Amerikai Magyar Értesítő, 1987 (23. évfolyam, 1-12. szám)
1987-12-01 / 12. szám
1987. december Az ezredforduló küszöbén (Pillantás a jövőbe.) Beszámoló a SMIKK tanulmányi napokról . 1987. október 1^-18 között a Svájci Magyar Irodalmi és Képzőművészeti Kör (SMIKK) immár 11. alkalommal rendezte meg nagysikerű tanulmányi konferenciáját a délsvájci Luganóban. A téma ezúttal az emberiség, Európa, Magyarország és az ötfelé szétszórt magyarság sorsának és jövőjének boncolgatása, egy lehetséges jövőbeli "alternativa" kialakítása volt, melyet már olyan sokan és oly sokszor reklamáltak. Saáry Éva elnök és B. Szabó Péter főtitkár bevezetőjét, a kongresszus első napján Sipos Gyula (Albert Pál) előadása követte volna, 6 azonban szereplését az utolsó pillanatban, táviratilag lemondta. Helyette Bor György, a zürichi ETH kémia professzora "ugrott be", és - anélkül, hogy készült volna rá! - ragyogó tudományos körképet adott "Reális és túlzott aggodalmak környezeti tünk jövőjére vonatkozóan" cimmel. Ehhez csatlakozott logikailag az Ausztriában élő, ismert fiatal pszichiáter, Harmat Pál beszámolója a hazai egészségügy helyzetéről és nem éppen rózsás jövendő kilátásairól. A jelenlévőknek alkalmuk volt meglátogatni a világ egyik leghíresebb magán- gyűjteményét, Thyssen-Bornemisza báró Villa Favorita nevű múzeumát is, ahol Jé éppen a leningrádi Ermitage-ból érkezett francia impresszionisták képeit állították ki. A tárlatvezetést Hering József, a báró nyugalmazott titkára végezte. A második napon Török Sándor, bécsi településtörténész nagyon alapos, részI letes, térképekkel illusztrált előadás- y ban beszélt a "magyar nyelvterület" e- zeréves alakulásáról és az abból levonható tanulságokról: a párizsi Kende Péter, a Magyar Füzetek szerkesztője pedig "Van-e még esélye egy közép-kelet- r európai államföderációnak?" cimmel sorra vette a megvalósulatlan egyesítési elmé- ' leteket és terveket - nem ringatva illúziókban hallgatóit a jövő lehetőségeire nézve sem. Programon kivül a közönség meghallgathatta azt a rádióinterjut is, amit J Kasza Levente Méray Tiborral készített a párizsi Pére La Chaise temetőben, Nagy Imre és az 56-os forradalom áldozatai emlékére, 1988 tavaszán felavatandó, jelképes sirról. Az estét Simonyi Lia, a németsvájci TV munkatársának, az első magyar dokumentumfilm-rendezőnőnek Paracelsusról j szóló, művészi, szines produkciója töltötte be. A harmadik nap Horváth Tamás közgazdász "Gazdaságpolitikai tájékozódás a XXI. század küszöbén" cimü áttekintésével kezdődött. Nagy szakértelemmel analizálta egyrészt a kapitalista, másrészt a kommunista országok problémáit és azok megoldási lehetőségeit. A délutánt viszont az orvos-publicista Cser- nohorszky Vilmos monumentális fejtegetése uralta, melyben a történelmi-politikai fejlődés "biológiai" törvényszerűségeinek kutatásával, a spekulativ és a természettudományok összekapcsolásának lehetőségeivel foglalkozott - eddig szokatlan, úttörő módon. Este került sor a genfi Kuchta Klárának a videomüvészéfről tartott, érdekes diapozitivekkel és absztrakt filmrészletekkel illusztrált előadására, melynél csak az - időhiány következtében - elmaradt elméleti útmutatást és vitát hiányoltuk. Utána következett a szokásos irodalmi bemutató, az alábbi résztvevőkkel: P. Békés Gellért, Hajnal László Gábor,^Kocsis Gábor, Major-Zala Lajos, Saáry Éva, Szőcs Géza, Vadnay Zsuzsa. Rendkivüli és nagyon megható része volt ennek a műsornak Albert Langen Fliflet norvég nyelvészprofesszor szereplése, aki 1939 táján irt magyar nyelvű szerelmes verseiből olvasott föl, s előadta a Szózat általa norvégre fordított szövegét, melyet az 56-os forradalom idején az oslói rádió is többször sugárzott. A kongresszus utolsó napjának reggelén P. Békés Gellért, bencés professzor, a Katolikus Szemle főszerkesztője misét celebrált a Flora hotel közelében lévő kis kápolnában, utána pedig "Lesz-e feladata a kereszténységnek a harmadik évezredben?" ("A divinum és humánum megőrzése a szekularizálódó világban") cimmel tartott, a morális értékek fontosságát különösen kihangsúlyozó előadást, melyet nagyon nyilt és bátor, de baráti szellemben folytatott "ökumé- nikus" beszélgetés követett. Ebben nemcsak protestánsok (protestáns lelkészek), hanem ateista, materialista beállitott- ságu hozzászólók is részt vettek. Délután az erdélyi származású, de Magyarországon élő, fiatal, ellenzéki filozófus, Tamás Gáspár Miklós "Útban Bangkok felé" cimmel olvasta föl pesszimista, keserű, de igen szép irodalmi stilusban megfogalmazott szövegét, a hazai gondolkozók reménytelen életérzéséről, amit az ugyancsak erdélyi, nemrég Nyugatra menekült, neves iró, Szőcs Géza nem optimista kicsengésű, de sok megszivlelésre érdemes figyelmeztetést tartalmazó, záró elmélkedése követett. Sokat beszélt az emigráció föladatairól is. A tanulmányi napok előadásai természe5■oldal / Amerikai Magyar Értesítő
