Amerikai Magyar Értesítő, 1987 (23. évfolyam, 1-12. szám)
1987-10-01 / 10. szám
Amerikai Magyar Értesítő politikai meggondolásból, vagy egyszerűen csak rendszeres hazajárási lehetőségeiket féltik. Attól tartanak ugyanis, hogy Kádárnak orrára esik az "ötvenhatoskodás" és egyszép napon elutasítják a vizumkérelmüket. De ettől nem kell tar- taniok: otthon annyira remegnek a dollárért, hogy még azokat is beengedik, akik netán idekint részt mernek venni egy ötvenhatos ünnepségen. (Jól tudjuk, sokan maradtak távol ilyenektől, mert féltek: hátha meglátják őket ott és legközelebb hiába kopogtatnak beutazó vizűmért a konzulátuson. ) Vannak azonban köztünk olyanok, akik kifejezetten ellenséges szándékkal igyekeznek Ötvenhat emlékét elszürkiteni, vagy egészen elfelejteni. Itt fekszik előttem a New Yorkban szerkesztett MAGYAR SZÓ cimü hetilap junius 11-i száma s abban egy cikk az első oldalon; Szorgoskodik Mr. Kirkland cimmel. A Lusztig Sándor tollából származó cikk Rácz Sándorról szól, aki azokban a napokban tartózkodott Amerikában, még pedig Lane Kirkland AFL- CIO elnök meghívására. Rácz Sándor - Írja Lusztig ur - több amerikai városban ismertette a magyarországi szakszervezetek működését, a magyar munkások helyzetét . Lusztig urnák az nem tetszik Kirkland elnök működésében, hogy - úgymond -"Rácz Sándorok és hozzá hasonlók vendéglátására pazarolja idejét", ahelyett, hogy az amerikai munkások sanyarú helyzetén próbálna javitani. Rácz Sándor előadásaival u- gyanis nyilvánvalóan azt akarta Mr. Kirkland bizonyítani, hogy a szocializmusban, nevezetesen Magyarországon súlyos a gazdasági helyzet, noha - Lusztig Imre szerint - ez semmi ahhoz képest, amilyen nyomorban élnek az amerikai munkások. . . A cikknek ez a része annyira félresikerült , hogy azzal kár is vitába szállni vagy cáfolni. Bennünket az érdekel, hogyan vélekedik Lusztig ur Rácz Sándorról? Hadd idézzem hát ezt a bekezdést szószerinti "1956 őszén Rácz Sándor egyike volt az illegális sztrájkmozgalom (:) vezetőinek. Ebbéli ténykedését több évi börtönbüntetéssel sújtották. Szabadon bocsátása óta mint munkás dolgozik'Budapesten. " Ennyi és semmi több. Hogy 1956. őszén forradalom volt Budapesten és Magyarországon, hogy Rácz Sándor ebben vállalt vezető szerepet és a Nagybudapesti Központi Munkástanács megválasztott elnökeként szervezte nagyonis törvényesen a szovjet csapatok jelenléte ellen tiltakozó sztrájkot,hogy ezért Kádárék bosszu- birósága ítélte életfogytiglanra, erről mind sem tud Lusztig ur. Vagy nem akar tudni és egyszerűen elhallgatja. Gyalázat, hogy egy szabadföldön, Amerikában szerkesztett magyar nyelvű újság ide süllyedhet: mert hogy otthon még ma sem 4■oldal tanácsos 56-ról szólni, megértjük, de nyugaton ennyire mellébeszélni, igy el- ködösiteni a történelmi tényeket, attól már ökölbe szorul az ember keze. Rács Sándor előadásainak, mondanivalójának félremagyarázása pedig hasonlóképp sunyi kísérlet egy talpig derék, becsületes munkásember diszkreditálására. Aki; itt az Egyesült Államokban hallotta Rácz Sándort, hitelt kellett adjon mértéktartó, komoly szavainak, otthoni helyzetismertetésének. És ezekből a szavakból egy megtiport nép küszködése, egy megcsalatott, becsapott munkásosztály keserűsége szólt, anélkül, hogy azokat a demagógia, vagy az egyéni sérelmek legkisebb mértékben is árnyalták volna. Rácz Sándorban egy népe mellett minden megpróbáltatás ellenére is kitartó, annak sorsában osztozó jó magyar embert ismertünk meg, akinek a kisujja többet ér, mint Lusztig ur, aki talán már azt sem tudja, hogy a Duna északról délnek folyik,vagy délről északra? * Igen az indítékok különbözőek, de a cél egy: elfeledtetni Ötvenhatot. Elfeledtetni azt a nagy akarást, amivel a magyar nép harmincegy évvel ezelőtt fölkelt a zsarnokság ellen, hogy kivívja a szabadságot. Fegyvert fogott a megszálló szovjet csapatok és lakájaik, a Rákosi- klikk ellen. Megmutatta a világnak, hogy nem kér a kommunizmusból, annak semmilyen formájából. Mert minden évfordulókor újra s újra le kell szögeznünk, hogy 1956-ban nem a szocializmus megreformálásáért, megújításért küzdött a nemzet, hanem azért, hogy szabad demokráciát é- pithessen a hazában. Azoknak pedig akik akár Európából, a- kár máshonnét próbálnak bennünket kioktatni az emigrációs sajtó feladatairól, azoknak üzenjük, hogy tudjuk a kötelességünket! Nem papagájként szajkózzuk a hazai Írásokat, hanem napról napra gondos figyelemmel kisérjük a magyarországi sajtót, mely szeizmográfként mutatja az otthoni mozgásokat, a közhangulatot, a viszonyok alakulását. Figyeljük és kiértékeljük a hazai Írásokat s igyekszünk a sorok közt is olvasni. Ha pedig az olvasottak nyomán kritizálunk és reflektor- fénybe helyezzük a hibákat, visszáságo- kat, azt javító céllal tesszük. Ez nem nyugtalanság keltés, ahogy a Katolikus Misszió cimü közlöny véli, hanem segítő szándékú bírálat, mellyel hazai véreink érdekében igyekszünk hatni az ő életkörülményeik alakulására. És néha nem is eredménytelenül. Egyből pedig nem engedünk: évről-évre hitet teszünk 1956. októberének eszményei mellett, mert a szent láng ébrentartása és ápolása legfőbb kötelességünk. Csak ebből meríthetünk erőt a folytatás1987. október
