Amerikai Magyar Értesítő, 1987 (23. évfolyam, 1-12. szám)
1987-11-01 / 11. szám
íj.. oldal Amerikai Magyar Értesítő 1987. november fának. Hát akkor mi az ördögnek jöttek a kapitalizmusba? Miért vannak közöttünk?...Ez az amit józan ésszel nem értek, normális aggyal nem vagyok képes fölfogni. * Legutóbb megint olvashattunk egyet megnyilatkozásaik közül abban a Calga- ryból Montreálba áttelepült lapocskában, melynek főszerkesztő-tulajdonosa is csak pár éve él nyugaton, de máris sűrűn ingázik Budapest és Kanada között, újságja pedig a hazadolgozó emigránsok első számú szócsöve. A julius-au- gusztusi számban egyik prominens munkatársa fejtegeti "Kenyértörés" cimü zavarosan fogalmazott cikkében, hogy a jobboldali emigráció napjai megvannak számlálva és "gyermekded érvrendszere fölött meg kell konduljon a harang". Hogy miket hord össze rólunk a cikk szerzője, végeredményben mellékes, annál érdekesebb viszont az, amire ki a- kar lyukadni, a konklúzió. Ezt Írja u- gyaniss "A jobboldal alkalmatlan szerepének ellátására. Helyét el kell foglalja (mármint nyugaton, az emigrációban S.Gy.) egy Magyarország fekvésével és tényleges lehetőségeivel számoló, segítőkész, egy demokratikus Magyarország megteremtésére törekvő 'nyolcadik törzs' amely bátran vállalja a párbeszédet a magyar politikával ...............A Nyugati Magyarság arról nem mondhat le, hogy támogasson hazai és itteni demokratikus törekvéseket, s ezzel mintegy maga köré gyűjtse a demokratikus nyugati magyarságot ...Ebből következett, hogy az otthoni reformok hivei és az itteni demokraták kapcsolatfelvétele elkerülhetetlen történelmi kényszerré vált. A Magyarok Világszövetsége nyitása, vagy maga az Anyanyelvi Konferencia ennek a szükségszerűségnek a terméke, éppúgy mint a Magyar Baráti Közösség, az ITT- OTT vagy a Nyugati Magyarság. Az idő megérett, hogy ez a demokratikus érzelmű és állandó defenzívában lévő sokaság olyan súllyal legyen jelen az emigrációban, amilyet a magyarság jobboldali sajtótól megfélemlített, de mégiscsak demokratikus döntő többsége valójában megkíván." Tehát kibújt a szög a zsákból: a párbeszéd, a kapcsolatteremtés ideje elérkezett s ennek élére kíván állni a Nyugati Magyarság. A címben szereplő kenyértörés félreérthetetlenül arra vonatkozik, hogy most e kérdésben kenyértörésre kerül majd sor a "jobboldal" és a demokratikus (?) többség (?) között, melyet eddig megfélemlített a jobboldal sajtója... Tetszik nekem, ahogy a cikk írója, aki életében valószínűleg csak itt nyugaton szagolt igazi demokráciát - s azt is csak pár kurta éve - kioktat bennünket demokráciából. 1982-ben sodródott nyugatra, miután előbb otthon kísérletezett irodalmi babérokkal. Amikor lát- * ta, hogy nem igen tud labdába rúgni, elhatározta, hogy az emigrációban próbál szerencsét. Aztán kiderült, hogy itt is nagy a konkurencia és az ő tehetségére nem tart igényt az emigráció sajtója. «. Akkor úgy döntött, olyan útra tér, ahol érvényesülhet, mert rajta kívül csak nagyon kevesen tapossák azt. így vállalta a "demokratikus" ellenzék szerepét az emigráción belül és lett a baloldal szószólója. S miután megjárta Chicagót, Kaliforniát és még pár he- * lyet, de sehol sem volt maradása, most ilyen minőségben igyekszik bomlasztani az emigrációt - Kanadából. * A "Kenyértörés" destruktiv irás. Alapvetően hibás a kiindulópontja, mely ^ azt kívánja sugallni, hogy az emigráció célja a hazaiakkal való kapcsolatiéivá- * tel kell legyen. S mivel erre a jobboldal nem alkalmas, majd megmutatja a bal- Á oldal, hogyan kell ezt csinálni; Mint a cikkből kiderül, eddig csak azért nem mutathatták meg, mert tömegeiket (?) * megfélemlítette a jobboldali emigráns sajtó... Kár időt vesztegetni a cikk egyéb képtelenségeinek cáfolatára, csak egyetlen mondatra reflektálnék, mert az ab- i ban foglalt vádat vissza kell utasítani. A cikkíró szerint a "jobboldal" eleve egy fegyveres felkelésre spekulál, különben nem támasztana olyan maximalista követeléseket a hazai rendszerrel szem- » ben, mint pld. a szovjet csapatok kivonulása. Ha ez számára maximalista köve- -* telés, emlékeztetnünk kell arra, hogy az ötvenhatos tüntetések első jelszava a "Ruszkik haza" volt. Minden más csak ezután következett, mert ez mindennek az alfája. Ha az emigráció a szabad vi- lágban nem hangoztatná ezt a követelést és nem tartaná életben az ötvenhatos forradalom e jelszavát, nem lenne méltó a szerepre, amit a sors ráosztott.Mert minden emigráció mindenkori feladata annak világgá kiáltása, amire az otthoni ellenzék nem képes, amiről otthon hallgatni kell. Egy, a rendszerrel szolidáris politikai emigráció fából vaskarika. Logikai képtelenség. Olyan mint a Karinthy- féle mütyukszem. Ha valaki rokonszenvezik a kommunizmussal, miért vállalta az emigráns sorsot (netán azért, mert a dollár jobb valuta, mint a forint, vagy * mert küldték közénk?) ha pedig valaki emigrációban él, hogyan tartja azzal összeférhetőnek a hazai törvénytelen rendszerért, annak érdekében tevékenykedni? Nem ismerem az idevonatkozó ka- s.
