Amerikai Magyar Értesítő, 1987 (23. évfolyam, 1-12. szám)
1987-12-01 / 12. szám
8.oldal / Amerikai Magyar Értesítő 1987. december Karácsony a havason Ültek és nézték a tüzet, fejük felett pedig tombolt a fehér halál.- Ha ott fog az utón, mind elvesztünk! - borzadozott Uz Bence. Társai hallgattak. A meleg lassan átjárta és elbágyasztotta őket.- Miért kellett a kicsi Jézusnak i- lyen cudar időben születnie? - tudakozódott a szolga.- Mert Augusztus császár úgy adta ki a parancsot! - világosította fel Üdő Márt on.- Csak ez a vihar ne volna! - téritette másfelé a szót Bence.- Az is a mi bűneinkért vagyon; Ettől megszeppentek és bámulták a tüzet. Nedves hófátylak csapódtak a patak falához, az ég nyugtalanul gomoly- gott, fénytelen, kietlen volt a világ. A szorongó várakozásban igy telt el egy óra is. Egyszer csak elváltozott hangon megszólalt a szolga:- Vajon megszületett-e? Nem tudtak rá felelni. Tudva van, h°gy éjfélkor kell világra jönni a Gyermeknek, mert akkor van a mise, de nem volt órájuk, a harangszó ide nem hali- szik, tájékozódni az égről nem lehetett. Hirtelen a bika felszökött, meg rázta szarvait és gyönyörű fejét, vízszintesen elnyúlva, hangosan belebőgött az éjszakába.- Ezt mi leié? - csodálkozott Bence. Üdő Márton azonban szinében elváltozva felállott, levette fövegét és összetette darabos nagy kezeit.- Dicsértessék az Urjézus-Krisztus, aki ebbehejbe megszületett! Hát ezt jelentette az oktalan állat. A többiek is felállottak, de nem tudták, hogy ilyenkor mit is kell csinálni. Csak érezték, hogy egyszerre körülöttük megváltozik a világ, a vihar egy utolsó füttyel megszűnik s a hó békésen ragyog köröskörül. Üdő Márton most azt mondotta:- Megszületett, hát ünnepeljük meg! Erre letérdepeltek a tűzrakás körül. Márton a zsebéből elővette a fél imakönyvet, felütötte a könyörgést:- Ide ügyeljetek!- Hó! Várjatok - tiltakozott Uz Bence és ő is elkezdett a zsebében kotorászni s előhúzott egy kis Jézus-szobrot.- Ezt te hol szőrözted? - lepődött meg a másik kettő.- Lengyelországban, még a háborúban. Egy meglőtt templomban kaptam. Kézről- kézre adják, úgy gyönyörködnek benne.- Baj van! - üti fel a fejét Márton.- No?- Ennek most oltár és gyertya kéne!- De ha nincs! Elszomorodtak, de a legény hirtelen, diadalmasan felkiáltott:- Nem kell ehhez semmi! Betlehemben sem volt! Csak pásztorok voltak, s barmok. Az ének is úgy mondja, hogy ökör, szamár reája lehölnek. Pásztorok vagyunk mi is s baromnak itt van a Kormosbika.- Az igaz! - hagyta helyben Márton. Mindjárt oda is tartották Jézuskát a bikának, hogy reája lehöljön: majd Bence sapkájából meleg ágyat vetettek nek és Márton elkezdte olvasni a vén könyvből; "Krisztus urunk születésin, Verset mondjunk szent ünnepin!..." A tűz felvidult, a bika komor szemmel figyelte az együgyü misztériumot. "Születésed nekünk kedves, - silla- bizálta vén Márton - Szemünk a könnytől nem nedves". Bizony örömben úsztak valahányan. Meleg áhítattal dajkálták Jézust a tűz mellett. "Szállást, hálást adok néked, Szivem széked, Nyugodjál ott, Nálam jobb vendég nem szállhat..." A Csedő^szolgája örömében nagyot kurjantott, vén Mártonnak is könnyes lett a szeme a meghatottságtól és simogatta a kicsi szobrot.- Ó, lelkem gyermekem! Szent révület szállott rájuk. Nem érezték a zord telet, az ólálkodó,vad halált, hanem, mintha a tavasz megérkezett volna, a fák leveleznének, mezők illatoznának, szellők lengedeznének. A tüz-parazsat odagyüjtötték a kis test közelébe, hogy ne fázzék és nézték ragyogó szemekkel, mig elálmosodtak és angyalokat kezdtek látni a levegőben.- Idáig Betlehemben és vége az ünnepségnek! - mondotta Üdő Márton. - Feküdjünk le mi is! Előbb elhatározták, hogy egész éjszaka felváltva fogják őrizni Jézuskát. Az első őrállást Uz Bence vállalta. A többiek szépen elcsendesedtek. Egy kicsit várt, hogy a többiek habarodjanak jó mélyen bele az álomba s csak akkor szólt oda az asztalosnénak:- Mehetünk! Az asszony merev arca felragyogott, de mindjárt meg is rémült a rettentő hó veszedelemtől.- Nem tudunk mi azon átvergődni!- Mü nem, de Kicsijézus igen - bizakodott Bence. . .- Hiszen a zsidókat sem hagyta annak.idején s mü székelyek mennyivel kü- lömbek vagyunk mint a zsidók.- Ejsze menjünk! - mondta a kicsi szobornak. - A patak mederben szépen
