Amerikai Magyar Értesítő, 1988 (24. évfolyam, 1-12. szám)
1988-10-01 / 10. szám
2.oldal / Amerikai Magyar Értesítő 1988. október HUNGARIAN MONTHLY P.O. Box 7416 Baltimore, MD 21227-0416 U.S.A. Telefoni (301) 242-5333 Szerkeszti: Soós József „ Főmunkatársi Stirling György Évi előfizetési dijs 14 US-dollár Nyugdíjból élőknek: 12 US-dollár Külföldre: 16 US-dollár A lapban megjelent Írások nem fejezik ki szükségszerűen a szerkesztőség véleményét .Azokért minden esetben szerzőik felelősek. Kéziratokat, képeket nem őrzünk meg és nem küldünk vissza.A szükséges javítás jogát fenntartjuk. Stirling György 1956 újjászületése Mintha tegnap lett volna! . . .Behunyom a szemem és látom vonulni a nemzetiszinü lyukas zászlót lengetó lelkes fiatalokat a Kossuth Lajos utcán a Petőfi szobor felé. Látom a szabadságtól megrészegedétt tömegeket, amint tódulnak át Budára a Margit hidon át, hogy a negyvennyolcas szabadságharc legendás Bem apójának szobránál fejezzék ki szolidaritásukat a lengyel diákok és munkások felkelése iránt. Látom és hallom az égigcsapó lelkesedés számtalan jelét, a felbolydult pesti utcát, a mosolygó, nevető, felszabadult embereket, a jelszavak harsogását, a forradalmi követelések zúgását, a Himnusz felséges dallamait, amint lebegnek, úsznak a tömegek fölött, a felszabadult város fölött, az egész lázban égó ország fölött... 1956 október végének csodálatos napjai: harminckét év választ el már tőlük s mintha tegnap éltük' volna át őket! . . . Az igazi felszabadulás örömét, a gyűlölt párt, a rettegett ÁVH összeomlásának nagy érzését, a szovjet megszállók kivonulásának diadalát. Történelme során a magyar nép tán még soha nem volt olyan egységes és boldog, mint azokban a napokban, amikor a forradalmárok önfeáldo- zásából, a hősök véréből kivirágzott a szabadság. Igen, ma is hallom a tüntetők zúgását, amitől megrettentek a hatalmasok, hallom az ütemes kiáltozást, amivel tizezrek, százezrek, milliók kérték számon az elnyomóktól mindazt, amit már évek óta nélkülöztek s amikért akkor mindenki hajlandó volt a szovjet tankokkal is szembeszállni, az életét is kockára tenni. Vannak pillanatok az életben, amikor a kispolgár máról-holnapra hőssé válik, amikor a tegnap még anyai oltalom alatt kényeztetett diákgyerek puskát fog és a barikádra megy. Ilyen történelmi pillanat volt 1956 ősze is magyar hazánk életében. Sorsfordító történelmi pillanat, amely talán soha nem fog visszatérni, megismétlődni. De emléke, eszménye* lelkesedése azóta is él, olyan frissen, olyan élénken, mintha nem is tegnap, hanem most lett volna. Mintha most menetelnének a belvárosi utcákon és a házfalak visszhangoznák, sokszorosan fölerősitenék a szavalókórusokat: Ruszkik haza! Szabadságot! Demokráciát! Függetlenséget! Szabad választásokat ! . . . ** Hallom, igen hallom ezeket most is! Nem csak egy helyről, nem csak Pest felől, hanem minden irányból. Mintha mindenütt föltámadott volna a tenger, a népek tengere és gátszakitó zúgással követelné jogait, követelné a szabadságot. A jelszavak ugyanazok, mint amik a magyar főváros utcáin csaptak magasra a fölvonuló ezrek ajkáról: szabadságot követelnek és függetlenséget! Emberibb életet és emberi jogokat! Ötvenhat jelszavait harsogja ma egész Közép-Európa s azt attól északra és keletre élő népek sokasága. Reng a föld Euráziának ezen a részén: a rabszolgák feszegetik láncaikat és harsány kiáltás kél az elnyomottak ajkán a Baltikumtól Örményországig, Moszkvától Prágáig, Lengyelországtól Budapestig. Megmozdult a föld a szovjet gyarmatbirodalom alatt és ingadozik az egész összetákolt épitmény: s ha egyszer összeomlik, maga alá temeti a Kreml urait is, Gorbacsovot éppúgy, mint a reformokat ellenző ortodox pártvonal hiveit és a "héjákat", a Vörös Hadsereg tábornokait, akik egyre elégedetlenebbek az uj pártfőtitkár politikájával és kemény fellépést sürgetnek mindenütt, ahol a nyugtalanság felütötte fejét. Mert ma már alig van a birodalomnak olyan pontja, ahol ne lázongana a nép, ne lennének napirenden a tüntetések. A Kreml urai számára a legijesztőbb az, hogy magában Moszkvában is olyanokat kell tapasztalniok, ami eddig elképzelhetetlen volt számukra: a szovjet polgárok kimennek az utcára és követelik jogaikat, követelik a kivándorlás, követelik a vallásgyakorlás szabadságát. A Vörös-tér tüntetőinek kiabálása áthatol a Kreml métervastag falain is és megre- zegteti a szovjet hatalmasságok ablakait. Rögtön utána hallatszik a rendőrök gumibotjainak csattogása és az ütlegek nyomán támadó jajkiáltások, ami ideig- óráig megnyugtatja őket. De végleg nem űzi el aggodalmaikat, mert nem tudják, meddig tud úrrá lenni a karhatalom a tömegindulatok fölött. Amiknek van egy veszedelmes tulajdonsága: ha elfojtják
