Baringo tóhoz érve pihenésképen a környéken kutat, tanulmányozva a vidéket és lakóit. 1888-ban, 1300 km-en át, küzködve a tereppel, a vidékkel, éghajlattal a két és többlábu lakók támadásaival, felfedezte és elnevezte a Rudolf és a Stefánia tavakat. A közelben lévő tűzhányót, melyet ő rajzolt be a térképbe, róla nevezték el. 1889-ben Mom- basában hajóra szállt és hazatért. 1893-ban Jáva és Sumátra szigetén vezet expedíciót. Útleírásai magyar és német nyelven jelentek meg. 1904-ben a Tudományos Akadémia tagjai sorába avatta.- TORDAY EMIL /I875-1931/ etnográfus. Ugyancsak Afrika-kutató. A belga állam szolgálatában, a kontinens nyugati felében, a Kongó folyót, vidékét és népeit tanulmányozza, négy éven át. A tudományos folyóiratokban megjelent cikkei alapján, 1907-ben az angol Embertani Intézet részére végzi kutatásait. Következőleg a British Muzeum kéri föl folytassa a kutató munkát. Munkáit németre is lefordították. Vr, DR. WAGNER FERENC ÚJABB MUNKÁSSÁGA A The Central European Forum-ban megjelent dr. Wágner Ferenc "Introduction to the History of Central Europe" cimü tanulmánya (I988. 1. évf. 1. szám 5-10. oldal). A Hungarian Heritage Review havi folytatásokban közli Wagner Ferenc Hungarian Contributions to World Civilization (1977) cimü monográfiáját. A Hungarian Heritage Review c. folyóirat cime: P. 0. Box 2203» Union, NJ 07083 (Angol nyelvű folyóirat).
