Amerikai Magyar Értesítő, 1988 (24. évfolyam, 1-12. szám)
1988-05-01 / 5. szám
tud, újságpapírt, lapulevelet, százasbankót, vagy ugorjon át Kínába, venni egy-két tekercset, ha úgy hozza a szükség? Különös, hogy az elmaradott Horthy- korszakban mindig volt elég ebből a fontos papirnemüből és a most hiányzó 8-9 tonnát is biztosítani tudta a magyar ipar. A másik tartós hiánycikk a női egészségügyi tampon, amiből a Rico Kötszergyár három műszakban évi 3 millió dobozzal gyárt, a magyar nőknek pedig 7-8 millió lenne szükségük. A gyár vezetője reméli, hogy kétmillió dobozzal emelni tudják a termelést, de ehhez uj berendezést kellene vásárolni tőkés piacról. Kérdés, lesz-e rá pénz?... Hiánycikk már évek óta az ablaküveg. Miért? A salgótarjáni üveggyár főleg exportra dolgozik, a szocialista piacról pedig nem sikerült pótolni a hiányzó siküveg-mennyiséget. Akinek épp most tört be az ablaka, az várjon... Hónapok óta hiányzik az üzletekből a cukorbetegek számára nélkülözhetetlen Corvital, ami a szacharint lenne hivatva pótolni. Nincs. Egyik se. A Corvital alapanyaga hiányzik. Talán jövőre lesz. (Hol vannak azok az idők, amikor minden pesti utcasarkon lehetett hallani a "tűzkő, tűzkő, szacharin, szacharin" ajánlatot és mindenki annyi cukorpótlót vehetett, amennyit elbirt a zsebe...) A cikkben elpanaszolják a szigetelő- szalag hiányát is, ami ha van, föl sem tűnik, de ha nincs, a villanyszerelőknek és más mesterembereknek megáll a tudománya. Az "illetékes" azzal védekezik, hogy ha bizonyos mennyiséget szétosztanak a boltok között, azt rögtön elkapkodják, mert mindenki tiz tekerccsel visz egy helyett, hátha holnapra eltűnik. Ez egyébként a hiánycikkek lélektana és igy szül a hiány mindig újabb hiányt. Végül panasz van a Trabant alkatrészeinek beszerzésére is, de erre nem térünk ki, mert ez a gond nem az átlag magyar állampolgár gondja: noha a Trabant nyugati mértékkel mérve minden csak nem autó, mégis aki már egy ilyen silány járgány boldog tulajdonosának mondhatja magát Magyarországon, az nem máról holnapra osztja be a pénzét. Mi pedig itt csak a bérből és fizetésből élő magyar állampolgárok gondjaival foglalkozunk. #- A kormányszóvivő - Bányász Rezső - egyik legutóbbi sajtóértekezletén (ez is a "nyitottsággal" járó újításokhoz, a demokratikus vívmányokhoz tartozik) szó került a romániai áttelepülőkről. Az egyik újságíró azt kérdezte, hányán adtak be ilyenirányú kérelmet a magyar l6.oldal hatóságokhoz? - Bányász Rezső igy válaszolt: "A letelepedési kérelmek száma az utóbbi időben emelkedett. 1985-ben 3550, 86-ban ij-952, 87-ben pedig 9068 kérelem érkezett. Ezeknek mintegy 80 százalékát engedélyeztük. A legtöbb kérelem Romániában élő magyar nemzetiségű állampolgároktól érkezett. A látogatóba érkezettek közül korábban kevesen kérték magyarországi tartózkodásuk meghosszabbítását. Az utóbbi hónapokban azonban egyre többen nyújtanak be, gondjaikra hivatkozva tartózkodási engedélyre irányuló kérelmet. Ahogy Szűrös Mátyás, pártunk Központi Bizottságának titkára hangsúlyozta minapi interjújában^ magyarságukban sértett emberek ugyan kihez fordulhatnának máshoz, mint a Magyar Népköztársasághoz." Itt közbe kell szúrnunk: olyan természetes-e ez? Mert bizony éveken át hiába fordultak a romániai magyarok az anyaországhoz, Kádáréknál süket fülekre találtak. Jó az, hogy már megváltozott ez a szemlélet, de Szűrös Mátyás ne tegyen úgy, mintha nem tudná, hogy a párt politikája mindeddig az volt: a kisebbségek ügye minden ország belügye, Romániáé is s ahhoz semmi közünk... A sajtóértekezlet egy másik résztvevője azt kérdezte a kormányszóvivőtől:- Miért nyomtatták az uj magyar világútlevelet magyarul, franciául és orosz nyelven, amikor ma már az angol tekinthető a legelterjedtebb világnyelvnek? A válasz úgy hangzott, hogy noha az angol egyre inkább teret hódit az egész világon, a nemzetközi diplomáciai okmányok leggyakoribb hivatalos nyelve mindmáig a francia. Ez félig-meddig igaz ugyan, de nem lett volna mégis ésszerűbb az orosz szöveg helyett az angolt használni?...Erre nincs válasz. Végül egy olyan kérdés is elhangzott, hogy meddig szándékszik még a magyar kormány fönntartani az engedély nélküli külföldön maradókra vonatkozó büntető rendelekezéseket (amikor a világon egyre inkább elfogadott szabadságjog, hogy mindenki ott élhet és telepedhet le, ahol kedve tartja)? - Bányász Rezső kettőt nyelt s aztán azt felelte, hogy "aki jogellenesen külföldön tartózkodik és aki megtagadja a hazatérést, annak minősítése továbbra sem változik". - "Nem hinném, hogy uj fogalmat kellene alkotni a disszidálás megitélésére" - tette hozzá és bezárta a sajtókonferenciát. A kérdés nyilván zavarba hozta, de mivel eligazítást nem kapott felülről, csak ezt a választ tudta adni. #- A budapesti rendőrség munkájáról irt érdekes riportot Moldova György a Magyar Nemzetben. A főváros közbizton19888, május / Amerikai Magyar Értesítő
