Amerikai Magyar Értesítő, 1987 (23. évfolyam, 1-12. szám)
1987-10-01 / 10. szám
22.oldal Amerikai Magyar Értesítő I987. október FELKÉRÉSRE KÖZÖLJÜK NE BÁNTS A MAGYART! Az Amerikai Magyar Értesítő julius- augusztusi számában A bohóc blöffje óimén hosszabb cikk jelent meg a Közös Magyar Külügyi Bizottság (KMKB) májusi ülésével kapcsolatban. A cikk hemzseg a féligazságoktól és valótlanságoktól. Azonkívül igaztalan és méltánytalan vádakat tartalmaz egy jó szándékú és a magyarság érdekeit önzetlenül szolgáló szervezet és annak ügyvezető titkára, Gereben István ellen. A cikknek szinte minden fontosabb állítását meg lehetne cáfolni. Például, hogy az "egy személyes társulat" legutóbbi ülésén a "nyugdíjas bácsikák és kiérdemesült háziasszonyok" mellett "az északamerikában működő - és hatásosan működő és közvéleményt formáló - egyesületeket nem képviselte senki", a cikkíró maga hazudtolja meg, amikor később az AMOSZ-t és annak egyik, de csak e- gyik, résztvevő képviselőjét említi. Arról viszont nem szól, hogy jelen voltak többek között még a Magyar Szabadságharcos Szövetség (Amerika) , a Volt Politikai Foglyok Szövetsége, az MHBK, a Szabad Magyar Jogászok Szövetsége, a Kanadai Magyar Szövetség, a Magyar Szabadságharcos Szövetség (Kanada), a Csehszlovákiai Magyarok Nemzeti Bizottmánya, a Magyar Cserkészszövetség, és a Magyar Református Egyesület vezetői,ill. megbízott képviselői is, az utóbbinak történetesen országos elnöke, mint so- tos házigazda. (Megjegyzendő, hogy a KMKB Amerika és Kanada más-más városaiban tartja időnkénti üléseit, s ezekre igy nem mindig tud a soros elnök nevében meghívott egyesületek mindegyike képviselőt küldeni. Tehát nem áll az Ízléstelen utalás, hogy "ott vannak, akiket a pojáca erre a szerepre kijelöl.") A megállapítás, hogy "jelentéktelen, másodrendű fontosságú ügyekkel teltek el a hosszú órák, meg azzal, hogy (Gereben) önmaga nagyságát fitogtatta", szintén valótlan és csúnya vád. A cikk arról nem szól, hogy a napirenden egy otthonról harminc éve először kiengedett munkásvezető érdekes beszámolója és a Kongresszusi Könyvtár egy magyar tisztviselőjének az otthoni politikai helyzetet ritka éleslátással elemző előadása is szerepelt a számos közérdekű magyar kérdés megtárgyalása mellett. Végül, hogy "a KMKB gitt egyleti örökös főtitkára" felelőtlenül szórja a közös pénzt telefonra és egyebekre, talán a legsajnálatosabb személyi támadás. Itt a cikkíró egy olyan magyart vádol igazságtalanul, aki évek óta önzetlenül áldoz tehetséget, időt, és sokszor anyagiakat, a közös magyar ügy szolgálatában. Gereben István egyébként a múltban már többször, és ezúttal ismét határozottan bejelentette lemondását, de azt a KMKB most sem fogadta el, ill. hathónapi haladékot kért, mert a ráeső magyarságszolgálatot az ország fővárosában úgy senki nem tudná ellátni, mint ő. n Ne bántsuk egymást! Ne tegyük nevetség tárgyává azokat, akik bármely téren, bármily formában a magyarságért dolgoznak! Ha személyi vagy más meggondolások miatt nem akarjuk őket segíteni, legalább ne gáncsoljuk munkájukban. Ha a KMKB és Gereben havonta csak egy levelet intézne az amerikai törvényhozáshoz, külügyminisztériumhoz, vagy az elnöki irodához, akkor is bűn lenne azt megakadályozni, avagy hatásában csökkenteni. De a szervezet ennél sokkal többet tesz, amit itt lehetetlen fel- sorolni. Kongresszusi kihallgatásokon, a Helsinki Commission előtt, a budapesti amerikai nagykövet felé, a Szabad Európa irányában a KMKB évek óta, és most is, az otthoni és a szabad magyarság jogainak szószólója, és szavára mindezek éppen á szervezet megalapozott és kiérdemelt szavahihetőségénél fogva igenis hallgatnak.Tehát nem "üres blöff az egész. Akár a bohóc blöffje a cirkuszban" - ahogy Pesti Péter Írja. Ne ártsunk egymásnak! Ne gyengítsük közös erőinket; Ne sértsük személyükben emigrációnk áldozatos munkásait! Gondoljunk arra, hogy önmagunkra is vonatkozik a figyelmeztetés: Ne bántsd a magyart! Harkay Róbert • (a New York-i Magyar Ház elnöke) * A Harkay levél után; A tények tisztázása érdekében hadd fűzzek zárszót a fentiekhez: Noha Harkay Róbert levele korántsem cáfolat, ez is egy vélemény, amit tiszteletben kell tartani. Legutóbb talán túl erősen fogalmaztam, de karikatúra nemcsak rajzban, de írásban is szép hagyományokkal^ rendelkező műfaj a magyar publicisztiká- 4 ban. (Talán elég, ha csak Ady újságírói működésére, vagy Karinthy szatíráira u- talok.) Akinek pedig nincs humorérzéke, azt csak sajnálni lehet. A tárgyra térve legutóbbi írásomat építő, javító szándékú kritikának szántam. Célom nem a gáncsoskodás, hanem a y KMKB möküdésében kiütköző hiányosságok feltárása volt. Az Észak-amerikai Magyar t Egyesületek Koordináló Bizottsága (későbbiekben Közös Magyar Külügyi Bizottság) a hatvanas évek végén eredetileg
