Amerikai Magyar Értesítő, 1987 (23. évfolyam, 1-12. szám)
1987-05-01 / 5. szám
1987. május Amerikai Magyar Értesítő Tanulságos lenne azoknak az éveknek az eseményeit felidézni, hogy a mai generációk is képet kapjanak arról elkeseredett harcról, melyet a régi szociáldemokrata munkások folytattak pártjuk önállóságának megőrzéséért, (itt kell megjegyezni: az első adandó alkalommal - 1956 őszén, a szabadságharc napjaiban, újjáalakult a régi szociáldemokrata párt, de - mint a szabadság minden vívmánya azokban az időkben - ez a párt alakitás is rövid életű volt. A forradalom bukása után Kádárék rögtön szétverték ezt a pártot is, hiszen éppen ebben láthatták a legfőbb konkurenciát.) A múltból sok epizódot lehetne és kellene elmondani - ez a feladat még az akkori generáció még élő tagjaira vár -, és egy újságcikk keretei szükek ehhez. De talán egyetlen részletet - Peyer Károly utolsó próbálkozását - érdemes lesz néhány szóval ismertetni. Annál is inkább, mert ennek most van, illetve lesz negyvenedik évfordulója. * 1947 nyarát irtuk, az országban egyre inkább kiéleződött az ellentét a Rá- kosi-vonal és a többi pártok, azt lehet mondani,a teljes magyar társadalom között. A szociáldemokraták tömegei éppúgy ezen az oldalon álltak, de a párt- vezetőség már életre-halálra elkötelezte magát a kommunistáknak. Peyer Károly nem volt többé akadály számukra: a nácik mauthauseni fogságából 1945 derekán hazakerült politikust az akkor már megalakult pártvezetőség csak tessék- lássék engedte szóhoz, de 1947-re már semmilyen szerepet nem adtak számára a párt irányításában. Ez év elején aztán végleges törésre került sor a kommunistákat kiszolgáló frakció és Peyer között: mivel Peyer nem volt hajlandó tovább is nevét adni a megalkuvó politikához, híveivel együtt kilépett abból a a pártból, melyet a legnehezebb időkben, harmincegynéhány időn át vezetett. Ezekben a hónapokban már az őszre kiirt általános választások lázában égett az ország. A kommunisták annak reményében erőszakolták a választást, hogy igy juthatnak a teljes hatalom birtokába, az ellenzéki pártok - a Rákosiékkal választási szövetségre lépett szociáldemokrata, kisgazdapártot és a parasztpártot nem számitva számszerint hatan - pedig abban biztak, hogy ha az ország népe szabadon nyilváníthatja véleményét, elutasítja Rákosiékat és elejét veheti egy kommunista diktatúrának. Ebben egyek voltak az ellenzékkel a koalíciós szociáldemokrata és a kisgazdapárt tömegei is: ha a vezetők meg is alkudtak a körülményekkel - és Rákosival -, a szavazók többsége még hitt abban,hogy igazi demokráciát, keresztény és nemze- t i alapon álló szabad országot teremthet a háborútól lerombolt, oroszoktól kifosztott országban. Peyer Károly az élvonalban vette ki részét az 1947-es nyár választási küzdelmeiből. Mivel volt pártjától nem várhatott jelölést, választási szövetséget kötött a Polgári Radikális Párttal és néhány régi hivével együtt ennek listáján indult a választáson. Ez a párt állt hozzá legközelebb valamennyi közül: régi demokrata hagyományokkal rendelkezett és nem támogatta a kommunistákat. Nem volt tömegpárt, de értelmiségi vezetői színvonalat képviseltek; Peyer számára alkalmasnak látszottak arra, hogy a választások idejére - ideiglenesen - szövetségre lépjen velük. És ezen a réven Peyer Károly simán be is került a Parlamentbe. A választás - az utolsó szabad magyar választás - 1947. augusztus 31-én, 40 évvel ezelőtt lezajlott. Mint tudjuk, csalások, hamisítások és megfélemlítések ellenére a hat ellenzéki párt megkapta a szavazatoknak negyven százalékát és a kommunistáknak be kellett érniök 22 százalékkal. A négy koalíciós kormányzó párt együttesen többségben volt ugyan a Parlamentben, de Rá- kosiék tisztában voltak azzal, hogy ilyen erős ellenzék mellett aligha tudják megvalósítani tervüket, a hatalom teljes megragadását. Elhatározták hát a Kisgazdapárttal szemben már sikerrel alkalmazott szalámitaktika meggyorsítását és kiterjesztését. S az első cél- ponttul Peyer vezette jobboldali szoc ciáldemokratákat szemelték ki. *• Itt vissza kell menjek az időben néhány hónappal, 1947. tavaszára, amikor a pártok vezetői már a választásokra készültek. Peyer Károly is mozgósította mindazokat az erőket, melyekre a választások előtt és után számíthatott, s különféle kapcsolatokat épitett ki. így fölvette a kapcsolatot az Egyesült Államok budapesti követével, Chapinnal és az amerikai diplomáciai testület néhány tagjával is, s a nyár folyamán több tárgyalást folytatott velük, valamint az amerikai sajtó Magyarországra delegált két tagjával. Ők névszerint John McCormick, a New York Times és Jack Guinn, az Associated Press tudósitója voltak. E megbeszéléseken - a követség tagjaival bizalmasan folytatott tárgyalásaival ellentétben - Peyer pártbeli munkatársai és a vele együttműködő más pártállásuak közül is többen részt- vettek. így e sorok Írója is. Peyer több céllal létesítette ezeket a kapcsolatokat. Elsősorban tájékozódni 3.oldal
