Amerikai Magyar Értesítő, 1987 (23. évfolyam, 1-12. szám)
1987-02-01 / 2. szám
íj., oldal Amerikai Magyar Értesítő' 1987- február —!------------------------ ■ - -----------------------------— ---------------------------------------------------------------------------------------------magukat, amikor - félszemmel már az I988- as elnökválasztás felé sandítva - front- áttörést akartak csinálni a republikánusoknál. Az offenziva elakadt az amerikai társadalom többségének egészséges konzervatív szellemén. Az amerikai közvélemény nem támogatja a Fehér Ház ellen a- csarkodó főcsahosokat, mert bízik Reagan elnökben. És azt vallja, hogy egy államférfi számára a legfőbb törvény az ország érdeke és a nép üdve. “Aggodalom és féltés él szívünkben”- Budapesti nyilatkozat az erdélyi magyarság ügyében Otthon jártak mondják: a magyar társadalom egyre növekvő aggódással és fájdalommal nézi a környező országokban, a trianoni elszakított területeken élő magyar kisebbségek helyzetét, de különösen az erdélyi magyarság sorsa foglalkoztatja a hazai közvéleményt. Társaságokban ma már állandó, újra s újra visszatérő beszédtéma Ceausescu soviniszta rendszerének elnyomó, teljes beolvasztásra törekvő nemzetiségi politikája és mindenki mély felháborodással figyeli az erdélyi magyarok ellen folyó irtóhadjáratot. A társadalom azonban tehetetlen. A kormány hallgat, óvakodik minden olyan lépéstől, amiért a szomszéd megorrolhatna. A szovjet hatalmi tömbhöz tartozó országok között nem lehetséges ellentét és Moszkva már többször is kijelentette: a kisebbségekkel való bánásmód minden ország belügye. A nyugati magyarság, az emigráció mindent megtesz, ami módjában áll, hogy segítsen erdélyi véreink sorsán és szenvedéseikre irányítsa a világ figyelmét. De ez kevés. Otthonról is támogatás kellene és hiányzik a kinyújtott kéz, amit megragadhatnánk, hogy a határok fölötti ösz- szefogással, közös erőfeszítéssel próbáljuk letörölni az erdélyi magyarok könnyeit . Most megtört a jég. Megjött a hazai magyarság első üzenete, az első jel, hogy a magyar társadalom tovább már nem nézi tétlenül az erdélyi magyarok kálváriáját, hanem tiltakozik és felemeli szavát érdekükben. Mily örvendetes jelenség ez abban a nagy szomorúságban, amit a kolozsvári, a nagyváradi és a székelyföldi magyarok megpróbáltatásai miatt érzünk’ És erre az otthonról érkező visszhangra fel kell figyelni’ A Budapesten megjelenő Reformátusok Lapja karácsonyi számában olvashatunk egy nyilatkozatot, mely reményeket ébreszthet bennünk. A történelmi jelentőségű dokumentumot a Magyarországi Egyházak Ökumenikus Tanácsa tagegyházainak (református, evangélikus, babtista, metodista, ortodox és a Szabadegyházak Tanácsa), valamint a Magyar Unitárius Egyháznak vezetői írták alá és az a közetkezőképp kezdődik: "Öröm és hála tölti el szivünket afölött, hogy a történelmi viharok által szétszórt magyarok között a kapcsolatok * az utóbbi esztendőkben reménytkeltően fejlődtek és mélyültek. Mindez az ősi hagyomány, a közös kultúra, a gazdag történelmi örökség és az édes anyanyelv iránti ragaszkodásban, nem utolsósorban pedig a közös hitben gyökerezik. Több reményteljes jelét láttuk ennek az utóbbi * időben. Egyházaink tekintetében szintén számos szép eredményről adhatunk számot: kialakultak a lelkészcserék, diákcserék, gyülekezet-látogatások. Ezeknek az érintkezéseknek kiemelkedő eseményei voltak a Debreceni Református Kollégium Kántus 1986 tavaszán tett észak-amerikai heng- verseny körútja, a Lutheránia Énekker és a Baptista Egyház kórusának külföldi hangversenyei." A nyilatkozat kibocsátói azonban nemcsak a távolra szakadt nyugati magyarokra vetik tekintetüket, de - amire az or- , szág népéért felelős kormányzat vak -, nem tévesztik szem elől a közvetlen közelben, a Romániában élő magyarokat sem és látják nyomorúságukat. Erről szól a nyilatkozat további része: ’Nemzeti történelmünk sajátos és szomorú fejleménye, hogy hazánktól távol sok országban szétszórtan és a szomszédos országokban nagyobb számban és egy * tömbben élnek magyarok. Valljuk, hogy a magyarság és kultúránk részei, hordozói és őrzői ők is. Ezért érzünk felelősséget sorsukért. E felelősségtől indíttatva azt kívánjuk, legyenek államuknak jó polgárai, hogy igy összekötő kapocs és hid lehessenek Magyarország és országaik között. Különösképpen fontos ez a hazánkkal szomszédos, történelmileg is egymásra utalt népek esetében. Tudjuk, hogy nagy türelemre, kölcsönös megértésre és sok jó szándékra van szükség, s azért imádkozunk, hogy ez meglegyen mind- nyájunkban. Ugyanakkor nem hallgathatjuk el azt sem, hogy aggodalom és féltés él szivünkben, mert kedvezőtlen híreket kapunk, és személyesen is tapasztalunk szomorú jelenségeket a Romániában élő élő magyarok helyzetében, amely szomszédos országhoz M évszázados történelmi kapcsolatok fűznek bennünket. Ezeknek a kapcsolatoknak a szálai különösen erősek a Romániában élő magyar kisebbséggel. Hiszen a számos családi, rokoni, baráti kapocs az ott élő és az itthoni magyarság között valóság." Akik ezt a dokumentumot fogalmazták • és aláírták, felelősséget éreznek az i- degen diktatúra fojtogató szorításában "Aggodalom...". Folyt, a köv. oldalon.
