Amerikai Magyar Értesítő, 1988 (24. évfolyam, 1-12. szám)
1988-10-01 / 10. szám
19. oldal Amerikai Magyar Értesítő 1988. október az elmúlt évtizedekben a kizsákmányolás eszköztárához tartoztak a közgondolkodásban. Miközben nálunk - folytatta a képviselő - a teljesítményorientációt valamiféle elvont szocialista tudattal próbálták helyettesíteni, ezek a kárhoztatott s most bevezetés alatt álló formák sikerrel hozták az eredményeket a nyugati gazdaságokban. Ebből a pár mondatból érdemes lenne cikket Írni arról, hogyan tagadják meg saját tanaikat a kommunisták és miképp magyarázzák a kapitalista módszerekhez való visszatérést továbbfejlesztésnek, szocialista reformnak. Hja ez a dialektika!- "Éteri párbeszéd Amerika Hangjával" cim alatt tudósit a Magyar Nemzet arról a közös rádióadásról, amit a Voice of America sugárzott Magyarországra s aminek viszonzásaként a Magyar Rádió adott műsort az amerikai hallgatóknak. "Junius 17-én este a Bagoly cimü műsorban közvetítik a vitát - olvassuk az újsághírt -, amelyet a hazai és az Egyesült Államokban élő magyar tudósok, politológusok, közgazdászok folytatnak Magyarország közelmúltjáról, történelméről, jelenéről és jövőjéről." A cikk szerint hosszú vita után alakult ki a résztvevők listája s végül olyanok ültek az amerikai stúdióban - idézem - "akiknek régi kapcsolatai vannak Magyarországgal, ez a kutatási témájuk, jól beszélnek magyarul és rendszeresen látogatják is az országot." A rádióbeszélgetés hazai résztvevői Konrád György, Bihari Mihály Fekete Sándor, Hanák Péter és Ágh Attila voltak, mig a New York-i, ill. a washingtoni stúdióban Gáti Károly, Deák István, Thassy Jenő, Márer Pál és Gereben István ("az Amerikai Magyar Szervezetek külügyi bizottságának titkára"), valamint Bán Tamás, a Voice magyar osztályának uj vezetője foglaltak helyet. A cikk ezzel a mondattal fejeződik be: "Elindultak a beszélgetőpartnerek a hid két végéből, hogy azután valahol középen találkozzanak. "- "A maga nemében példanélkül álló találkozóra került sor vasárnap (jul. 2^-én) New Yorkban" - olvassuk a NÉPSZAVA julius 26-i számában. A riport igy folytatódik: "A magyar Minisztertanács elnöke az Intercontinentál Hotelben találkozott az Egyesült Államokban élő magyar emigrációs szervezetek, az egyházak, a különböző társadalmi szervezetek képviselőivel, tájékoztatást adva számukra az ország életéről, válaszolván valamennyi kérdésükre, közöttük olyanokra is, amelyeket a kérdezők korábban 'kényes témának’ minősítettek. Az Egyesült Államok sok városából érkezett és az emigrációban jelentős szerepet betöltő vendégek a nyílt párbeszéd után hosz- szan tartó tapssal üdvözölték a miniszterelnököt . " Mint tudjuk, Grósz Károly amerikai útja során három alkalommal találkozott meghívásos alapon előre megszervezett fogadás keretében magyarokkal: Los Angelesben, New Yorkban és Washingtonban, ez utóbbi városban a nagykövetség épületében. Mindhárom fogadáson csak, vagy legalábbis többségükben magyar emigránsok vettek részt, ami kétségkívül nagy haladás a múlthoz képest. De a diszkrimináció még ma is érvényesül! A meghívandók listáját szigorú mérce alapján a nagykövetség állította össze és nagyon megrostálta a neveket: csak olyanok kaphattak meghívót, akiktől nem kell tartaniok, hogy igazán "kényes kérdéseket" találnak fölvetni. A NÉPSZAVA riportja pontosabb lett volna, ha igy szól: Grósz Károly találkozott egyes emigrációs szervezetek egyes képviselőivel...-"Évtizedekig élt az a rendszer, a- melyben a hatalmi piramis csúcsán a mindent tudó, mindent értő lángeszű vezér állott. Kijelentései parancsnak számítottak. Sztálin után ennek a rendszernek csak a legrutabb vonásait sikerült felszámolni ." Nem egy emigráns újságból, valamilyen antibolsevista sajtótermékből valók ezek a sorok, hanem a Moszkvában megjelenő Trud-ból, a szovjet szakszervezetek hivatalos lapjából. Eljutottunk hát oda, hogy ma már a szovjet elvtársak is látják a Sztálin-korszak "rútságát" és 0- lyan kritikával illetik a "lángeszű vezért" , amiért 15-20 évvel ezelőtt még hosszú börtön vagy Szibéria járt volna. Sajnos - ahogy a Trud Írja - a sztálini rendszernek eddig csak a "legrutabb" vonásait számolták fel és a múlt sötét árnyai máig is kisértenek. A legelső tennivaló lenne a régi bűnök orvosiásására, hogy mindenkinek elégtételt adjanak, aki a sztálini korszaktól, azokban az években szenvedett. De erről egyenlőre senki sem beszél.- Az ötven évvel ezelőtt megrendezett Eurachisztikus Világkongresszusról szól hosszú cikk a Magyar Nemzetben. A félszázéves jubileum alkalmából a cikkíró feleleveníti a kongresszus részleteit, beszélgetést folytatván Gergely Jenővel, akinek a közeljövőben jelenik meg könyve erről az eseményről. Megállapítja a cikk, hogy az Eucharisztikus Kongresszus a magyar katolicizmus e századi történetének legnagyobb szabású ünnepségsorozata volt. 1938-ban Szent István-évet is ült a ka
