Amerikai Magyar Értesítő, 1988 (24. évfolyam, 1-12. szám)
1988-07-01 / 7-8. szám
6.oldal Amerikai Magyar Értesítő 1988. jul.-aug. STOLMÁR G. ILONA: A kétféle nemzetköziség "A "burzsoázia a világpiac kizsákmányolásával valamennyi ország termelését és fogyasztását nemzetközivé tette. A reakciósok nagy sajnálatára kihúzta az ipar alól a nemzeti talajt. Az ősrégi nemzeti iparok elpusztultak és napról napra pusztulnak. Uj iparok szőritják ki őket helyükből, amiknek meghonositá- sa minden civilizált nemzet életkérdésévé válik: olyan iparok, amelyek már nem a hazai nyersanyagot dolgozzák fel, hanem a legtávolabbi égövek nyersanyagát, és amelynek gyártmányait nemcsak magában az országban, hanem valamennyi világrészben egyképpen fogyasztják. . . .A nemzeti egyoldalúság egyre lehetetlenebbé válik..." így jósolta Marx a Kommunista Kiáltványban 12|0 évvel ezelőtt, és ennek a- lapján énekeltették velünk diákokkal az 50-es években, üvöltötték a hangszórókból a munkáskórusok éjjel, nappal, hogy: "...és nemzetközivé lesz holnapra a világ", mert ugye ez a harc lesz a végső. Nem igy lett, a harc tovább folyik, a nemzetköziség pedig nem úgy alakult, ahogyan a kommunisták elképzelték.Egyik oldalon a KGST a másik oldalon az EGK - külön-külön "nemzetköziséggel" . A kommunista sajtó eddig mélyen hallgatott arról, hogy a nyugati országok valósítják meg a Marx által megálmodott, határok és vámok nélküli nemzetköziséget. Április végén Rózsa László tudósította először részletesen a magyarokat arról, hogy 1992 utolsó napja fordulópont lesz az öreg Európa történelmében. Az EGK tizenkét tagországának polgárai útlevél nélkül közlekedhetnek, szabadon munkát vállalhatnak, egymás egyetemeire járhatnak kettős minőségben, úgy, mint nemzetük állampolgárai és úgy is, mint a közösségen belüli "europolgárok" . A tagországok majd "...határok nélküli térséget alkotnak, amelyben biztosítva lesz áruk, személyek, szolgáltatások és kapacitások szabad áramlása." - mondja a kiadott nyilatkozat. És mit mond egy kommunista újságíró? "Az ember, aki kelet-európai, talán meglepődik ezen, mert hozzá van szokva a szoros, ellenőrzött, számára még mindig körülményes határátlépésekhez, a nemzeti elkülönülés bürokratikus jeleihez. Noha éppen nekünk nem kellene csodálkozni e- zen, akik többnyire olvastuk a Kommunista Kiáltványt." - írja Rózsa, hónapokkal az uj útlevéltörvény életbelépése, az állítólagos szabad utazás bevezetése u- tán. Csakhogy a kiáltványok, doktrínák és pártutasítások mindig messze vannak a valóságtól. A jelszavak világa elhasználódott, lejáratódott, a kommunista országok gazdasága olyan lépéshátrányba került, amelyet az újabban meghirdetett "lépésváltás" nem kompenzálhat. A hátrány csak nagyon gyors futással lenne behozható - a lépésváltás műveleti ideje csak újabb, még nagyobb lemaradást okozhat. Ma már otthon is tisztában vannak azzal, hogy a "KGST működésének mai módszereit már régen túlhaladta az idő,hogy modernizálása már régen esedékes lett volna, hogy a KGST monetarizálása, valódi, átváltható szocialista nemzetközi pénz nélkül lehetetlen kimozdulni a kezdetleges csere és merev kontingensek kalodájából. Az is nyilvánvaló, ...hogy a korábbi egyenlőtlen politikai feltételek, a nemzeti érdekek megnyilvánulásának 'ideologizált' gátjai, a konzervatív és dogmatikus gazdaságpolitika, az uni- formizálási törekvések olyan belső feszültségeket hoztak létre, amelyet, bár mindenki igyekezett leplezni, valójában a nemzeti elzárkózás irányába taszították a tagországokat, mint az integráció lelkes folytatására. A több, mint tizenöt éves elvesztegetett idő - amiről Michail Gorbacsov a Szovjetuniót illetően beszélt, - értelemszerűen vonatkozik a KGST-re és a szocialista nemzetközi együttműködésre is." Sőt! Ha Gorbacsov 15 évet vallott be, akkor annak többszöröse lehet csak az igaz. Eszembe jut, ahogyan férjem egyik kollégája moszkvai kiküldetésből hazaérkezve (1983-ban vagy 8A-ben) csodálkozva mesélte, milyen hatalmas fejlődést látott a Szovjetunióban, ahová munkájuk révén mindnyájan sokszor kényszerültek kijárni. Képzeljük el, mondta, egy boltban, egyidőben (;) három félét is osztottak. Egyszerre: tejet is, vajat is és sajtot is. Ilyesmi azelőtt elképzelhetetlen volt. Ezt úgy kell érteni, hogy három helyen kell mindenkinek sorbaállnia, ha mindhárom jóból részesülni akar. Az "osztottak" kifejezés pedig ott megszokott. Nem úgy van, hogy bemegy a vásárló egy boltba és csak úgy kér fél kiló sajtot, vagy 20 deka vajat! Annyit fogad el örömmel, amennyit éppen osztanak. Ugyanígy van például a cipővel is. Az emberek sorbaállnak érte, ha éppen kapható. Az eladó sorban kiosztja a párakat, 6-os lábra, vagy 12-esre, az mindég/-. Senki nem kérdezi, milyen méret kell. Aki hozzájut, viszi, amit kap. Ha szerencséje van, még a bolt előtt frissiben el tudja cserélni a szükséges méretre, hiszen ott már sokan állnak, kezükben cserélendő cipővel. Ha nincs szerencséje, később cserél, esetleg valami másra, amire szüksége van. Orosz feleség mesélte, hogy az a legáltalánosabb, ha cipőt kap egy áruház, csak egyetlen méretben kapja, mégis mindenki elviszi.