Amerikai Magyar Értesítő, 1987 (23. évfolyam, 1-12. szám)
1987-03-01 / 3. szám
Amerikai Magyar Értesítő 1987. március 10.oldal KRUPA SÁNDOR A siratófalnál Mostanában nemcsak O' Connor kardinális ment el leborulni Izrael siratófalához, hanem vele együtt sok zsidó is, mint például George Will Írásában, hogy ott elkönnyezze a biboros látogatásával kapcsolatos saját és népe fájdalmait. Will szerint a biboros "iszonyú udva- riaskodó szándékkal" ezt mondotta volna: "A holokaust igen nagy ajándék lehet, amit a judaizmus a világnak adott" a szenvedés "teológiai értelmezésében". Will mire keserűen megjegyzi: ebben az esetben jobb kapni, mint adni! És szeretné tudni, vajon a biboros "mérhetetlen ajándéknak" nevezné-e, ha nem hat millió zsidóról, hanem hat millió katolikus áldozatról lenne szó? Nem gondolja a biboros, mily ellenszenvvel fogadták e kijelentést azok, a- kik valamikor Auschwitz haláltábor drótjai között éltek? A kardinális szentföldi zarándoklata alatt azt sürgette, hogy a palesztinaiak- nak hazát kell adni! - folytatja Will. De nem mondotta meg, hogy: hol! Hallgatott erről, mert saját szavai szerint 5 "járatlan a politikában", mégis "küldetése célja, hogy Közép-Keleten békét hozzon létre!" - epéskedik az Írónk. A biboros szeretett volna találkozni Izrael vezetőivel is, de ezt a Vatikán megakadályozta. 19^8-ban Jeruzsálemet feloszlatták csak azért,hogy Izraelt már bölcsőjében megfosszák - folytatja Will.E balesetnek 19 év múlva lett vége,amikor Izrael Jeruzsálem keleti részét visszafoglalta Jordániától.Mig ez a rész Jordánia kezén volt keresztény templomot javítani,vagy egyházuknak tulajdont vásárolni, nem volt szabad.Ez a helyzet csak a "felszabadítás" után változott meg./De Will nem m mondja el,közben és utána is,mit tettek és tesznek a keresztények templomaival és tulajdonaikkal./ Noha sok állam,közöttük Amerika is, nem ismeri el Izrael jogát az egész Jeruzsálemre, mégis teljesen diplomáciai kapcsolatban vannak vele.A Vatikán azonban sohasem tartozott ezek közé.Ez a magatartása arra ad gyanút -Will szerint -,hogy a Vatikánt zavarba hozta a szétszórt zsidó népnek egy államban való összetömörü- lése, ugyanis a zsidóknak, ősrégi mítosz szerint, büntetésből szétszórtan, országukat elveszítve kellene élniök, "mert megölték Jézust" - véli Will. A Vatikán azt a kívánságot támogatja, hogy Jeruzsálem legyen nemzetközi. De nem részletezi, mit is ért alatta - bosszankodik Will. Ám ez a "kívánság" nem is érdekli Izraelt. A Vatikánnak is megmondták: Jeruzsálem senkinek sem alku tárgya! A Vatikán pedig elveszítette morális te- kitélyét akkor, amikor szóba állt Yasser Arafáttal, a terroristák fejével, aki tagadja Izrael létének jogosultságát’ Az, hogy a pápák fogadták Izrael két miniszterelnökét is - fejtegeti tovább siralmait Will -, csak annyit jelent, hogy a Vatikán^realista, tudomásul vette Izrael létét. Ámde a Vatikán politikája azt sugallja, hogy nem örül Izrael létének! A biboros azt is mondotta volna: "ő nem tudja, hogy mit tett és mit nem tett a Vatikán a zsidók üldözése alatt". Mire Will azonnal rávágja: "de kellene tudnia!" A Vatikán úgy gondolja: semlegesnek kell maradnia. Azonban nem az, mert állásfoglalása benne van szavaiban és tetteiben. Izraelt illetőleg a Vatikán cselekedeteiben feltűnően rossz! - fejezi be cikkét Geor- ge Will. LAJOSSY SÁNDOR (London) “Megbünhődte már e nép- a múltat s jövendőt!" egészíthetnénk ki Domokos Sándor Szovjet fogságról irt döbbenetes regényét. Bármennyit is olvastunk már a Szovjet börtöneiről, melyekben az I. és II. világháború következmenyeként sokan szenvedtek: ez a könyv is bizonyítja a róluk elmondott borzalmakat! A megszóllaltatott közkatona és a tiszt a sok neves és névtelen között tökéletesen érzékeltetik a katona foglyok embertelen életét az embert eneségben. . . Kivétel - már amennyiben erről beszélhetünk -, a munkára kivezényeltek szerencséje, akiknek nagyobb falat jut az éhhalálra ítéltektől, szabadabb mozgással, friss levegővel és minden könnyebben segíti őket nyomorúságos sorsukon. Aminthogy ez is az egyetlen elviselhető emberségesebb megoldás egy olyan országos rendszerben, ahol az úgynevezett "szabadpolgárok" sem szabadok a szó igazi értelmében. Ugyanakkor a nagy háttér, az ország, az otthon, a vágyvavágyott messziség is alaposan kicserélődik időközben'. A forrón szeretett otthon legalább olyan gyökeres változáson vergődik át, mint ahogy a fogságban lehulltak az embert az embertől elválasztó különbségek. Otthon azonban fordítva történt minden; ezer és e- zer korlátot emeltek az emberek elé és közé megcsufolva mindazt ami együtt járt a szabadsággal "demokráciának" nevezve a - magyar gulágot! Nem csoda, hogy ebben a kém-rendszerben aki birja-marja rendbontóknak kedvez a szerencsétlen fordulat és testvért, rokont, magyart a magyarral egymás ellen szembeállítja. így történt meg a nagyon becsületes
