Amerikai Magyar Értesítő, 1988 (24. évfolyam, 1-12. szám)
1988-07-01 / 7-8. szám
10.oldal / , ,, Amerikai Magyar Értesítő 1988. jul.-aug. Felpattant száj lakat Az alábbi beszédet a magyar Parlamentben dr. Szendi József katolikus püspök mondotta el a világmagyarság megdöbbenésére. Lefestésében döbbenetes a vallás, állam helyzete és az a bátorság, amivel az uj püspök kiállt, segitve Gyulai püspök által. íme a teljes szöveg: Tisztelt Miniszterelnök Ur! Köszönöm meghívását e találkozóra.Bizalmával tisztelt meg minket püspököket, hogy megossza velünk gondjait és lehetőséget biztosítson gyümölcsöző együttműködésünkhöz. Ahhoz azonban, hogy soha vissza ne térhessenek a most már mindenki által sajnálatosnak tartott múltbeli események, tisztelettel kérném egy olyan uj megegyezésnek az alkotmányba vételét és törvényerőre emelését az egyház és állam viszonyáról, amit a katolikus egyház részéről nem egy megfélemlített kalocsai érsek ir alá, hanem ami méltó egy huszadik századi, demokratikus államhoz,mely az Egyesült Nemzetek tagja. Szeretném kihangsúlyozni, hogy ezzel az Egyház nem kiváltságokat kér, hanem olyan emberi jogok törvényre emelését, amelyek biztosítják biztonságát és békéjét ahhoz, hogy minden akadálytól mentesen hatékony partnere lehessen az állami szerveknek hazánk és magyar népünk felemelkedésének és gyarapodásának szolgálatában. Tudjuk, hogy nagy gond a betegek, testi és szellemi fogyatékosok, az ifjúság, az alkoholizmus, a kábitószerélve- zet, az öngyilkosságok, a széthullott házasságok országos problémája. Szabadjon ehhez felkínálnom szerzetesrendjeink szolgálatát, akik több évszázados tapasztalattal bizonyítják, hogy ezen problémák megoldásában mennyire hatékony és áldásos a működésűk. Ha manapság a peresztrojka, a glaznyoszty és a desztalinizáció idején annyian részesülnek rehabilitációban, miért ne lehetne rehabilitálni az 1950-ben megszüntetett magyar szerzetesrendeket? Ha már a rádió és televízió is beismeri, menynyire szégyenletes és embertelen volt a szerzetesek szétszórása, miért kell megállni ennek a ténynek beismerésénél, de semmit sem tenni annak orvoslására? Ha u.i. ez elmarad, az annyit jelent, hogy a sajnálkozás csak kényszerű képmutatás. Ha ma hazánkban lehetőség van arra, hogy a homoszekszuálisok egyesületi engedélyért folyamodjanak természetellenes hajlamaik csoportos kiélésére, miért kell nemzetközi ügyet csinálni abból, hogy néhány vallásos férfi és nő szerzetesi közösségbe, élje meg vallásos igényét imádságban, igénytelen szegénységben, hogy természetes családi életükről lemondva a magyar nép nagy családjának szentelje tehetségét és ■ munkáját? A fent jelzett országos problémák elleni eredményes küzdelemre a plébániák területéhez kötött világi papság képtelen. De a szerzetesek még ma, 38 évvel a feloszlatásuk után is, sok jó szolgá- latra^lennének képesek, ha azt számukra lehetővé tennék szerzetes rendjük helyreállításával . Kérem tessék odahatni, hogy az egyházak szabad működése ne csak a templom falain belül, hanem azokon kivül is biztosított legyen. Ne féljenek tőlünk; mi nem fegyverekkel és erőszakkal, hanem a szellem és szeretet erejével szeretnénk népünk javát előmozdítani. Szabadjon kérnem, hogy az Egyház szabad kezet kapjon az ifjúsággal való foglalkozásra. Kérjük, hogy minden beiratkozási procedura nélkül hitoktathassunk és ahhoz tetszés szerint használhassuk a szemléltető eszközöket. Szabadjon vallásos ifjúsági egyesületeket alakitanunk folyóiratokkal és összejöveteli lehetőségekkel. Kérjük, hogy senkit se érjen hátrányos megkülönböztetés azért, mert gyermekét hittanra járatja. Fájdalmas dolog, hogy intézményeink csak akkor adnak anyagi támogatást a lakodalmakhoz vagy temetéshez és csak akkor tekintik magukénak a megholtat, ha nem kérnek számára egyházi szertartást. Kérjük annak is lehetővé tételét, hogy egyházi középiskoláink annyi osztályban taníthassanak, ahányra beirat- kozójuk van. Kérjük, hogy a sajtó, a rádió, és a televízió a vallásos lakosság arányának és igényének megfelelő műsorokat adjon és hogy a nyilván valótlan, téves, vagy rosszindulatú tömegkommunikációs megnyilvánulások megcáfolására, vagy ellenük való védekezésre az egyházak is megfelelő nyilvánosságot és lehetőséget kapjanak. Kérem, szüntessék be a papi békemozgalom tájékoztató jellegű, úgynevezett békegyüléseinek szorgalmazását, mivel azokon semmi több nem hallható, mint amiről már a sajtóból vagy a televízióból már értesültünk. Megalázó annak még látszata is, hogy amit egy segédmunkás e három hirközlő forrásból megérthet, azt a főiskolát végzett papoknak még egyszer meg kell magyarázni időt és pénzt pocsékolva. Pedig most mindkettővel meg kell tanulnunk takarékoskodni. Ezzel szemben kérem, hogy hivjanak meg minket minden olyan megbeszélésre, ahol megtárgyalhatjuk, mit tehetnénk a szegényekért, a munkanélküliekért az el-
