Amerikai Magyar Értesítő, 1988 (24. évfolyam, 1-12. szám)

1988-10-01 / 10. szám

10.oldal Amerikai Magyar Értesítő 1988. október iként vesztették életüket. Az o halot- taik'csak' katonák, illetve hadifoglyok voltak..." Ezt a csodálatos válaszleve­let Szakály Sándor hadtörténész irta. Érdemes megjegyezni a nevét! Tovább is ment. A pontokba szedett vádakra pontok­ba szedve válaszolt - megvédve a Magyar Királyi Csendőrség becsületét is. Pontos számadatokkal szolgál válaszában a mun­kaszolgálatosok és a KATONÁK létszámáról is 19^1-^2-re vonatkozóan.A Donnál 17.250 fő munkaszolgálatos volt, - "tehát nem tízezrek!" -Írja. "A Donnál elpusz­tult munkaszolgálatosok döntő többsége a sok tizezer katonához hasonlóan a Vörös Hadsereg elemi erejű támadásának lett az áldozata, illetve került hadifogságba." Micsoda idők?! Hát nemcsak a németek pusztították a zsidókat? Nem hiszem,hogy Szakály belopta magát a zsidók szivébe, de a vörösökébe sem, hiszen a háború ma­gyar áldozatait meri siratni, sőt köte­lezőként emlegetni, holott a magyar ál­dozat nem a hitleri németek áldozata volt. Sőt, a 7. pontban igy szól, mivel a levélíró szinte hazugnak nevezte azon kitételéért, hogy Horthyék védték a zsi­dókat: "Az ön által keresett 'elvi dön­tés' (micsoda kommunista szóhasználat! S.I.) Horthy Miklós kormányzótól jutott el Csatay Lajos honvédelmi miniszterhez - szóban -, aki utasította az 1. magyar hadsereg vezérkari főnökét, Kéry Kálmánt, hogy a munkaszolgálatosok közül senkit sem szerelhet le, mert a hazatérő muszo- sokat a németek elhurcolják." Ez kérem magyar csoda, világ csoda! Ilyet megírni? Tisztára mosni Horthy Miklóst? Igazat írni róla? Legközelebb azt is megérjük, hogy ez a Szakály és Szakály-nemzedék le meri Írni, hogy a KZ-kben elpusztult zsidó áldozatok száma valójában jóval kevesebb a "hivatalos" 600 ezernél. S ettől a nemzedéktől még az is kitelik, hogy összeszámolják a Ke­let felé elhurcoltak vagy ottragadtak számát is! Azokét, akik később visszalopakodva a paradicsomból, hálából hazánkban is meg­teremtették^ vörös paradicsomot, a kom­munizmust! És akkor már csak egy ugrás 1956! Mert ettől a korosztálytól még az is kitelik, hogy a marxista történészek által gigantikus hősökké festett árnyké­peket egyetlen ecsetvonással eltüntetik. Olyan ez a történelmi árnyhősgyártás, mint egy felállított dominósor.Elég az elsőt meglökni és - mint Csernyenko-Brezs- nyev-Sztálin -, dőlnek sorban, egymás­ra. Csak az utolsó inog még talpon, hiszen az előtte lévő sem dőlt még el teljesen, de a dominóelv alapján rá is sor kerül, de vele már a dominórendszer­nek lesz vége. Magyarországon is divatba hozható ez a játék. Kicsit bátrabban kell meglökni Kádárt, és beleesik 1956-ba, a sok vérbe, melyet 6 ontott ki. Mert ha halkan is, de már szabad emlegetni a há­ború Keletre hurcolt hadifoglyait, akkor pedig hamarosan sor kerül azok emlegeté­seire is, akik odaküldték őket! Ha sza­bad emlegetni Sztálin haláltáborait, sza­bad lesz emlegetni azokat is, akik segí­tették megtölteni halálraítélt "nyers­anyaggal"! És a Szakály-nemzedék és az utána jövő nemzedékek meg fogják keresni és meg fogják büntetni apáink nemzedéké­nek gyilkosait! Mert a magyarságtudat csak szunnyad elkábitott-bágyadtan, de ki nem aludt. 1 Mindig akad, aki virrasztva őrzi az él­tető lángot. Mert a szabadságvágy lángja kiolthatathatatlan, az 56-os gyermekek lelkében, tudatában izzik a kényszerűen rászórt hamu alatt. Csak egy szikra kell, és újra lángralobban. Mert vannak,akik kövekkel dobálják a magyar zászlót, de vannak, akik szóváteszik és lesznek,akik újra magasra emelik. És vannak, akikben semmilyen érzelmeket nem kelt a Magyar Himnusz hangja, de vannak és lesznek, akiknek könnyeket csalfa szemébe és láng- ralobbant ja szivüket. És vannak és lesz­nek, akik ezt a lángot továbbadják. Sze­rencsére ők vannak többen; BÚCSÚZUNK HALOTTAINKTÓL Az utóbbi hónapokban ismét több hűsé­ges olvasónk és előfizetőnk költözött az Örök Hazába. Eltemettük Szinay András szkv. m. kir. vk. századost, oki. gépész- mérnököt, a kiváló urlovast, aki julius 31-én, 76 éves korában hunyt el Balti- more-ban. Ugyanitt halt meg Bauer Mária honfitársnőnk, aki mindvégig támogatója volt lapunknak és aktivan résztvett a helyi magyar közösség életében. Floridá­ból érkezett a hir, hogy a nyugdíjas éveikre ott letelepültek közül is többe­ket elragadott a halál: Nagytiszteletü György Árpád és hitvese csaknem egy na­pon távozott az élők sorából. Ugyancsak Floridában hunyt el Dr. Fésűs Andor szem­orvos, volt baltimore-i lakos, aki aktiv ) tagja volt a Baltimore-i Magyar Egyesü­letnek (korábban elnöke is) és háziorvo­sa lapunk szerkesztőinek. Baltimore és Washington magyarsága kegyelettel gondol az elhunytakra és őr­zi emléküket. Nyugodjanak békében! FONTOS KÖZLEMÉNY!!! Az utóbbi időben sok kézzel címzett küldemény (főleg le­velek) »visszament a feladónak. Kérjük, aki kézzel címez, ne huzza át a hetes szárát. írjuk a számokat az amerikai szokás szerint. Elvégre egy 25-30 ezer dollárért lógó fekete postástól nem le­het elvárni, hogy ő azt is tudja, kül­földön igy is írják a hetest.

Next

/
Thumbnails
Contents