Amerikai Magyar Értesítő, 1987 (23. évfolyam, 1-12. szám)

1987-04-01 / 4. szám

10 . oldal___________________________ Amerikai Magyar Értesítő' 1987. április

aki annak érzi magát" - mi is egyetértünk

Az összehasonlításból eredő párhuzamok és ellentétek kiértékelése kétségkívül indokolja "a határon túli magyarság rendszeres összehasonlító vizsgálatát."

De még mennyire igaz, hogy "ez is elég elhanyagolt téma volt." Végső ideje már, hogy "nőtt a hazai közvélemény figyelme a szomszédos országokban élő magyarság iránt."

Szerintem Juhász Gyula akadémikus eme megállapításával megtörte azt az általánosan elterjedt hamis feltevést, miszerint minden bajért Moszkvát kell felelősségre vonni, illetve a hazai kommunisták és nép keze annyira meg van kötve, hogy egyáltalán semmit sem tehet a vörös cár jóváhagyása nélkül. Ez a hamis érvelés már szinte ragadóssá vált száműzetésünk köreiben. Eltérnék a tárgytól, ha további részletekbe bocsátkoznék. Inkább a tudományos kutatási módszer jelentőségére rámutatva, példaként emlitem azt a mérhetetlen különbséget, ami a magyar állam úgyszólván egyedülálló nemzetiségi politikája és az utódállamok magyarságának szörnyű kálváriája között fennáll.

Kíváncsian várjuk, hogy a tervezett konkrét kutatási témák milyen mértékben fognak megvalósulni. Ugyanis egyenlőre csak óhajtó módban szerepelnek: "Szeretnénk vizsgálni a nemzetiségek kapcsolatát az anyanemzettel és a többségi nemzettel, a magyar nyelv problémáját, a nyugati magyarság helyzetét, szellemi i- rányzatait és a mai Magyarországhoz való viszonyát." Eddigi tapasztalatok alapján tudjuk, hogy az ugyancsak tervbe vett "Nyugaton élő magyar 'irók lexikona" elkészítésénél a már megszokott numerus clausus (zárt-szám) fog szerepet játszani. Bezzeg, addig még sok viz fog lefolyni a Dunán, mert igazgatójának véleménye szerint "legalább három esztendő szükséges ahhoz, hogy a Magyarságkutató Intézet programja teljes szélességében kibontakozzék. "

Negyvenkét évi várakozás után - úgy vélem - nem a világ ez a három esztendő. Viszont a hirhedt budavári ünneplés kapcsán hangoztatott felszabadulással szemben a mi kérdésünk igy hangzik: Mikor fog végre felszabadulni hazánk a bolsevista uralom alól és mikor fog végetérni a magyarság nem három, hanem hat részre szakitott sága?

Könnyű László

GÁLL FERENC, A MAGYAR RENOIR

Ez az 1936 óta Párizsban élő, a francia festészet elismert mestere, 1912-ben született Kolozsváron. Nagy nehézségek közepette végezte középiskolai tanulmányait, és már 15 éves korában nyári is.kólában Popp Auréltól tanult rajzolni és festeni. 17 éves korában nekivágott a világnak és Rómában beiratkozott a Királyi Képzőművészeti Akadémiára, Coromaldi műhelyében dolgozott. 1932-ben már annyira vitte, hogy ösztöndijjal felvették a Collegium Hungaricumba. Ekkor tért haza Kolozsvárra, hogy ott megrendezze első, nagysikerű kiállitását. A következő évben már a római Modern Galleryben mutatta be újszerű képeit.

Miután úgy érezte, hogy már felszivta a római iskola tanulságait, 1936-ban Párizsban tette át székhelyét, ahol a francia inpresszionizmust akarta tanulmányozni. Megismerkedett Picassoval, Schöfférrel, Berard-del, Friesszel, Derainnel. Képeit pedig a Salon des Artistes Fran- cais-ben mutatta be. 1938-ban barátságába fogadta Charles Guérin és elismerést kapott a"Spanyol menekültek" cimü viz- festményéért. A következő évben a Salon ezüst érmével tüntette ki.

A második világháború kitörésekor a francia hatóságok visszaküldték szülőföldjére. Ezt az alkalmat használta fel, hogy bejárja Erdélyt és sorozatot fessen az erdélyi tájakról és emberekről. Ott érte a magyar felszabadulás és besorozá- sa a magyar hadseregbe. Később a magyar hadsereggel nyugatra vonult és az ausztriai Wellsben került amerikai fogságba. Az amerikaiak telepitették vissza Párizsba. Azóta Párizs az ő városa, melynek szépségeit, lakóit szebbnél-szebb képekben ábrázolja.

19^6-ban vette feleségül hűséges é- lettársát, a nagy magyar barát Eugénia Chassaing-ot. Úgy őt, mint később gyermekeit elbűvölő portrékban, zsánerképekben örökítette meg. A családi boldogság hozta meg igazi sikereit. Kiállításai . voltak Amerikában, Angliában, Svájcban, Svédországban, Belgiumban, Hollandiában, Mexikóban, Rómában, Firenzében, Velencében Münchenben, Izraelben, Portugáliában, Moszkvában, Leningrádban, Nagybányán és Budapesten.

1965-ben megkapta a Francia Nemzeti Nagyarany Érmet, 1976-ban pedig a Francia Művészeti és Irodalmi Rend lovagjává avatta az állam elnöke. A Független Francia Művészek Társasága és a Francia Nemzeti Művészek Szindikátusa alelnöké- vé választotta. Gáli Ferenc befolyásos pozícióiban sokat segitett a magyar művészet és a magyar kérdés ismertetése érdekében. Sikereit, kitüntetéseit főleg annak köszönheti, hogy Gáli Ferenc hűen fejezi ki a francia életörömöt Renoir és az impresszionisták szellemében. Ezért nevezik őt egyes kritikusok a magyar Re- noirnak. Képein a francia nők eleganciáját, sex-appealját örökiti meg ragyogó zománc (eperszin-buzavirág-kék) színeivel.